Minden ember, legyen az nő vagy férfi, egyedi. A természet ki nem állhatja az egyformaságot. Az ember azonban furcsa teremtmény. A változatosság riadalommal tölti el. Ahelyett, hogy elfogadná a sokféleségben rejlő kihívást, örömöt és csodát, általában megretten tőle. Megfutamodik, vagy igyekszik egységesíteni azt, ami változatos.

Nőként azt tanítják nekünk, hogy mindenki más igényeit magunk elé kell helyeznünk, s tény legtöbbünk kitűnően tud másokról gondoskodni, ami arra ösztönözhet, hogy leértékeljük az önszeretetet, ami egyenes út ahhoz az érzéshez, hogy nem érdemeljük meg a törődést, vagy legalábbis ez az utolsó tennivalónk. Ha nem éljük ki nőiségünket, gondjaink lesznek az életünkben a párkapcsolatunkkal, szexualitással és személyes kapcsolatainkra is rányomja bélyegét. A NŐ „életfeladata” amiért megszületett, hogy sugárzó, kedves, vidám, gyengéd és szeretetteljes legyen, és ebből fakadóan boldoggá tudja tenni környezetét.

Mi nők minden nap gondoskodnánk másokról, de milyen gyakran élvezzük a saját gondoskodó energiáinkat mi magunkon?

A „túléléshez” alapvetően szükséges magunkkal foglalkozni, hiszen ez adja a valódi, egészséges kapcsolatok alapját és létfontosságú, ha valóban gondoskodni akarunk szeretteinkről. Az önmagunkkal való törődés nem önzés, először a saját igényeinket kell kielégíteni, hogy utána a többletenergiánkból másoknak is adjunk. Ha úgy adunk másoknak, hogy közben mi is teljes életet élünk, akkor nem érezzük azt, hogy lemerülünk vagy kihasználnak bennünket, hanem épp ellenkezőleg, ezáltal mi is megújulunk, és a környezetünk is ugyanezt érzi.

Számos elvárás és hitrendszer él, amely meghatározza azt, miként éljük meg a nőiségünk, és hogyan, mire használjuk a női energiáink. Ennek gyakran nem is vagyunk tudatában, mégis hat ránk, és sokszor akadályoz abban, hogy ezt a saját életünkben való kiteljesedésedre fordítsuk, például teremtésre, öngyógyításra vagy a saját életünk irányítására. Már az ősi törzseknél is, ha valaki megbetegedett és elment egy sámánhoz, gyógyítóhoz annak első kérdése az volt, mikor voltál utoljára csöndben?

Az önszeretet legalapvetőbb és legfontosabb elve az, hogy időt kell szánni magunkra. A lazítás, csönd nem egy ünnepnapi élvezet, hanem alapvetően szükséges a fizikai és mentális egészséghez. Ha értékesnek tekinted az idődet és határt szabsz a másokért való ténykedéseidnek, mások is jobban tisztelnek majd.

Ha minden nap legalább 10 percet magunkra, igényeinkre figyelünk, vagy egyszerűen csak elcsendesedünk, elmélyedünk magunkban, akkor megérezhetjük mire vágyunk igazán, mire van szüksége a testünknek, lelkünknek, hogy jól érezzük magunkat. Így meg tudjuk adni magunknak azt, ami szükséges saját boldogságunkhoz. A saját magunkkal töltött idő, gyógyír mindenre, a mondás ez esetben is igaz: „az idő mindent megold”.

Az egészséges egoizmus egy olyan magatartás, ami lehetővé teszi, hogy bűntudat nélkül törődj magaddal és segít olyan életet élni, amelyben tiszteled magad, hisz független személy vagy és vannak saját szükségleteid.

Fontos, hogy „büszke” nőként éljünk, s merjünk nőiesnek lenni. Ehhez hozzá tartozik, hogy legyünk összhangban testünkkel - mely sokunkban jelenthet gátat – és lelkünkkel egyaránt. Merjük vállalni, Önnön valónk, hisz pont így vagyunk jól, pont azért vagyunk szerethetőek, amilyenek vagyunk! Merd megélni a teljes bizalmat, megnyílást és érzéseid.

Vannak gyakorlatok is melyekkel erősíthetjük nőiségünk, ilyen például a teázás. Igyunk nőies virágokból készült keveréket. (hibiszkusz, rózsa, kamilla) Dörzsöljük át magunkat szaunában, vagy fürdés közben szivaccsal, ez beindítja a nyirokrendszert, felmelegíti a testet, elősegítve ezzel a nőiség tüzének fellobbantását. Öltözködjünk nőiesen, sminkeljünk, sportoljunk, jógázzunk, de legfőképp mosolyogjunk sokat!