Minden ember tűrőképessége más és más. Amivel valaki alig tud megbírkózni, az a másiknak esetleg semmi gondot nem jelent. A stresszt a mindennapi élet kisebb-nagyobb gondjainak együtteseként is jellemzik, amely próbára teszi az egyén problémamegoldó képességét. Modern társadalmunkban állandóan tűrőképességünk határait feszegetjük. Ezért a szervezet is állandó többletenergiát termel, ám ha ezt az energiát nem mozogjuk ki testünkből, akkor mondhatni, hogy szervezetünk üresjáratban működik.

A feszes izmok, a megnövekedett pulzus és a kiválasztott hormonok nagyobb mértékben terhelik meg a szervezetet, mint amennyire védik. Ez majdnem olyan mintha az autónak üres járatban teljes gázt adnánk. Ha a stresszhelyzetek folyton ismétlődnek, a test egyszer csak képtelen lesz visszaállni a természetes egyensúlyi állapotba. Ilyen esetben gyakori panasz például a magas vérnyomás, hormonzavar vagy a gyomor túlérzékenysége, sőt akár fekélyhez is vezethet.

Jó páran akadnak, akik azt állítják, bizonyos fokú stresszre szükség van, hogy az ember jobban tudja ösztönözni magát. Sőt még olyanok is vannak, akik szeretik a zaklatottságot, a folytonos telefoncsörgést, az erős kávét, a teli hamutartót, a rendetlen íróasztalt az állandó időhöz kötöttséget és közben végig úgy érzik, hogy feszültség alatt állnak. Bár nem vitatom, hogy valaki ilyen körülmények között rövid idő alatt lényegesen többet tud teljesíteni, mint átlagos feltételek mellet, de hogy ez hosszú távon is egészséges lehetne, azt mégis egészen határozottan tagadom.

Ha a szervezet folyamatosan ebben a fokozott energiamódban kénytelen működni csak azért, hogy egyre nagyobb teljesítményt csikarjon ki magából, az nem egyéb, mint önmagunk ellen folytatott rablógarázdálkodás, önmagunk fokozatos felemésztése. Magunkat is tekintsük ugyanolyan fontosnak, mint azokat, akikről gondoskodunk. Ne másokhoz akarjunk igazodni, az egyetlen, ami számít a közérzetünk: hogy egészségesnek, kipihentnek és fesztelennek érezzük e magunkat. Az odafigyelés és a fizikai érzékenység nagyon fontos, hogy idejében észrevegyük a túlterheltség jeleit és mihamarabb tegyünk ellene, akár kineziológus segítségével. Rengeteg stresszoldó technika alkalmazható.

Fogjunk papírt-ceruzát és írjuk össze, egy hét alatt átlagosan hány órát töltünk kötelességeink teljesítésével. Pl 40 óra munka, 5 óra utazás, 7 óra testápolás, 4 óra bevásárlás, 10 óra házimunka, 14 óra ételkészítés és fogyasztás. Ehhez még adjuk hozzá az alvással töltött órák számát, majd számoljuk ki, hogy mindezek után mennyi szabadidővel rendelkezünk. Nyugodtan bánjunk egy kicsit fukarul ezekkel az órákkal és a felénél többet ne szánjunk szabadidős tevékenységre. A másik felét hagyjuk meg a semmittevés fényűzésének. Miért ne lustálkodhatnánk a kanapén vagy a nyugágyban egy jó könyvel vagy csak kibámulva az ablakon?

A semmittevés komoly művészet, amellyel sokaknak meggyűlik a baja, mert elhitetik magukkal, hogy az ezzel töltött idő megbocsáthattalan pazarlás. Gyakoroljunk minden nap 10 percig, hogy semmit nem teszünk!

Ha egy hosszú nap végén kiégetnek és kimerültnek érezzük magunkat, a tűz az, amivel ezen segíthetünk. Legjobb, ha a kertben vagy valahol a természetben tudunk egy kis tüzet rakni. Ha nincs mód erre, mert városban lakunk, egy gyertya is megteszi. Nem kell hozzá semmi különleges: csak üldögéljünk a tűz előtt és nézzük a lángokat. A tűz/gyertya lángja magától megtisztítja energiatestünket. Ez a gyakorlat otthon is elvégezhető, nagyon egyszerű és hatékony.

Tanuljunk meg nemet mondani, ha valaki többet akar tőlünk, mint amennyit elbírunk, vagy amennyit teljesíteni akarunk. Mennyi idegeskedést megtakaríthatnánk, ha csak a magunkkal szemben támasztott elvárásainkat csökkentenénk egy kicsit! Ne tegyünk úgy, mintha mindent elbírnánk, hisz magunknak állított elvárásainkat akaratlanul a környezetünkre vetítjük. Helyette teremtsünk több énidőt és mosolyogjunk többet a világra!

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem