KŐSZEGI ZSUZSANNA

Stresszoldás, önismeret, kineziológia

Stresszoldás, önismeret, kineziológia

Az együttélés művészete

2017. november 23. - Kőszegi Zsuzsanna

A legfontosabb különbségek az apró mindennapos különbségek. Együtt élni egy társsal a különbözőség folyamatos megtapasztalása. A partnerek mindenben különböznek. Megjelenik ez a kis mindennapos különbözőségekben, az idő átélésének és legfőképp a férfi és nő különbözőségében is.

Ezek folyamatosan előjönnek, s a kapcsolat minden terültén jelen vannak. Folytonosan ismételődnek az évek során, napról napra, hétről hétre. A partnerek különböznek abban, hogy milyen tempóban élik az életüket. Amikor az idő átéléséről beszélünk, kétféle időt különböztetünk meg az óra szerinti időt és a szubjektív időt.

A partnerek különböznek abban is, hogy milyen irányban szemlélik az időt. Az egyikük főként a jövőbe tekint, a másik talán inkább a múltba. Az egyiket a tervezgetés foglalja le, a másik pedig minden egyes konfliktusnál előrerángatja a régi sérelmeket. Persze az is lehet, hogy valakit traumatikus emlékek fűznek a múltjához.

A partnerek különböznek a pontosságban is és az idő érzékelésében is. Az egyik fél számára az idő arra való, hogy nyugodtan kiélvezze, a másik fél számára minden kis szünet alkalom az új dolgok tervezésére. Nem is beszélve arról, hogy párkapcsolat során kijön az a különbözés is, ha az egyik fél hajnali pacsirta, a másik pedig éjjeli bagoly, illetve hogy ki mit talál fontosnak, hogyan priorizál. A prioritások azok a dolgok amelyeket minden más előtt akarunk csinálni. A két félnek mások a prioitásai. A kapcsolat, a gyerek, a karrier, a pénz, a ház, a társaság, a béke, a nyugalom?

Mivel a felek másképpen élik át az időt, az idő közös eltöltése nem olyan könnyű. A közösen eltöltött idő „teljesítmény”, valami, amit közösen kell létrehozniuk. A pár sosem talál közös időt. A közös, minőségi időt elő kell teremteni. Ez is olyasmi, amit az idősebb párok az évek során már megtapasztaltak.

Minden együttélésben akad egy sor megoldatlan probléma is. Ezek közül néhány egyenesen megoldhatatlan. Párként az egyetlen, amit a tagok tehetnek az, hogy megtanulnak együtt élni ezekkel. Aki sokáig együtt él egy másik emberel, az megérti, hogy ezek a megoldatlan problémák elválaszthatatlanok az együttéléstől. Az együttélés során szerzett sokéves tapasztalatokból azt is tudhatja, mi az, ami jót tesz kettejüknek. Ismer számos örömet okozó dolgot és van egy sor pozitív élménye. Az együttélésben néha egész sajátos élményre tesz szert az ember. Arra az élményre, hogy öröm, amikor végre ismét kettesben van partnerével.

Az őszinte beszélgetések új terveket, új döntéseket eredményezhet a jövőre vonatkozóan. De az is elég, ha igazán megértik a másikat, akkor nem is fontos, hogy születnek e új tervek. Közel érzik magukat a másikhoz, úgy érzik a másik támogató és megértő, s a kapcsolatot is újfajta megvilágításba helyezheti, ha újfajta körülmények között látják egymást.

Társas kapcsolatainkban a másik félnek mindig jót akarunk. Hiszen nem a „jót akarni a másiknak” a szeretet ősrégi definíciója?

Az együttélésben azonban sok probléma származik az eltúlzott vagy rosszul értelmezett, hibásan gyakorolt szeretetből. „Én csak jót akarok Neked! Boldoggá akarlak tenni. azt akarom, hogy ne fájjon Neked semmi, ne legyenek gondjaid. Meg akarlak óvni a tévedésektől és hibáktól. De a másikkal való törődés is tud terhes, sok lenni.

Önmagában semmi gond nincs azzal az attitűddel, hogy csak jót akarunk a másiknak. Gyakran azonban a védelmező, leereszkedő magatartást veszünk fel társunkkal szemben, mintha legalábbis nekünk kellene nevelnünk őt. Úgy lépünk fel, hogy mi vagyunk azok, akik tudják, mi a jó neki.

Túlságosan igyekszünk boldoggá tenni partnerünket, mely a túlzásba vitt törődés egyik formája, csakhogy amikor partnerünk lép fel ugyanígy velünk szemben az idegesít minket. Az idegesség fontos jele annak, hogy valami nincs rendben. Úgy érezzük a másik lekicsinyel bennünket, elnyom, megfojt a jósága. Babusgat bennünket, elveszi a szabadságunkat, kvázi nem érezzük egyenrangú partnerként, de közben mi magunk is ugyanígy kezeljük őt.

Ne feledkezzünk el azonban arról, hogy gyakran mi magunk hívjuk elő partnerünk túlzott törődését! Azt akarjuk, hagyja jóvá, amit csinálunk, azt akarjuk, hogy egyezzen bele abba, amit szeretnénk.

Az együttélés művészete

Vannak pozitív és negatív törődések. A negatív törődés a másik leszólása, megbüntetése, lekicsinylése. „Ezt nem csináltad jól…Lehetne másképpen is… Lehetne jobban is….”De a szemrehányásokat mindig át lehet fordítani a partnernek szóló kérésre.

Borzalmasan rendetlen vagy – lefordítva szeretném, ha végre a szennyes tartóba dobnád a zoknid

Sosem veszed észre a problémákat – üljünk le beszélni

Ha valaki pozitív kommentárt fűz valamihez, az is beavatkozó törődés, minőség ellenőrzési megjegyzések, amelyekkel a másik át akarja venni az uralmat a másik felett. A pozitív törődés méltó megnyilvánulása azonban hozzájárulhat a pozitív hangulathoz, de ennek egyik előfeltétele, hogy ne akarjuk elfoglalni a másik területét. Egyenrangú pozícióból nyilvánítsunk véleményt, ne pedig felettes/alattas nézőpontból. Ezek a kis pozitív kommentárok nagyon fontosak ugyanis egy kapcsolatban, hogy elégedettnek érezzük magunkat egymással. Ott van bennük az összetartozás üzenete („szeretlek”), amely a partner felé kis pozitív megerősítések formájában jut kifejezésre.

A törődés abbahagyása tehát nem egyenlő a közömbösséggel. A közömbösség azt jelenti, hogy mindegy mit csinál a másik, egy szerelmi kapcsolatban, azonban nagyon is érdekli. A túlzott szeretet is az oka, hogy a partnerek néha nem fejezik ki magukat egyértelműen a másik felé.

Partnerünkkel szemben egyenesen és világosan fogalmazni mentális válást igényel, amelynek megfelelően egyértelműen fogalmazunk és vállaljuk a konfrontációt, mert tiszteljük őt. Ha kiállunk saját magunkért, érvényesítjük saját jogainkat és konfrontálódunk partnerünkkel az itt valójában az igazi szeretet jele. Erősnek tekinthetjük a másikat, olyannak, akit nem terít le a legkisebb csapás sem, nem olyannak, aki törékeny és akivel szemben nagyon óvatosnak kell lennünk. Merjünk tehát igazi énjeinkkel együtt élni társunk mellett is.

Tipp:
A túlzott anyás/apáskodás és az érzelmi függés elleni önsajnálatra kezdjük pár csepp katángkóróval. Esszenciánk másik alapját képezze a szőlő, mely a rugalmatlanság és a túlzott irányítási vágy ellenszere. Kritikai érzékünk és az előítéletek enyhítésére bükkfát használjunk, de a konfliktusokat persze nem lehet elkerülni, ebben és az őszinteségben segíthet az apróbojtorján. Fásultság, kimerültség érzésének oldására, használjuk a tetterő virágát a gyertyánt.

Ha úgy érzed segítségre van szükséged, akkor töltsd ki az ingyenes Bach-virág tesztet!

Ingyenes Bach-virág teszt: Kitöltöm

 

süti beállítások módosítása