KŐSZEGI ZSUZSANNA

Stresszoldás, önismeret, kineziológia

A házasság nem garancia a boldogságra

2017. november 09. - Kőszegi Zsuzsanna

Milyen az ideális kapcsolat amelyről álmoduk? Amikor elgondolkozunk azon, hogyan értékelik az emberek saját kapcsolatukat, először a fiatal korhoz kell visszanyúlnunk. Akkortájt alakítunk ki egy képet jövendőbeli életünkről. Milyennek képzeljük el az együttélést valakivel?

Fiatalon a tökéletes kapcsolatról álmodunk. Kialakítunk egy eszményt a jövőbeni együttélésről. Sokunknál ez a kép túlzottan idealisztikus. Olyan kapcsolatról álmodunk, amely maga a beteljesült szerelem, amelyben megértjük egymást, bele tudunk helyezkedni a másik érzéseibe és még azelőtt teljesítjük egymás kívánságait, hogy kimondanák azt.

Olyan kapcsolatról álmodunk, melyben képesek leszünk kibontakozni, a létező legjobb szexről fantáziálunk. Saját magunkat és persze leendő társunkat is örökké hűnek és monogámnak látjuk. Az álomkép, tehát nem más, mint egyfajta természetes együttélés, amelyben minden erőfeszítés nélkül magától értetődő boldogságban élünk.

Ezek az álomképek még tán a gyermekkor jegyeit hordozzák, amikor olyan világban éltünk, ahol azt hittük minden simán megy és nem kell viszonylagosan, racionálisan szemlélni a dolgokat. Ezt az álomképet természetesen erősíti a média is.

Amikor felnőttként egymásba szeret két ember, szinte magától értetődően csöppen bele abba a helyzetbe, melyet fiatalon megálmodott. A szerelmesség érzelmi állapot, olyan vonzerő, amely ellenálhatatlanul a másik felé húz. A másikat azonban nem olyannak látjuk, amilyen az a valóságban. Kiszínezzük saját vágyainkkal és megállapítjuk, hogy tökéletesen illünk egymáshoz. Úgy érezzük, ez elrendeltetett, hogy mi egymásnak vagyunk. Illúziónk hatására az a kép élt bennünk, hogy a kapcsolat tökéletes, a sex is fantasztikus, hisz a szenvedély ünneppé tette, s az együtt töltött idő röpült és mély boldogsággal töltött el.

A házasság nem garancia a boldogságra

A szerelmesség vakká tesz, s tisztába kell tennünk, hogy annak idején a vágyainkat fogadtuk el valóságnak. Együtt élni, nem lehet anélkül, hogy ne bántanánk meg egymást, néha ne lennének konfliktusok, különbözőségek. Fontos, hogy az idő haladtával megtanuljuk tényleg elfogadni a partnerünket ez azonban nagy türelmet és toleranciát igényel. Még ha mindkét fél szeretetet is táplál egymás iránt és igyekeznek a legjobbjukat adni, a kapcsolat akkor is tökéletlen marad. Az erőfeszítés és a jó szándék önmagában nem elegendő. Partnereink csak nagy fáradtság árán, kis lépésekben változnak. A konfliktusok a jó együttélés szerves részét alkotják, az időleges boldogtalanság egyszerűen hozzátartozik az együttéléshez.

Egy jól működő, megelégedettséget hozó kapcsolathoz sok minden szükséges, s mindkét partnertől nagyon sokat követel. Türelmesnek és toleránsnak kell lenniük, képesnek kell lenniük sok mindent elviselni, viszonylagosan kezelni a dolgokat, jól kezelni a frusztrációkat sok kis örömről lemondani.

Meg kell tanulniuk kimondani a másiknak, hogy bocsánat, tudniuk kell megbocsájtani és megbékélni. Merniük kell vállalni a konfliktusokat és ezután közösen meg kell tudni oldani azokat, meg kell tanulniuk egyeztetni egymással. Folyamatos párbeszédet kell folytatniuk érzéseik és élményeik elmesélésével. Igazi odafigyeléssel és őszintén kell kezelniük egymást. Bízniuk kell egymásban. Világosan és egyértelműen kell állást foglalniuk egymás felé, merniük kell különbözni egymástól és nyíltan vállalniuk kell a köztük fennálló különbségeket. Nem szabad túl sokat ígérniük és tartaniuk kell magukat ahhoz, amiben közösen megállapodtak.

Ennyi mindent egyszerre persze nagyon nehéz megvalósítani, hiszen ezek mindegyike olyan követelmény, elvárás, melyek akkor sem valósíthatóak meg maradéktalanul, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk.

Az együttélés alapja tehát nem a szerelem. Egy kapcsolatot fel is kell tudni építeni, ki kell alakítani, dolgozni kell rajta, energiát kell bele fektetni, figyelmet és időt kell rá fordítani.

Tipp:
Vörös vadgesztenye eszenciának köszönhetően csökkenthetjük a mások iránt érzett aggodalom, féltés érzetét és a kötődést. Mellé Iszalagot javasolnék, mely a realitás talaján tart és nem engedi, hogy ábrándjaink és álmodozásaink, megmérgezzék a jelent. Vadrepcével motiválhatjuk magunkat a boldogság felé vezető ösvényünkön, mely mellé még Magyalt csepegtetnék, mely segít a féltékenység, harag, megbántódottság kezelésére. Az Ernyős madártejet pedig a régi sérelmek, bántások kezelésére, hogy lelki traumáink gyógyulni tudjanak.

Ha úgy érzed segítségre van szükséged, akkor töltsd ki az ingyenes Bach-virág tesztet!

Ingyenes Bach-virág teszt: Kitöltöm

 

A bejegyzés trackback címe:

http://mindenamikineziologia.blog.hu/api/trackback/id/tr9313216797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

driopios 2017.11.09. 15:56:24

Az iszalag és a vadrepce szerintem rendben van, de én a magyalt egy kicsit túlzásnak érzem erre.

Kőszegi Zsuzsanna · http://www.naturterapia.hu 2017.11.09. 15:59:10

@driopios: A magyal is nagyon fontos, mint a szeretet egyik virága.

TakeMeCloser 2017.11.11. 06:58:01

Tényleg van aki azt hitte hogy a házasság garancia a boldogságra? Ebben az ámítással és képmutatással teli világban? Ha a nagy versenyfutásban nem mutatnák másnak önmagukat az emberek, már az nagy segítség lenne abban hogy a másik kis idő múlva ne érezze becsapva magát. Máris nem sérülne az őszinteség és a bizalom. Mert ha valakiben nem tudunk megbízni és nem merünk őszinték lenni, azzal esélye sincs a felszabadult boldogság érzésének.