A legtöbb válás nem egyszerű történet, sokáig húzódhat, már a döntés előtti rossz időszak is eltarthat évekig, aztán a válóper is sok időt emészthet fel az életünkből, és miközben súlyos magánéleti krízisen megyünk keresztül, ugyanúgy kell tennünk a dolgunkat, mint máskor, sőt. A házasság felbomlása szinte mindig borzasztóan nehéz a felek számára. Rengeteg probléma és addig ismeretlen helyzet állhat elő ilyenkor, de általában az emberre hirtelen rátörő magányérzet a legnyomasztóbb.

A válás, az élettársi kapcsolat megszűnése veszteség, és - hasonlóképpen, mint a partner halálakor - meg kellene történnie a gyászmunkának.

Senki sem tudja, mennyi időbe telik a válás utáni gyászfolyamat, és mennyi idő után leszünk készen egy új kapcsolatra. Van, akinek ez sokkal gyorsabban megy, mint másnak. Van, akinek meg lassabban. Elég lehet egy év, vagy akár tíz is eltelhet... Nem tudhatjuk. Még ha készen is állunk egy új kapcsolatra, akkor sincs rá garancia, hogy hamar rátalálunk arra, aki iránt újra úgy érezhetünk, mint első szerelmeink idején.

Az ilyenkor feltörő tévhitet viszont, hogy önmagunkban, egyedülállóként nem vagyunk értékesek, és ha most egyedül maradunk, akkor magányunk élethosszig fog tartani, sokszor személyiségproblémákból ered, de jelezhet önértékelési gondokat is, ezen mindenképp érdemes dolgozni, akár szakember segítségével.

Sok ember csak akkor válik kapcsolatképessé, ha végére jutott a kapcsolat veszteségének feldolgozási folyamatának; ebben egy szakképzett kineziológus segítségünkre lehet. A gyászmunka vége lehet egy olyan kreatív folyamat is, amelynek során új magatartásformáink vagy jobb kapcsolatteremtő készségünk alakulhat ki. Akár a személyiségünk eddig háttérben maradó oldala bontakozhat ki: önállóbbá tehet, rájöhetünk arra is, hogy mik az igényeink egy kapcsolatban, és mit tudunk mi nyújtani.

„A valódi feladat az, hogy juss rajta túl! Dolgozd fel! Legyél jobb ember! Akkor volt értelme annak, hogy annyi rossz dolog ért téged.” (Popper P.)

Megérteni egy kudarcba fordult kapcsolatot, lehetőség a fejlődésre: alkalmasabbá válhatunk egy stabilabb kötődésre. A kapcsolat elgyászolásának az utolsó szakasza a mindennapok újrarendezése, amikor jövőképünk, terveink és új céljaink formálódnak, kreatív elfoglaltságot keresünk, az életet továbbvisszük. Még a legsúlyosabb krízisből is fel lehet állni szebb, lelkileg gazdagabb, együttérzőbb, jobban megküzdő, közösséget megjobbító emberként. A túllépés sikere megerősítheti az önbizalmunkat, akár a személyiségünket és a konfliktusmegoldó készletet is színesítheti.

Egy új párkapcsolat kialakítása különös nehézségeket rejt magában, ha a párnak közös gyereke van, aki mindenképpen az egész folyamatnak a vesztese. Az igazi megpróbáltatást a gyermek számára azonban egy új, idegen szereplő megjelenése jelenti. Egy új párkapcsolatot tudniillik – jó esetben- egy új szerelem vezet be. Sok türelem és megértés szükséges, azonnali együttműködést semmiképpen nem várható!Viszont ha képes a pár kivárni, hogy mindenki megtalálja a helyét, és jó kapcsolat alakuljon ki a tagok között, lehet, hogy a felnőttek és a gyerekek is sokat gazdagodnak.
Ha egyedül élve is kiegyensúlyozottak, elégedettek vagyunk, és nem egy vágyott partnertől várjuk, hogy minden álmunkat valóra váltsa, akkor nem várunk lehetetlent, és kellemes lesz velünk együtt lenni és ha megtaláltuk a szerelmet, akkor értelmet kap az előző időszak, és úgy fogjuk érezni, hogy megérte várni. Még akkor is, ha a várakozás idején türelmetlenkedtünk.

Ne feledd: helyzeted nehéz, de nem reménytelen. Az önsajnálat spirálszerűen visszagyűrűző gondolatai sehová sem vezetnek! Ne tedd tönkre magad, hiszen egy idő után ezzel csak egészségedet veszélyezteted, és a környezeted is megunja az örökös siránkozást. Szeretteidnek szüksége van rád, a gyermekeid számára pedig Egyetlen vagy!

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem