Az hogy kivel kerülünk kapcsolatba nem véletlen, és az sem ki lesz a társunk, kedvesünk.
Nyilván érezzük, hogy jó vele, együtt rezgünk, jó minden. A kiteljesedett szerelem titka abban rejlik, hogy meg kell tudnunk nyílni a szeretetre.

Épp ezért ne a megfelelő partnert keressük, hanem mi magunk váljunk ideális partnerré, így nem tudjuk többé eltéveszteni, hogy ki a számunkra megfelelő társ. A valódi szeretetben a partnerünket nem a mi elképzeléseink szerint próbáljuk meg átformálni, hanem önmaga igaz valójához próbáljuk segíteni őt. Önmagunk ideális partnerei kell legyünk. Tedd fel magadnak a kérdést: Vajon megházasodnék önmagammal?

Mindig az a partner a megfelelő, akivel éppen együtt vagyunk, mert pontosan azzal a tanulnivalóval szembesít, amit már meg kellett volna tanulnunk ahhoz, hogy valóban ideális partnerek legyünk.

Egy "nem ideális" partnerrel való kapcsolatnak az az értelme, hogy a másik saját hibáinkkal szembesít, megmutatja nekünk, hogy éppen mi nem vagyunk még teljes emberek, nem vagyunk "önmagunk".

Súrlódások nélkül pedig nincs fejlődés. Addig fogunk kölcsönösen újra és újra szembesülni jelenlegi létezésünk korlátaival, amíg nem válunk teljesen "önmagunkká. Az ideális partnerkapcsolat célja ezért nem egy turbékoló szerelmespár, akik nem tudnak egymás nélkül élni, hanem két ember, akik egymással és egymás révén "egész-ségesek". Ezért már nincsen "szükségük" egymásra, mert a másik összes aspektusát integrálták már önmagukba.

A párkapcsolat célja - véleményem szerint - nem a boldog, egészséges párkapcsolat megvalósítása, hanem a személyiségfejlődésünk szolgálata. Mint ahogy az összes életterületünk ez is csak egy magasabb elvet szolgál, mégpedig az önmegvalósítást, az Önmagunkra találást. Ezért nem az a fontos, hogy mindig olyan partnert vonzzunk be, aki mindenben megfelel az elvárásainknak, hanem inkább olyat, akitől pont azt a tanítást kaphatjuk, amire éppen szükségünk van! És valójában igazából teljesen mindegy is kivel élünk együtt, ha önazonosak tudunk maradni, azaz hűek önmagunkhoz. Ezt a folyamatot megélhetjük több társ oldalán, melyet a mai társadalom pushol is és a széthulló, tradicionális, keresztény minták mintha nem akarnának már gyökeret ereszteni. A holtodigalan-holtomiglan már csak egy vágykép, pedig én azért hiszem, hogy gyönyörű érzés lehet egy ember oldalán végigjárni ezt az utat és a végén csillogó szemmel megköszönni a segítséget, hál istennek látok is azért rá példát a környezetemben!

A háttérben a helyes önbizalom, önértékelés, a múlt feldolgozása, a magunkban való hit elengedhetetlen feltétele a sikeres társkeresésnek. Ezek rendbetétele és újraépítése az első lépcső, majd ezután következhet a társkeresés, a társ bevonzása. Önmagunk feltérképezésében nagy segítségünkre lehet, egy szakképzet kineziológus, aki rávilágíthat a rosszul működő sémáinkra, hogy ezáltal teljes életet tudjunk élni, társunk oldalán.

A szerelem és a boldogság nem kiváltságos helyzet, hanem tudatos élettervezés része. Ha nem tanulunk a múltunkból és nem figyelünk a jelekre, akkor nagy valószínűséggel újra és újra bele fogunk futni az olyan típusú emberekbe, akik a múltban már fájdalmat és bizonytalanságot okoztak nekünk. Fontos, hogy megkapjuk a másiktól azt, amire valóban vágyunk, és hogy olyan értékek mentén haladjunk, amik a jövőben egy szoros egységet hoznak létre köztünk.

Ha szeretnél boldog, harmonikus életet és szeretnél könnyen, gyorsan fejlődni keress bizalommal.

Ha készen állsz találkozni önmagaddal várlak szerettel. Jelentkezem