KŐSZEGI ZSUZSANNA

Stresszoldás, önismeret, kineziológia

Keríts sort a szeretetre!

2017. december 07. - Kőszegi Zsuzsanna

Különös, mennyire hajlamos halogatni az ember a szeretet kifejezését. Ezt pedig mindig azzal indokolja, hogy nincs rá idő, holott az olyan dolgokon való rágódásra, amelyekkel úgysem tud mit kezdeni, hihetetlenül sok időt tud áldozni. Miközben foglalkozhatna olyan dolgokkal, amit még akár élvezhetne is.

A munkába menésre például mindenki ki tudja mérni a megfelelő időmennyiséget, de azt már nem szabja meg magának, mennyi időt tölthet a munkáján való gondolkodással. Míg ha például úgy döntesz, hogy „egy óra, míg beérek a munkahelyemre, szóval ez idő alatt akár végig is gondolhatom mi minden az, amit el kell majd ott intéznem” máris felszabadítottál magadnak egy elég jelentékeny időmennyiséget. Az alatt a másik egy óra alatt pedig, ami alatt ténylegesen elhagyod a lakást, beszélhetsz a szeretteiddel is, ahelyett hogy már akkor a munkán járna az eszed.

Időbeosztásról rendszeresen beszélünk, de “tudatbeosztásról”, ha lehet így nevezni ezt, már nem. Pedig ez az, ami igazán produktívvá teszi az embert. A produktív ember eldönti, hogy „erre ennyi időt szánok és minden figyelmemet erre összpontosítom. Amikor ide vagy odaérek minden figyelmemet arra összpontosítom. Aztán egy teljes órányi figyelmet szentelek másra.” – ez lehet bármi. Aztán irányíthatod a figyelmedet újra a szeretteidre, alvásra, vagy bármire, ami szükséges.

Egyesek, amint lefekszenek, elméletileg aludni, gyakorlatilag egyből értelmetlen rágódásba kezdenek arról, hogy ezt meg azt meg amazt sem csinálták meg napközben, aztán álmatlanságról panaszkodnak. Holott valójában nem álmatlanok, csak nem jól menedzselik idejüket, nem tervezik meg napjukat. Ha már mindenáron aggódni akarsz, jó előre határozd meg meddig fogod ezt tenni magaddal, hisz jogod van aggódni, de figyelj arra, hogy ne vidd túlzásba.

Valóban figyelj oda a párodra és a mondandójára, bármi is legyen az – még ha nem is annyira fontos. A legfontosabb ugyanis az, hogy figyelj oda rá. Ez minden, ami számít, minden más mellékes. Nézz a szemébe, mosolyogj rá, nézd az arcát és ismerd fel, hogy azon szerencsések közé tartozol, akik nem az abszolut és teljes magány nyomorúságában élik az életüket.

Fontos az is, hogy emlékeztesd magad, milyen szerencsés vagy, mélyítsd el a szerelmedet a választottad iránt. Ha az ember szeret valakit, akkor asszociálja magát a kellemes emlékekhez, míg ha megbántják, akkor kívülről látja magát a vonatkozó emlékeiben. Ha szeretnél szerelmes maradni – ami valóban egy fontos és jó dolog – jól teszed, ha aktívan asszociálod magad a kellemes emlékeidhez.

Ami pedig a kellemetlen emlékeket illeti, azokba igyekezd kívülről helyezni magad és told el őket jó messzire az adott pillanatban. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne foglalkozz az adott kellemetlen emlékkel. Inkább vedd jelzésnek, hogy tudd még dolgod van vele, de az adott pillanatban inkább a kellemes emlékekre koncentrálj. A kellemes emlékeket pedig gyűjtsd össze, hozd közvetlen közelbe, mintha éppen most történne, mintha csak tegnap találkoztatok volna, mintha tegnap szerettél volna bele.

Ha elmélyíted felé a szerelmedet bizonyos dolgokat másképp is kell csinálnod. Ki kell mondanod olyasmiket is, amiket eddig nem mondtál ki. Talán túl lobbanékony vagy, talán túl gyakran dühödsz fel és még nem jutottál el oda, hogy bármit is tegyél ezen ügyben. A lényeg minden esetben az, hogy először is döntsd el, hogy változtatsz a dolgokon. Ehhez érdemes áttanulmányoznod ama döntéseid, amelyeket már korábban meghoztál és amelyek mellett ki is tartottál. Majd pedig döntsd el, hogy megmondod a szeretteidnek, hogy szereted őket.

Szerelem elmélyítése:

  • Gondolj a szerelmedre
  • Emlékezz vissza arra az alkalomra, amikor először beleszerettél. Idézd fel olyan élénken, mintha tegnap történt volna. Lásd, halld és érezd, amit láttál, hallottál és amilyen jól érezted magad. Pörgesd végig egész testeden a szerelem érzését.
  • Gondolj bármire, ami zavar a viselkedésében és most disszociáld magad attól; kívülről helyezd bele magadat is ezekbe az emlékeidbe.
  • Azonnal idézd fel mindazokat az alkalmakat, amikor végtelenül boldoggá tett, hogy együtt lehettek és asszociáld magad ezekhez az emlékekhez: láss, hallj és érezz mindent belülről.
  • Vedd sorra ezeket a csodálatos élményeket; erősítsd fel és pörgesd végig a szerelem érzését az egész testedben. Majd nézz rá a párodra és vedd észre, hogy újra azt érzed, mint amit akkor, amikor először beleszerettél.

Ébreszd fel magadban a türelem érzését és pörgesd meg jól a testedben. Idézd fel mindazokat a dolgokat, amivel szeretteid felidegesítenek, továbbra is pörgetve magadban a türelem érzését. Így apránként idővel azt veheted észre, hogy már másképp reagálsz hasonló helyzetekben. Ha csak vársz, vársz és vársz, csak bánkódhatsz az elszalasztott lehetőségeken, de ha előre tervezel, tervezel, tervezel, élhetsz is velük és cselekedhetsz.

Elérni a szeretetet annyi, mint ténylegesen szeretni. Sokszor csak beszélünk a szeretetről, mint egy létező valamiről, de fontos azt is észben tartanunk, hogy ez valójában egy „tevékenység”. Ahhoz tehát, hogy több szeretetben legyen részünk, többet is kell szeretnünk. Ez pedig annyit tesz, hogy türelemmel, szeretettel és megértéssel viszonyulunk a szeretteinkhez és életünk legfontosabb szereplőihez illő figyelmet szentelünk nekik, hogy valóban kiélvezhessünk minden velük töltött időt.

Tippek a szeretetteljes élethez:

  • Légy velük megértőbb és türelmesebb.
  • Szakíts időt a szeretteidre és ez idő alatt valóban szenteld is nekik minden figyelmedet, gondolatodat és érzésedet.
  • Rendszeresen idézd fel magadban élénken azokat az alkalmakat, amikor a legjobban szeretted a párodat és erősítsd fel az emlékeket.
  • Tegyél meg minden tőled telhetőt annak érdekében, hogy valóban örömteli legyen az együtt töltött pillanat.
  • Gyakorolj spontán kedvességet. Légy különösen figyelmes valaki olyanhoz is, akit egyébként nem ismersz, vagy deríts mosolyra naponta legalább egy idegent.

Természetesen a cikkben javasoltak jó segítségként szolgálnak, de a legjobb felkereni egy kineziológus szakembert, aki segít a kellemetlen emlékek, érzések feldolgozásában, valamint segít abban, hogy valóban tudd élvezni az életet és az aggódások helyett tudd mire kell a fordítanod a figyelmed.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

 

A változás főutcája – a tudattalanod hatalma

Az elméd két részből áll: a tudatosból és a tudattalanból. A tudatos egész nap elemez, értékel és logikusan gondolkodik. Ez az, amire figyelsz. A tudattalan a testfunkcióidat vezérli, a szívveréstől a légzésig. Itt kapnak helyet az emlékek, a bölcsesség, a kreativitás és a probléma megoldó készség.

Amikor alszol, a tudatos elméd pihen, és nem nagyon csinál bármit is, viszont a tudattalanod annál élénkebben álmodik, és segít feldolgozni a nap eseményeit. Bizonyára hallottad már Te is azt a jótanácsot különböző problémák és kérdések kapcsán, hogy aludj rá egyet. Ennek a hátterében egyrészt az áll, hogy a tudattalanod új szemszögből világítja meg előtted a kérdéses helyzeteket, másrészt pedig az, hogy a már szokásoddá vált készségeidet is a tudattalanod működteti: amint elsajátítunk egy mentális folyamatot,az automatizálódik és tudattalan készségünkké válik.

Ezekkel a készségekkel pedig okozhatunk magunknak stresszt, depressziót, félelmet, határozatlanságot és reménytelenséget, de éppen ellenkezőleg, motiválhatjuk, megnyugtathatjuk, magabiztosabbá vagy reményteljesebbé is tehetjük magunkat.

A minket körülvevő világból érkező információkat öt érzékünk közvetítésével dolgozzuk fel, majd leképezzük magunkban a belső érzékeinkkel. Így gondolkodhatunk például képekben vagy filmszerű mozgóképekben is.

Minden alkalommal, amikor útbaigazítást adsz vagy kapsz, filmszerűen végiggondolod magadban, hogyan is juthatsz el a célodhoz. Mielőtt bármit megalkothatnánk, előbb el kell képzelnünk magunkban, hogy is fog kinézni. Ezeknek a képeknek vannak jellemzőik is. Gondolj bele például abba, hogy mit csináltál tegnap. Lehet, hogy kívülről látod magadat, amint ezt vagy azt csinálsz, de az is lehet, hogy belső nézetből eleveníted fel magad előtt, amit tegnap láttál. Továbbá ezek lehetnek állóképek vagy filmszerű események. A mentális képeink nem egyeznek meg a külvilágban látottakkal. A belső hangokról és érzésekről nem is beszélve, melyeknek szintén megvannak a maguk jellemzőik. Belső valóságunk történéseit folyamatosan szóvá tesszük. Ha odafigyelünk rá, érezzük a kiindulópontját és haladási irányát is a testünkön keresztül. Tehát nem különíthetjük el a testünket az agyunktól, mivel az előbbi lényegében az utóbbi kiterjesztése. Az érzések soha nem maradnak nyugodtan, mindig haladnak, vándorolnak valamerre, így irányíthatod az érzéseidet is, mi több érdemes is irányítanod, mivel így változtathatsz is rajtuk.

A változás főutcája- a tudattalanod hatalma

Ezek a szublimálódások határozzák meg, hogy pontosan milyen módon hatnak rád a gondolataid. Ha nagy és látványos filmként éled át a dolgokat, hozzájuk asszociálva magad, az érzés is erőteljesebb lesz, míg a képet lekicsinyítve és magadtól távolabb helyezve, az érzés is mérséklődni fog. A szublimálódásaink irányításának elsajátításával elérhetjük, hogy pontosan akkor, azt és úgy érezzük, amikor, amit és ahogyan akarunk. Ezt nevezhetjük az agyunk vezérlésének.

Sokszor ugyanis különféle problémákat is kigondolunk magunknak. Mivel azonban a legtöbb problémánk képzeletünk terméke, a megfelelő képzetekkel meg is oldhatjuk őket.

Így érezd jól magad:

  • Idézz fel egy alkalmat, amikor valóban fantasztikusan érezted magad
  • Csinálj homlok tarkótartást és csukd le a szemed és a lehető legélethűbben képzeld magad elé ezt az alkalmat. Lásd tisztán a képet, halld hangosan a szavakat és éld át újra az akkori érzéseidet.
  • Képzeld el, hogy belépsz ebbe az élménybe és szó szerint éld át újra, mintha épp most történne az egész. Lásd, halld és érezd. Ha az segít élénkítsd és emeld ki a színeket is. Figyelj a légzésedre.
  • Figyeld meg az érzést a testedben is; érezd, hogy hol alakul ki, merre halad és milyen irányba mozog. Majd képzeld el, hogy átveszed az irányítást az érzés felett és egyre gyorsabban és erősebben forgatod magadban.
  • Gondolj egy jövőbeli alkalomra, amikor szeretnéd ilyen jól érezi magad és gondolj erre a jövőbeli alkalomra és az előtted álló napokra/hetekre és ne lepődj meg, ha minden látható ok nélkül jól érzed magad.

Rossz érzések megváltoztatása:

  • Gondolj valakire, aki idegesít, dühít vagy megijeszt. Képzeld magad elé és lásd, ahogyan néz rád, halld a szavait és ahogyan mondja és figyeld meg a rossz érzést, amit kivált belőled.
  • Váltsd át ezt a képet fekete-fehérre. Távolítsd el magadtól jó messzire, kicsinyítsd le és figurázd ki. Helyezz az illető orrára egy piros bohócorrot, hangját változtad meg, de halld amit mondd.
  • Figyeld meg, hogyan változnak ennek nyomán érzéseid is. Majd pár pillanatig irányítsd a figyelmedet valami egészen másra, aztán gondolj újra erre a bizonyos személyre és már ekkor is más érzéseket fog kiváltani belőled.

Ha rendszeresen végzel ilyen elmegyakorlatokat, az eddiginél jóval gyakrabban érezheted igazán jól magad. Az új mentális készségek és szokások kifejlesztése, valamint az agyad saját igényeid szerinti vezérlésének megszokássá mélyítése jelenti.

Ingyenes Bach-virág teszt: Kitöltöm

Az együttélés művészete

A legfontosabb különbségek az apró mindennapos különbségek. Együtt élni egy társsal a különbözőség folyamatos megtapasztalása. A partnerek mindenben különböznek. Megjelenik ez a kis mindennapos különbözőségekben, az idő átélésének és legfőképp a férfi és nő különbözőségében is.

Ezek folyamatosan előjönnek, s a kapcsolat minden terültén jelen vannak. Folytonosan ismételődnek az évek során, napról napra, hétről hétre. A partnerek különböznek abban, hogy milyen tempóban élik az életüket. Amikor az idő átéléséről beszélünk, kétféle időt különböztetünk meg az óra szerinti időt és a szubjektív időt.

A partnerek különböznek abban is, hogy milyen irányban szemlélik az időt. Az egyikük főként a jövőbe tekint, a másik talán inkább a múltba. Az egyiket a tervezgetés foglalja le, a másik pedig minden egyes konfliktusnál előrerángatja a régi sérelmeket. Persze az is lehet, hogy valakit traumatikus emlékek fűznek a múltjához.

A partnerek különböznek a pontosságban is és az idő érzékelésében is. Az egyik fél számára az idő arra való, hogy nyugodtan kiélvezze, a másik fél számára minden kis szünet alkalom az új dolgok tervezésére. Nem is beszélve arról, hogy párkapcsolat során kijön az a különbözés is, ha az egyik fél hajnali pacsirta, a másik pedig éjjeli bagoly, illetve hogy ki mit talál fontosnak, hogyan priorizál. A prioritások azok a dolgok amelyeket minden más előtt akarunk csinálni. A két félnek mások a prioitásai. A kapcsolat, a gyerek, a karrier, a pénz, a ház, a társaság, a béke, a nyugalom?

Mivel a felek másképpen élik át az időt, az idő közös eltöltése nem olyan könnyű. A közösen eltöltött idő „teljesítmény”, valami, amit közösen kell létrehozniuk. A pár sosem talál közös időt. A közös, minőségi időt elő kell teremteni. Ez is olyasmi, amit az idősebb párok az évek során már megtapasztaltak.

Minden együttélésben akad egy sor megoldatlan probléma is. Ezek közül néhány egyenesen megoldhatatlan. Párként az egyetlen, amit a tagok tehetnek az, hogy megtanulnak együtt élni ezekkel. Aki sokáig együtt él egy másik emberel, az megérti, hogy ezek a megoldatlan problémák elválaszthatatlanok az együttéléstől. Az együttélés során szerzett sokéves tapasztalatokból azt is tudhatja, mi az, ami jót tesz kettejüknek. Ismer számos örömet okozó dolgot és van egy sor pozitív élménye. Az együttélésben néha egész sajátos élményre tesz szert az ember. Arra az élményre, hogy öröm, amikor végre ismét kettesben van partnerével.

Az őszinte beszélgetések új terveket, új döntéseket eredményezhet a jövőre vonatkozóan. De az is elég, ha igazán megértik a másikat, akkor nem is fontos, hogy születnek e új tervek. Közel érzik magukat a másikhoz, úgy érzik a másik támogató és megértő, s a kapcsolatot is újfajta megvilágításba helyezheti, ha újfajta körülmények között látják egymást.

Társas kapcsolatainkban a másik félnek mindig jót akarunk. Hiszen nem a „jót akarni a másiknak” a szeretet ősrégi definíciója?

Az együttélésben azonban sok probléma származik az eltúlzott vagy rosszul értelmezett, hibásan gyakorolt szeretetből. „Én csak jót akarok Neked! Boldoggá akarlak tenni. azt akarom, hogy ne fájjon Neked semmi, ne legyenek gondjaid. Meg akarlak óvni a tévedésektől és hibáktól. De a másikkal való törődés is tud terhes, sok lenni.

Önmagában semmi gond nincs azzal az attitűddel, hogy csak jót akarunk a másiknak. Gyakran azonban a védelmező, leereszkedő magatartást veszünk fel társunkkal szemben, mintha legalábbis nekünk kellene nevelnünk őt. Úgy lépünk fel, hogy mi vagyunk azok, akik tudják, mi a jó neki.

Túlságosan igyekszünk boldoggá tenni partnerünket, mely a túlzásba vitt törődés egyik formája, csakhogy amikor partnerünk lép fel ugyanígy velünk szemben az idegesít minket. Az idegesség fontos jele annak, hogy valami nincs rendben. Úgy érezzük a másik lekicsinyel bennünket, elnyom, megfojt a jósága. Babusgat bennünket, elveszi a szabadságunkat, kvázi nem érezzük egyenrangú partnerként, de közben mi magunk is ugyanígy kezeljük őt.

Ne feledkezzünk el azonban arról, hogy gyakran mi magunk hívjuk elő partnerünk túlzott törődését! Azt akarjuk, hagyja jóvá, amit csinálunk, azt akarjuk, hogy egyezzen bele abba, amit szeretnénk.

Az együttélés művészete

Vannak pozitív és negatív törődések. A negatív törődés a másik leszólása, megbüntetése, lekicsinylése. „Ezt nem csináltad jól…Lehetne másképpen is… Lehetne jobban is….”De a szemrehányásokat mindig át lehet fordítani a partnernek szóló kérésre.

Borzalmasan rendetlen vagy – lefordítva szeretném, ha végre a szennyes tartóba dobnád a zoknid

Sosem veszed észre a problémákat – üljünk le beszélni

Ha valaki pozitív kommentárt fűz valamihez, az is beavatkozó törődés, minőség ellenőrzési megjegyzések, amelyekkel a másik át akarja venni az uralmat a másik felett. A pozitív törődés méltó megnyilvánulása azonban hozzájárulhat a pozitív hangulathoz, de ennek egyik előfeltétele, hogy ne akarjuk elfoglalni a másik területét. Egyenrangú pozícióból nyilvánítsunk véleményt, ne pedig felettes/alattas nézőpontból. Ezek a kis pozitív kommentárok nagyon fontosak ugyanis egy kapcsolatban, hogy elégedettnek érezzük magunkat egymással. Ott van bennük az összetartozás üzenete („szeretlek”), amely a partner felé kis pozitív megerősítések formájában jut kifejezésre.

A törődés abbahagyása tehát nem egyenlő a közömbösséggel. A közömbösség azt jelenti, hogy mindegy mit csinál a másik, egy szerelmi kapcsolatban, azonban nagyon is érdekli. A túlzott szeretet is az oka, hogy a partnerek néha nem fejezik ki magukat egyértelműen a másik felé.

Partnerünkkel szemben egyenesen és világosan fogalmazni mentális válást igényel, amelynek megfelelően egyértelműen fogalmazunk és vállaljuk a konfrontációt, mert tiszteljük őt. Ha kiállunk saját magunkért, érvényesítjük saját jogainkat és konfrontálódunk partnerünkkel az itt valójában az igazi szeretet jele. Erősnek tekinthetjük a másikat, olyannak, akit nem terít le a legkisebb csapás sem, nem olyannak, aki törékeny és akivel szemben nagyon óvatosnak kell lennünk. Merjünk tehát igazi énjeinkkel együtt élni társunk mellett is.

Tipp:
A túlzott anyás/apáskodás és az érzelmi függés elleni önsajnálatra kezdjük pár csepp katángkóróval. Esszenciánk másik alapját képezze a szőlő, mely a rugalmatlanság és a túlzott irányítási vágy ellenszere. Kritikai érzékünk és az előítéletek enyhítésére bükkfát használjunk, de a konfliktusokat persze nem lehet elkerülni, ebben és az őszinteségben segíthet az apróbojtorján. Fásultság, kimerültség érzésének oldására, használjuk a tetterő virágát a gyertyánt.

Ha úgy érzed segítségre van szükséged, akkor töltsd ki az ingyenes Bach-virág tesztet!

Ingyenes Bach-virág teszt: Kitöltöm

 

Igyekezet

Lényegében egész életünk arról az igyekezetről szól, hogy felhívjuk magunkra környezetünk figyelmét. Foglalkozzanak velük, fontosak legyünk számukra, kedveljenek minket…, talán még szeressenek is. Elvárásainkat az életkor előrehaladtával más és más érzelmi hőfokon próbáljuk érvényesíteni: az amennyit adok, annyit kapok arány, hol kiegyenlítődik, hol végletesen deformálódik.

Az örök gyerek típusú felnőttek – bármennyire is játékos a megfogalmazás a közösségek legveszélyesebb tagjai, hiszen ők ahhoz szoktak hozzá, hogy mindig többet kapnak, mint amennyit nyújtanak, a másik véglet a nagy önfelálodózké, akik többnyire valamilyen elszenvedett sérelem, hátrány okán a viszonzás nélküli adásban lelik örömüket. Egyik sem egy egészséges persona, különösen nem aktív életkorban. Ekkor kellene csak igazán fizikai, szellemi és érzelmi téren kiteljesedni, birtokolni mindazt a technikát és tudást, melyek révén biztos értékítéletet mondhatnánk saját és kollektív előzményeinkről és elvárható következményeinkről, melyek valószínű nem túl rózsásak, mivel túlnyomórészt nem éppen szívderítő sorsok állnak előttünk példaként. Lemondó tekintetek, szomorkás belenyugvás vagy éppen rikácsolós dühkitörések, nos ezek nem éppen szédítő perspektívák.

Nem arról van-e ezúttal is szó, hogy olyan képeket vetítünk magunk elé, amelyek kívülről ránk kényszerített vágyak, szokások, divatok által determináltak, miközben tudván tudjuk, hogy a későbbi problémáink magvát most, aktív korunkban vetjük el? Ha elhisszük azt, hogy az egészséges életmód meghosszabbítja életünk, miért nem bízunk abban, hogy az egészséges gondolkodás, megédesíti napjainkat. A dogok lényege, nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés.

Mérlegeljünk: kinek vagy minek a hiánya fog majd fájni, ha megöregszünk?

Képzeljük magunkat idős szeretteink helyébe. Persze feltehetjük a kérdést: miért most, amikor zajlik az élet, amikor robog a szekér, amikor az idő pénz…?

Igyekezet

Válaszoljunk őszintén miről maradunk le, ami összemérhető a szeretteinkkel töltött idővel? Az igazi hiány az, amit elmulasztottunk, és nem az, amit még nem értünk el. Ha efelett érzett bánatunk önvádba csap át, végletesen kezdünk gondolkozni, nagy terveket szövünk, észre sem véve, hogy tetteinket egyfajta sértett dac vezérli. Ez az állandó elégedetlenség lerombolja környezetünkben az addig rólunk kialakult képet, de ami a fő baj, saját énképünket is. S nem értjük majd miért fordulnak el tőlünk szeretteink, ismerőseink, s nem fogjuk érteni azt sem, hogy ettől miért nő elégedetlenségünk, hiányérzetünk.

Az emberek nagy százaléka, meg sem tudja fogalmazni, miből fakad a hiányérzete. Nem könnyű magunkkal tisztázni, hogy akkor mi is jár nekünk az élettől. Szerintem mindaz, ami kapcsolódik előző éveink tevékenységeihez, de valamiképpen nem tudtuk végigvinni – időhiány, anyagiak miatt. Fontos, hogy ezt ne sérelemként éljük meg, a környezetünket hibáztatva.

Ha a múltat elmulasztott lehetőségek tárházaként éljük meg, előbb utóbb elveszted a képességed arra, hogy a jelen lehetőségeivel élj, hogy vágyakat fogalmazz meg a jövővel kapcsolatban, s mind nagyobb magányba taszítod magad.

Aki kizárja a világot, elveszti a gyakorlóterepet is, ahol nap mint nap bizonyíthat.

Tipp:
Hogy ne a félelmeink markába éljünk, ezáltal távol tartva magunkat a dolgoktól alkalmazzunk bohócvirágot. A lehetőségeket észre kell venni és ki is kell használni, hogy ne csak sodródjunk, ebben segítségünkre lehet a vadrózsa eszenciája. A diófának köszönhetően a változásokat könnyebben vesszük majd, a békaliliomnak köszönhetően pedig könnyebben teremthetünk kapcsolatokat másokkal, ami oldja a zárkózottságot és növeli esélyeinket egy egészségesebb életre. A feladataink pedig csak a mieink, mindenki a saját útját járja, így ne okoljunk másokat sorsunkért. A fűzfa képes oldani a negatív hozzáállást és az önsajnálatot.

Ha úgy érzed segítségre van szükséged, akkor töltsd ki az ingyenes Bach-virág tesztet!

Ingyenes Bach-virág teszt: Kitöltöm

A házasság nem garancia a boldogságra

Milyen az ideális kapcsolat amelyről álmoduk? Amikor elgondolkozunk azon, hogyan értékelik az emberek saját kapcsolatukat, először a fiatal korhoz kell visszanyúlnunk. Akkortájt alakítunk ki egy képet jövendőbeli életünkről. Milyennek képzeljük el az együttélést valakivel?

Fiatalon a tökéletes kapcsolatról álmodunk. Kialakítunk egy eszményt a jövőbeni együttélésről. Sokunknál ez a kép túlzottan idealisztikus. Olyan kapcsolatról álmodunk, amely maga a beteljesült szerelem, amelyben megértjük egymást, bele tudunk helyezkedni a másik érzéseibe és még azelőtt teljesítjük egymás kívánságait, hogy kimondanák azt.

Olyan kapcsolatról álmodunk, melyben képesek leszünk kibontakozni, a létező legjobb szexről fantáziálunk. Saját magunkat és persze leendő társunkat is örökké hűnek és monogámnak látjuk. Az álomkép, tehát nem más, mint egyfajta természetes együttélés, amelyben minden erőfeszítés nélkül magától értetődő boldogságban élünk.

Ezek az álomképek még tán a gyermekkor jegyeit hordozzák, amikor olyan világban éltünk, ahol azt hittük minden simán megy és nem kell viszonylagosan, racionálisan szemlélni a dolgokat. Ezt az álomképet természetesen erősíti a média is.

Amikor felnőttként egymásba szeret két ember, szinte magától értetődően csöppen bele abba a helyzetbe, melyet fiatalon megálmodott. A szerelmesség érzelmi állapot, olyan vonzerő, amely ellenálhatatlanul a másik felé húz. A másikat azonban nem olyannak látjuk, amilyen az a valóságban. Kiszínezzük saját vágyainkkal és megállapítjuk, hogy tökéletesen illünk egymáshoz. Úgy érezzük, ez elrendeltetett, hogy mi egymásnak vagyunk. Illúziónk hatására az a kép élt bennünk, hogy a kapcsolat tökéletes, a sex is fantasztikus, hisz a szenvedély ünneppé tette, s az együtt töltött idő röpült és mély boldogsággal töltött el.

A házasság nem garancia a boldogságra

A szerelmesség vakká tesz, s tisztába kell tennünk, hogy annak idején a vágyainkat fogadtuk el valóságnak. Együtt élni, nem lehet anélkül, hogy ne bántanánk meg egymást, néha ne lennének konfliktusok, különbözőségek. Fontos, hogy az idő haladtával megtanuljuk tényleg elfogadni a partnerünket ez azonban nagy türelmet és toleranciát igényel. Még ha mindkét fél szeretetet is táplál egymás iránt és igyekeznek a legjobbjukat adni, a kapcsolat akkor is tökéletlen marad. Az erőfeszítés és a jó szándék önmagában nem elegendő. Partnereink csak nagy fáradtság árán, kis lépésekben változnak. A konfliktusok a jó együttélés szerves részét alkotják, az időleges boldogtalanság egyszerűen hozzátartozik az együttéléshez.

Egy jól működő, megelégedettséget hozó kapcsolathoz sok minden szükséges, s mindkét partnertől nagyon sokat követel. Türelmesnek és toleránsnak kell lenniük, képesnek kell lenniük sok mindent elviselni, viszonylagosan kezelni a dolgokat, jól kezelni a frusztrációkat sok kis örömről lemondani.

Meg kell tanulniuk kimondani a másiknak, hogy bocsánat, tudniuk kell megbocsájtani és megbékélni. Merniük kell vállalni a konfliktusokat és ezután közösen meg kell tudni oldani azokat, meg kell tanulniuk egyeztetni egymással. Folyamatos párbeszédet kell folytatniuk érzéseik és élményeik elmesélésével. Igazi odafigyeléssel és őszintén kell kezelniük egymást. Bízniuk kell egymásban. Világosan és egyértelműen kell állást foglalniuk egymás felé, merniük kell különbözni egymástól és nyíltan vállalniuk kell a köztük fennálló különbségeket. Nem szabad túl sokat ígérniük és tartaniuk kell magukat ahhoz, amiben közösen megállapodtak.

Ennyi mindent egyszerre persze nagyon nehéz megvalósítani, hiszen ezek mindegyike olyan követelmény, elvárás, melyek akkor sem valósíthatóak meg maradéktalanul, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk.

Az együttélés alapja tehát nem a szerelem. Egy kapcsolatot fel is kell tudni építeni, ki kell alakítani, dolgozni kell rajta, energiát kell bele fektetni, figyelmet és időt kell rá fordítani.

Tipp:
Vörös vadgesztenye eszenciának köszönhetően csökkenthetjük a mások iránt érzett aggodalom, féltés érzetét és a kötődést. Mellé Iszalagot javasolnék, mely a realitás talaján tart és nem engedi, hogy ábrándjaink és álmodozásaink, megmérgezzék a jelent. Vadrepcével motiválhatjuk magunkat a boldogság felé vezető ösvényünkön, mely mellé még Magyalt csepegtetnék, mely segít a féltékenység, harag, megbántódottság kezelésére. Az Ernyős madártejet pedig a régi sérelmek, bántások kezelésére, hogy lelki traumáink gyógyulni tudjanak.

Ha úgy érzed segítségre van szükséged, akkor töltsd ki az ingyenes Bach-virág tesztet!

Ingyenes Bach-virág teszt: Kitöltöm

 

Légy önmagad trénere!

A mai rohanó, teljesítményközpontú, extrovertrált világban, mint amit napjainkban élünk az önértékelési problémák teljesen általánosak. Az önértékelési problémákat sokféleképpen, s akár sikeresen is meg lehet közelíteni. A vájkáló típusú terápiákkal az a probléma, hogy mindig az okokat akarják megtalálni, de őszintén mi segít akkor, ha kiderül, azért igénylek annyi szeretet és törődést, mert gyermekkoromban nem kaptam meg vagy nem dicsérték eleget és ezért kényszeressé válok…? Mi van, ha egyáltalán nem ez a kiváltó ok. Sok magabiztos embert ugyanúgy nem dicsértek gyermekkorában, mégsem lettek önbizalom hiányos felnőttek. Valljuk be, ez közhely. Ez ugyanis a magyarázata a viselkedésének, egy adott helyzetre, nem pedig a megoldása. E pillanatban sokkal inkább azt kellene tudni, mit érdemes tennem az adott helyzetemben, ami stresszel, hogy túljussak rajta.

Azzal, hogy tudom mi az ok, a képletemben bekerült egy új változó, mely a megoldásé lenne. A kineziológiában erre a megoldásra, belőlünk jön a válasz, hisz sejtjeink jeleznek és feedbacket adnak, a problémás területről, életkorról és az emlékeinken keresztül ráláthatunk az okra. Ok-oké és a megoldás?

Az önértékelést felfoghatjuk érzelemként is. A pozitív önértékelés optimizmussal, pozitív énképpel, önbizalommal jár együtt, a negatív ennek az ellentétjével, nyilván, de ez csak a felszín kapirgálása. Hisz az érzelmeink által tűnik a helyzet központi problémának, mert ezek miatt érzi magát rosszul az ember. Az alacsony önértékelésnél csak rágondol, hogy „sehol sem tartok, semmire sem vittem…”és máris elönti a keserűség, szorongás, szomorúság.

Légy önmagad trénere!

Azonban éppen ebben rejlik a titok nyitja. Az önértékelés valójában viselkedés, attitűd. A viselkedésen/cselekvésen kell változtatnunk ahhoz, hogy változzanak az érzelmek. Az önértékelési problémát külső események nem oldják meg. Ne passzívan oldjuk a helyzetet, amivel szembe találkozunk, hanem aktívan kezdjük el hozni azt a formát, amit a helyzet jó megoldása megkíván.

Külső elismerések soha nem fogják megoldani azt, hogy belül is valakinek érezzem magam. Olyasmivé kell válnunk, mint azok a menedzserek, akik a névtelen senkikből felépítenek egy sztárt. A self made emberek önmaguk menedzserei és pártfogoltjai is egyben és a menedzserek és edzők mindig jobban tudják, mert ők belelátják a menedzseltjükbe a fejlődést is.

A szorongás gátol a fejlődésben. Amilyennek látjuk önmagunkat, úgy fogunk viselkedni. Negatív önértékelésünk nem más, mint védekezési mechanizmus, viselkedés gátló tényező, ezért meg akarja akadályozni, hogy változzunk, hogy kilépjünk a komfortzónánkból. Ennek eszköze a szorongás, mely gondolatok, destruktív képzetek formájában jelentkezik. A negatív önértékelés táptalaja, hogy a kudarc valószínűségét nagyobbra értékeljük, mint a sikerét. Az elképzelt kudarc kelti a szorongást.

Hozzunk olyan döntéseket és kezdjünk el úgy viselkedni, mintha már elértük volna azt, amit el szeretnénk érni.
Ha le akarjuk győzni a félénkséget, készüljünk azért fel arra, hogy ez is sok gyakorlás kérdése és ér hibázni, az is csak egy tapasztalat. Légy önmagad lelkesítő edzője és kezd el magad dicsérni, még ha hibáztál is: „nagyon ügyes vagyok, van még benne hova fejlődöm, de fog ez menni!”
Keresd a helyzeteket és menj is bele, hihetetlen képességeket és energiákat tud mozgósítani a generálás.

TIPP:
Segítheted a folyamatot egyensúlyozó Bach-virágokkal, mint például szikárka, mely erősít a döntéshozatalban, határozottságban és egyensúlyba hoz. Adj hozzá pár csepp kisezerjófű eszenciát, mely segít az önállósodásban, erősíti akaratod és bátorságra sarkall, hogy tudj nemet mondani, arra mi téged nem szolgál. Ehhez keverj kékgyökeret, mely a befolyásolhatóságod és önbizalomhiányod feledésbe taszítja és bolondítsd meg vörösfenyővel mely szintén ellenszere a kishitűségnek és önbizalomhiánynak, ami akár eredhet a másokhoz való hasonlítgatásokból is. A fenyő mellett egy szintén jó szimbolizáció és hasznos eszenciája lehet keverékednek a tölgy, mely a makacs önfejűség és túlzott kötelességtudat egyensúlyba hozását elősegíti és egy szintén előkelő bükkel a kishitűségből adódó ingerlékenységed és érzékeny kritikai érzéked csillapíthatod, ezáltal fejlesztve önmagad.

Ha úgy érzed segítségre van szükséged, akkor töltsd ki az ingyenes Bach-virág tesztet!

Ingyenes Bach-virág teszt: Kitöltöm

Ne ítélj elsőre, se előre!

Az embernek megvan az a tulajdonsága, hogy előítéleteket alkot. Ez a tulajdonság abban a normális és természetes hajlamban gyökerezik, mely szerint az ember olyan általánosításokat, fogalmakat, kategóriákat hoz létre, melyek tartalmát tapasztalati világának durva leegyszerűsítése adja. Pont ezért hajlamosak vagyunk nagyon irracionális, ésszerűtlen kategóriákat is komponálni. Személyes értékeink sajátos kategorizációs típust képeznek, melyek különösen hajlamosítanak bennünket arra, hogy előzetes ítéleteket alkossunk, úgy érezvén, hogy ehhez meg van minden jogunk, de a legszomorúbb benne, hogy nem számolunk a változással, mint kompetenciával, ezzel megadva a lehetőséget a másik félnek. Skatulyázunk, címkézünk, ítélünk és elítélünk, megnehezítve ezzel nemcsak magunk, de a másik helyzetét is a változás útján, főként, ha erre meg is van benne a hajlandóság. És hát miért ne láthatnánk bele a másikba azt, amivé szeretnénk, ha válna, megadva ezzel neki titkon a löketet, támogatást bíztatást, magunknak pedig a lehetőséget arra, hogy elengedjük előítéleteinket, valakivel vagy valamivel szemben.

Az alap rendkívül jelentős szerepet játszik az ember tanulásában. Szükségszerűen társas ösztönlénnyé varázsol minket, mely magyarázza, hogy miért is szeretnek az emberek egymás társaságában lenni. Arra próbálnék utalni, hogy azok az emberek, akik egymás társaságát kedvelik, létük elválaszthatatlan elemeit látják egymásban. Értékeik, ideáljaik azonosak, így tudnak azonosulni egymással. A hovatartozás érzése nagyon egyéni ügy, még ugyanazon csoporton belül is alakulhatnak ki szorosabb és lazább kohéziók, előítéletek, klikkek. Erősítve egymásban a közös értékeket és kizárva ezáltal spektrumunk tágítását és saját esélyeinket arra, hogy megértsünk és elfogadjunk másokat.

Az ember saját csoportjai közül rendszerint a család a legkisebb/szűkebb kohézió. Valószínűleg ebben rejlik annak a magyarázata, hogy minél jobban tágítjuk a látókörünk, annál gyengébb bennünk a csoporthoz fűződő érzés.

Az előítélet valamely személlyel szemben érzett idegenkedő vagy ellenséges attitűd, melynek alapja csupán annyiban reális, hogy az illető személy egy csoporthoz tartozik, és ennek következtében feltételezik róla, hogy a csoportnak tulajdonított negatív tulajdonságokkal ő is rendelkezik. Nem jelenthetjük ki, hogy valamennyi túlfeszített általánosításunk előítélet. Egyesek pusztán téves fogalmak, amelyek helytelen információt tartalmaznak.
Ne ítélj elsőre, se előre!
Különbséget kell tennünk az egyszerű tévedésen alapuló előzetes ítélet és a valóságos előítélet között. Az előzetes ítéletek akkor válnak előítéletekké, ha az újonnan feltárt ismeretek nem képesek változtatni rajta. Az előítéletre jellemző, hogy lepereg róla minden olyan bizonyíték, mely segíthetné annak meghazuttolását. Az előítélet és a közönséges ítélet között tehát az a különbség, hogy az utóbbiakat képesek vagyunk érzelmi ellenállás nélkül megvitatni és ha kell kijavítani. Minden olyan esetben előítéletesek vagyunk, amikor hamis általánosításokon alapuló negatív attitűdök bizonyos személyekkel kapcsolatosan tartósan fennmaradnak. Igen sok előítélet pusztán abból származik, hogy az ember követi a fennálló közösségileg előírt viselkedési szabályokat.

Az embernek először túl kell becsülnie azoknak a dolgoknak az értékét, melyeket szeret, mielőtt alá tudná becsülni azoknak a dolgoknak az értékét, melyeket gyűlöl.

A megközelítések sokféleségével kapcsolatban akkor járunk el a lehető legmegfelelőbben, ha valamennyinek teret engedünk. Mindegyik megtanít bennünket valamire, egyik sem igazabb a másiknál és egyik sem nyújt önmagában elegendő vezérfonalat a megismeréshez.

Minden egy reakcióra épül, de ezek felülírhatóak, ha az ember képes a változásra és azt tudatosan teszi. Az előítéletek, címkék helyett előremutatóbb, ha elengedjük őket és mindenkit elfogadunk úgy, ahogy van, hibáival együtt. Valamennyi társadalmi jelenségre érvényes, hogy szüntelenül soktényezős és tán sehol máshol nem mutatkozik ez meg jobban, mint az előítéletekben.

Tipp:
Ha Bach-virágokkal is szeretnénk dolgozni előítéleteink formálásában, akkor eszenciánk alapja legyen a rezgőnyár, mely segít megóvni az alaptalan dolgoktól való félelmeinktől, s túlzott érzékenységünket enyhíti bizonyos, számunkra stresszhelyzetet generáló esetekben. A kontrollálatlan vagy állandóan visszatérő gondolataink enyhítésére tegyünk a fiolánkba pár csepp fehér vadgesztenyét és természetesen vadrózsát, mely a fásultság és közöny kiváló ellenszere, mely feltételezhetően a negatív életszemlélet miatt alakult ki. Ha előítéleteinket szeretnénk elengedni, nyitottá kell válnunk; a békaliliom kiváló ellenszere a távolságtartásnak és zárkózottságnak, mely büszkeséggel keveredik. Hisz a problémáinkat, nézeteinket nem egyedül kell fel/megoldani, ez csak úgy megy, ha másokra (tanításainkra) nyitottak vagyunk. Ezért nem szabad dühösnek és agresszívnek lennünk sem másra sem a világra. A magyal segít, hogy ne érezzük magunkat becsapva. Oldja a féltékenységet, megbántódottságot, bosszúvágyat, dühöt és agressziót.

Érdekel a Bach-virágterápia tanfolyam: Jelentkezem

Az egyetlen kiút befelé vezet

Nem érzed magad jól, nem vagy a középpontban, teszed a dolgod, de csak az automatizmus vezérel. Amikor egy átélt trauma mélyen eltemetve nyugszik énünkben, gyakran nem is vagyunk tudatában annak, hogy ott rejtőzik. A mindennapi életünkben azonban ez mégis visszatükröződik, mely reakciók fájdalmasak, tudatos cselekvéseinkkel újrageneráljuk a helyzeteket, majd végül menekülünk, önmagunk elől, ahelyett hogy szembenéznénk valódi érzéseinkkel. Az egyetlen kiút befelé vezet.

Ha körülmények adottak, akkor egy az elménket, s két agyféltekünket összekapcsoló, kineziológiából jól ismert homlok/tarkó tatással, ezt az állapotot fokozhatjuk. Elősegítve ezzel a mozdulattal a két agyféltek integritását és ezzel a konkrét megértést. Hisz jelenbeli problémáink a múltban átélt krízisek által formált önképünkből és felállított hitrendszereinkből fakadnak, de ezek megértését és felülírását bármikor megtehetjük. Miért kéne mindig ugyanúgy cselekednünk, elvégre egy zoknit sem húzol fel nap mint nap. Pont ez lenne a fejlődés kulcsa, hogy merünk vállalni, kockáztatni, újítani, melyet érdemes magunkon elkezdeni. Miért ne lehetnél önmagad legjobb társasága? Kezd el szeretni magad, leld meg értékeid, hisz érzelmeink oldása megváltoztatja a jelenünk, mely alakítja jövőnket is. A meg nem értett érzelmeinket, ha tisztázzuk, feloldjuk, ezzel feloldva a korlátainkat.

A befelé utazás hidd el az egyik legizgalmasabb kaland. Mikor megérkezel saját menedékedbe és ráeszmélsz a megértésre, elfogadásra, önmagaddal és a külvilággal szemben felszabadulsz és nem kell tovább harcolnod, hanem csak megélned a jelent nap mint nap. Merjük elengedni az elmét, a gondolatokat. Miért kell ehhez merészség? Mert eddig azzal azonosítottuk magunkat. És legbelül félünk, hogy akkor elveszünk. Pedig épp ekkor tapasztalható meg az, aki vagy ami valójában vagy. Ha ez bekövetkezik attól kezdve egyre bátrabban tesszük ezt meg. Ehhez előtte egy mély bizalom kell. Egy benső hajlandóság, egy elhatározás. De nem a felszínen, az elme szintjén, hanem belül mélyebben.

Az egyetlen kiút befelé vezet

Hozz létre egy belső menedéket az elmédben, amelyet teljesen irányításod alatt tudsz és bármikor meglátogathatsz. Ez az alapja a teljessé válás folyamatának. Például képzeld el, hogy egy alagúton mész át, hogy eljuss a Menedékedbe. Ez egy hiteles mentális határvonalat húz az emlékek és a menedék között. A lényeg, hogy a menedék bejárata, egy számodra teljesen biztonságos, megnyugtató kép legyen. De képzelhetsz gyógyító kutat vagy forrást is, minden Rád van bízva, ami Neked jó. A légzéssel és a már több ízben ajánlott homlok/tarkó tartással még könnyedebben, szelíden rá tudsz hangolódni önmagadra, belső lényedre. Engedd meg magadnak, hogy bár a gondolatok jönnek- mennek, de nem mélázol el egyen sem, csak engedd, hogy átfolyjanak rajtad és ezáltal kiürítsenek, megszabadulva a félelmektől és aggodalmaktól. Ne valami csodára számíts, hanem a magad ritmusában, a magad életében, a saját lényednek megfelelően változtathatsz azon, hogy HOGYAN éled meg a napjaidat.

Az utazást és a hétköznapokat akár Bach-virág eszenciákkal is egyensúlyozhatod, harmonizálhatod, lelked kedvére. A virágok közül nem is egy lehet szolgálatodra, hogy önazonosságodra lelj és kibontakoztasd saját, igazi valód.

Érdekel a kineziológia tanfolyam: Jelentkezem

Tanulj meg bízni magadban!

Ne feledd, tudásunk korlátozott az emlékek világáról. Ugyan erősen támaszkodunk életünk vizuális részére és el is felejtjük, hogy sokféle különböző emlék létezik. A testünk viszont képes emlékezni érzetekre, illatokra, hangokra vagy érzésekre. Így hát csak azért mert nem látsz valamit nem biztos, hogy nem fogod tudni előhívni az emléket. Sőt gyermeki énünk, legelső emlékeink kizárólag érzelmi és érzeti elemekből állnak, hisz először érző lények voltunk utána váltunk gondolkodó lényekké.

Példának okáért egy nem kívánt terhesség gyümölcsének, érthetően lehetnek olyan emlékei vakfoltként, mely „a nem kellek senkinek”, „beragadtam/elakadtam” érzést okoz bizonyos szituációkban élete során. Amikor meg akarjuk érteni, hogy miért érezzük úgy magunkat ahogy, mindenki siettetni próbálja a megértést, de ez csak terelés. Inkább azt javaslom, add át az irányítást, „ülj le egy mozivászon elé egy nagy popcornal” és csak várj és figyelj arra, ami magától felbukkan (íz, érzet, illat…) Dolgozz azzal, amit találsz még akkor is, ha nem arra számítottál. Légy nyitott a meglepetésekre. Ezen a ponton nem az a lényeg, mennyire igaz vagy nem igaz, valós vagy valótlan az emlék, hanem hogy lényed megpróbálja újra egyesíteni önmagát úgy, ahogyan szükségesnek érzi.

Néhányunknál az emlékek mélyebben vannak elásva, mint másoknál. Fontos, hogy tudatosítsd, hogy ha egy emlék sem merül fel az is rendben van. Már azzal is eleget teszünk, hogy jelen vagyunk magunkkal és felkínáljuk lényünknek a lehetőséget, hogy újra egyé váljon, bármilyen módon, ahogy az sikerül.

Gyermeki énünknek olyan felnőttre van szüksége, aki eléggé törődik vele ahhoz, hogy feltétel nélkül jelen legyen mellette, kielégítse az igényeit és megváltoztassa a körülményeket, hogy a gyermek jobb élményként élhesse meg a helyzetét. Előfordulhat, hogy újra be kell mutatkozz gyermeki/belső énednek, amennyiben az nem ismer meg azonnal. Meglehet, hogy a gyermekkori éned nem fog azonnal megbízni benned, így bizonyítanod kell feltétel nélküli törődésed, hogy újra bízni tudj önmagadban. Amikor bizonyítod feltétel nélküli figyelmedet, valóban önmagadért teszed azt, s így felnőttként is megtanulsz újra bízni önmagadban.
Tanulj meg bízni magadban!
Segíthet, ha elmeséled a belső gyermekednek, milyen évet írunk és mi történik éppen, vagy miért döntöttél úgy, hogy visszamész az időben és beszélgetést kezdeményezel vele. Validáld gyermeki érzéseid.

Ez a validálás vagyis az érzelmek létjogosultságának teljes elfogadása az a lépés, melyet sok terápia átugrik, pedig fontosnak tartom, hogy odafigyeljünk belső gyermekünk szükségleteire. Hisz éppen a gyermeki érzelmeink érvénytelenítése, figyelmen kívül hagyása, helytelenítése az, ami a széttöredezést okozza, és amitől képtelen túljutni az élményen vagy beolvasztani önmagába az érzést vagy élményt, amikor valami traumatikus történik. Hagyd hát gyermeki énednek a választás lehetőségét, amire igazán vágyik az emlékein belül és amikor így teszel, valójában megjavítod, újraindítod az ugráló CD-t. Engedd meg neki, hogy végigjárja az eredeti élményt, integrálhassa azt és továbbléphessen. Ezáltal képes leszel széttöredezett tudatod és berögzült aspektusod felülírni, hogy az képes legyen integrálódni és kitejesedhess.

Mint egy folyó mely szerteágazik, tereled egy mederbe a mellékfolyamokat, tanuld meg uralni belsőd! Ha úgy érzed egyedül nem megy, akkor akár már egy kineziológiai kezelés alkalmával lehetőséged nyílhat visszamenni egy blokkolt szakaszhoz az életedbe, gyógyítani az ott ért, lehet rosszul hegesedett sebeket/blokkokat, melyek újbóli felszakítása, lehet fájdalmas, de ne feledd már érettebb fejjel, távolból visszatekintve az adott probléma gyökerére, gyorsabban jön a tiszta megértés, főként egy gyakorlott kineziológus vezetésével. A terápiák során, a felmerülő blokkok múltbéli megoldása a jelened és a jövőd segíti, könnyíti meg.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

Teremtsd meg saját értékeid

Minden emberben ott rejtőzik a vágy, hogy életét kiteljesítse, megélje, értelemmel és céllal kösse össze. Ha ez nem sikerül, akkor frusztrált lesz, gyakran szenvedélybeteggé válik, ami a sikertelen keresés biztos jeleként tekinthető. Mindannyian mélyen vágyunk arra, hogy létünknek – amelyet napról napra megélünk – olyan értelmet adjunk, amely valamilyen célt szolgál. De csak viszonylag keveseknek sikerül a napi munkát egy magasabb értelemmel és céllal összekapcsolni. Az ilyen érzéki örömökre korlátozott megélések, melyeket általában mindannyian hajszolunk, csaknem mindig csupán valamilyen felszínes kielégülésről szólnak. Ennek ellenére az értelem és érzelem közötti szemantikai kapcsolat tagadhatatlan. A Káma szútra a szerelem indiai tankönyve is felfedi, hogy érzékszerveinket nem arra használjuk, hogy valamilyen csábítás „érzékétől függő” fogyasztóivá fokozzuk le magunkat, hanem látásunkat, tapintásunkat, érzékelésünket, ízlelésünket, szaglásunkat egy magasabb rendű folyamat részeként fogjuk fel. Érzékszervi reakcióink belső minőségről tudósítanak bennünket.Minden emberben ott rejtőzik a vágy, hogy életét kiteljesítse, megélje, értelemmel és céllal kösse össze. Ha ez nem sikerül, akkor frusztrált lesz, gyakran szenvedélybeteggé válik, ami a sikertelen keresés biztos jeleként tekinthető. Mindannyian mélyen vágyunk arra, hogy létünknek – amelyet napról napra megélünk – olyan értelmet adjunk, amely valamilyen célt szolgál. De csak viszonylag keveseknek sikerül a napi munkát egy magasabb értelemmel és céllal összekapcsolni. Az ilyen érzéki örömökre korlátozott megélések, melyeket általában mindannyian hajszolunk, csaknem mindig csupán valamilyen felszínes kielégülésről szólnak. Ennek ellenére az értelem és érzelem közötti szemantikai kapcsolat tagadhatatlan. A Káma szútra a szerelem indiai tankönyve is felfedi, hogy érzékszerveinket nem arra használjuk, hogy valamilyen csábítás „érzékétől függő” fogyasztóivá fokozzuk le magunkat, hanem látásunkat, tapintásunkat, érzékelésünket, ízlelésünket, szaglásunkat egy magasabb rendű folyamat részeként fogjuk fel. Érzékszervi reakcióink belső minőségről tudósítanak bennünket.


Amennyiben felismerjük, hogy az édességre vágyva megfelelő szellemi irányultság birtokában ráérezhetünk az élet édességére, hogy alkoholfogyasztással kapcsolatos szükségleteink szellemi szinten egy egészen másfajta szükségnek felelnek meg, akkor azt is átlátjuk, hogy gyengédség iránti igényünk a másokkal és önmagunkkal való gyengédebb és finomabb bánásmódra ösztönöz bennünket. Életünkben azért kevés az érzelem, mert hiányzik a külső történések és belső értékek közötti visszacsatolás.


Amennyiben külső és belső értékeink összefüggését sikerült megteremtenünk, akkor a külső világ a belső világunk projekciójává válik. A különbség tehát egy értelemmel teljes és egy értelmetlen élet között nem abban rejlik, amit megélünk. A különbség belső irányultságunkban van. Az, hogy érzéki vágyainktól és igényeink foglyaként hajszoljuk e keresztül magunkat az életen vagy pedig vesszük a fáradtságot, hogy a megfelelő irányultságunk révén finoman összehangoljuk bensőnkkel mindazt, ami odakint történik, s így nyugalmi állapotban és harmóniában élünk önmagunkkal, mindez rajtunk múlik.


A testünk is egyfajta navigációs eszköz. A helyes beállítás segítségével mindig fogjuk majd azokat a hullámokat, amelyek megfelelnek a mi belső beállítottságunknak. Amennyiben a szellemi beállítottságunkat összhangba tudjuk hozni életünk történéseivel, mindig el tudjuk kapni azokat az áramlatokat, amelyek mind belül, mind kívül megajándékoznak az értelem és a cél elérésével.

Teremtsd meg saját értékeid

Lelkünk nyugalma azt jelenti, életünk mentes lesz a szenvedélyektől és a mellőzés okozta szorongásoktól, s így megélhetjük azt, hogy folyamatosan lehetőségünk adódik a benső forrásunkhoz való visszatérésre.


Minden fixáció akadályoz az értelem megtalálásában. Ezek a gátoló tényezők lehetnek

  • konkrét tevékenységek vagy magatartásmódok
  • egyértelműen meghatározott időpontok az életünkben
  • konkrét lakóhelyek v helyszínek
  • konkrét dolgok, eszközök, segédeszközök

Ha nem tudjuk milyen akadályozó tényezőink vannak, kérdezzük meg magunktól bátran ki vagy mi vált ki létével vagy hiányával konkrét emóciókat bennünk? Képlékennyé kell tennünk az érzelmi kapcsolódásainkat.


Mivel a külvilág belső életünk tükre, a dogokat tartósan csak saját magunkban, belül tudjuk megváltoztatni. Ha arra használjuk az életünket, hogy értelmet adjunk ennek az összefüggésnek, életünk értelmesnek fog bizonyulni. Felismerjük létezésünk vezérfonalát és erre aztán a felismerések és bölcsességek gyöngysora sorra felfűzhető.


Mindenkinek joga van olyannak lenni, amilyen, kedvelni vagy elutasítani minket, vagy bármi mást, amit akar, csak ha már nem hozunk létre többé ellenséges töltéseket és blokádokat, akkor tud mindez szabadon és célra orientált értelemmel telve átfolyni rajtunk. A kellemetlenség nem tép szét a kellemes dolog nem alakul át függőséggé és válunk ezáltal szabadabbá, önmaguk börtönéből. Egy ilyen állapotban aztán fel tudjuk ismerni, hogy mindenek, ami az életünkben történik, értelme van.

Érdekel a kineziológia tanfolyam: Jelentkezem