A modern társadalom élete felgyorsult, mi sem állandóbb benne a változásoknál. Változunk, mert erre szükség van ahhoz, hogy meg tudjunk felelni a környezet elvárásainak. Változunk, mert mi magunk is folyamatos fejlődésre vágyunk. Változunk, mert alkalmazkodunk a folyamatosan pulzáló környezetünkhöz. Változás és változtatás nélkül nem hogy sikeressé és elégedetté nem tudunk válni, de még a túlélés is kérdésessé válik. Mégis, a változás szó hallatán a legtöbb emberben kétségek és félelmek támadnak.

Az embert a saját gondolatai és a gondolataihoz kapcsolódó érzelmei teszik olyanná, amilyenné válik. Életünk legnagyobb és legnehezebben leküzdhető korlátai félelmeinkből épülnek fel saját magunk körül. Alapos munkával, azaz sok- sok gondolattal és gondolatokhoz kapcsolódó érzelmekkel ügyesen körbe tudjuk magunkat építeni falakkal, hogy azután már az sem látszik érdemesnek, hogy megpróbáljuk ezeket leküzdeni.

Van úgy, hogy érzed, merre kellene menned, mit kellene tenned, és annak ellenére, hogy logikával és józanésszel az út beláthatatlannak és kiszámíthatatlannak, sőt akár bizonytalannak és lehetetlennek tűnik, a szívedbe rendkívül kellemes boldogság, könnyedség, szeretet és sugárzó érzés van. Testünk ezen jelzéseire érdemes odafigyelni, hiszen ez lehet a legjobb legbiztosabb iránytű a változás útján.

Ha szenvedsz, akkor nehéz továbbra is mindent ugyanúgy csinálni, ugyanúgy gondolni és ugyanúgy tenni, mint azelőtt. Előbb utóbb változtatni fogsz. Amikor változtatsz lehet, hogy a helyzeted javul, de az is lehet, hogy romlik. Nehezebb az alkalmazkodás, amikor a változás-változtatás valamilyen külső nyomás hatására jön létre. Azonban nagyon sok olyan változást viszünk végbe, amelyek belső indíttatásból jönnek.

A változásokhoz való hozzáállásunkat meghatározza a személyiségünk: az extrovertált emberek hamarabb észreveszik a változások szükségességét, és könnyebben is alkalmazkodnak, mint introvertált társaik. Másik jelentős tényező az életkorunk, de ezt árnyalhatják az aktuális életszerepek is; időnként több időt fordítunk a családi szerepváltozásokra, míg máskor a karrierünk a fontosabb.

A váltás nincs korhoz vagy időhöz kötve, sokkal inkább attól függ, meddig bírjuk azokat a körülményeket, amelyeket nem szeretünk, illetve attól, milyen új lehetőségeket találunk magunknak. A változás megélésénél az dominál, milyen az ember attitűdje, hozzáállása, mennyire érett az illető személyisége, megvan-e benne az a bizonyos "iránytű", hogy az energiát jó irányba használja fel. Csak a félelem dominál, vagy kíváncsiság, esetleg az egészséges kockázatvállalás is jelen van? Ezeknek a tényezőknek fontos a mértéke.

Programozzuk át tehát gondolatainkat, így leszünk képesek hozzáférni, és mozgósítani belső forrásainkat, kockázatot vállalni, a határainkat kitolni és előretörni. Az ismeretlen kihívásnak, izgalmas kalandnak is felfogható. A változás nem félelmet kell, hogy szüljön, hanem ösztönöznie kell az értékek megragadására, önbizalomra.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem