Ne feledd, tudásunk korlátozott az emlékek világáról. Ugyan erősen támaszkodunk életünk vizuális részére és el is felejtjük, hogy sokféle különböző emlék létezik. A testünk viszont képes emlékezni érzetekre, illatokra, hangokra vagy érzésekre. Így hát csak azért mert nem látsz valamit nem biztos, hogy nem fogod tudni előhívni az emléket. Sőt gyermeki énünk, legelső emlékeink kizárólag érzelmi és érzeti elemekből állnak, hisz először érző lények voltunk utána váltunk gondolkodó lényekké.
Példának okáért egy nem kívánt terhesség gyümölcsének, érthetően lehetnek olyan emlékei vakfoltként, mely „a nem kellek senkinek”, „beragadtam/elakadtam” érzést okoz bizonyos szituációkban élete során. Amikor meg akarjuk érteni, hogy miért érezzük úgy magunkat ahogy, mindenki siettetni próbálja a megértést, de ez csak terelés. Inkább azt javaslom, add át az irányítást, „ülj le egy mozivászon elé egy nagy popcornal” és csak várj és figyelj arra, ami magától felbukkan (íz, érzet, illat…) Dolgozz azzal, amit találsz még akkor is, ha nem arra számítottál. Légy nyitott a meglepetésekre. Ezen a ponton nem az a lényeg, mennyire igaz vagy nem igaz, valós vagy valótlan az emlék, hanem hogy lényed megpróbálja újra egyesíteni önmagát úgy, ahogyan szükségesnek érzi.
Néhányunknál az emlékek mélyebben vannak elásva, mint másoknál. Fontos, hogy tudatosítsd, hogy ha egy emlék sem merül fel az is rendben van. Már azzal is eleget teszünk, hogy jelen vagyunk magunkkal és felkínáljuk lényünknek a lehetőséget, hogy újra egyé váljon, bármilyen módon, ahogy az sikerül.
Gyermeki énünknek olyan felnőttre van szüksége, aki eléggé törődik vele ahhoz, hogy feltétel nélkül jelen legyen mellette, kielégítse az igényeit és megváltoztassa a körülményeket, hogy a gyermek jobb élményként élhesse meg a helyzetét. Előfordulhat, hogy újra be kell mutatkozz gyermeki/belső énednek, amennyiben az nem ismer meg azonnal. Meglehet, hogy a gyermekkori éned nem fog azonnal megbízni benned, így bizonyítanod kell feltétel nélküli törődésed, hogy újra bízni tudj önmagadban. Amikor bizonyítod feltétel nélküli figyelmedet, valóban önmagadért teszed azt, s így felnőttként is megtanulsz újra bízni önmagadban.
Segíthet, ha elmeséled a belső gyermekednek, milyen évet írunk és mi történik éppen, vagy miért döntöttél úgy, hogy visszamész az időben és beszélgetést kezdeményezel vele. Validáld gyermeki érzéseid.
Ez a validálás vagyis az érzelmek létjogosultságának teljes elfogadása az a lépés, melyet sok terápia átugrik, pedig fontosnak tartom, hogy odafigyeljünk belső gyermekünk szükségleteire. Hisz éppen a gyermeki érzelmeink érvénytelenítése, figyelmen kívül hagyása, helytelenítése az, ami a széttöredezést okozza, és amitől képtelen túljutni az élményen vagy beolvasztani önmagába az érzést vagy élményt, amikor valami traumatikus történik. Hagyd hát gyermeki énednek a választás lehetőségét, amire igazán vágyik az emlékein belül és amikor így teszel, valójában megjavítod, újraindítod az ugráló CD-t. Engedd meg neki, hogy végigjárja az eredeti élményt, integrálhassa azt és továbbléphessen. Ezáltal képes leszel széttöredezett tudatod és berögzült aspektusod felülírni, hogy az képes legyen integrálódni és kitejesedhess.
Mint egy folyó mely szerteágazik, tereled egy mederbe a mellékfolyamokat, tanuld meg uralni belsőd! Ha úgy érzed egyedül nem megy, akkor akár már egy kineziológiai kezelés alkalmával lehetőséged nyílhat visszamenni egy blokkolt szakaszhoz az életedbe, gyógyítani az ott ért, lehet rosszul hegesedett sebeket/blokkokat, melyek újbóli felszakítása, lehet fájdalmas, de ne feledd már érettebb fejjel, távolból visszatekintve az adott probléma gyökerére, gyorsabban jön a tiszta megértés, főként egy gyakorlott kineziológus vezetésével. A terápiák során, a felmerülő blokkok múltbéli megoldása a jelened és a jövőd segíti, könnyíti meg.
Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem
