A család egy élő nyitott rendszer, mely működése során állandó egyensúlyra törekszik. Az egyensúly minősége lehet egészséges és megbomlott. A megbomlott patológiás egyensúlynál a család diszfunkcionálisan működik. Ilyen lehet valamely családtag pszichés vagy akár szomatikus megbetegedése, ill. valamilyen működési zavar a családban. Rendszerszemléleti megközelítésben a legkülönbözőbb lelki zavarok, pl. szorongás, depresszió, drog- fogyasztás, a gyermek magatartászavara, vagy valamely családtag lelki hátterű testi megbetegedése a rendszer megbomlott egyensúlyi állapotának jelzője, mely ugyanakkor a már kórossá vált egyensúlyi állapotban segíti a rendszert a fennmaradásban.

Bármilyen élethelyzetbe is csöppenünk felnőttként, a gyerekkorunkban elsajátított, zsigerileg belénk égett, készen kapott működésmódok jutnak először eszünkbe, ezek a leghozzáférhetőbbek az elménkben, ezek tűnnek természetesnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy feltétlenül ezeket is fogjuk használni. Szülőként felelősségünk és feladatunk, hogy rostáljuk a saját elvárásainkat, és azokat közvetítsük a gyermekek irányába, amik tényleg fontosak, amik szerintünk építőek, amik például nekünk segítettek az életutunkon. Ezeket viszont valóban érdemes közvetíteni, hiszen a gyereket gazdagítja, ha nem csak feltétel nélküli szeretetet, hanem elvárásokat is kap.

Nem kell azonban feladni és hátratett kézzel nézni, ahogy a készen kapott mintáink uralják a sorsunkat. Van mit tennünk az életünkért, de érdemes rákészülni: kemény meló lesz.  Ez a munka azonban gyakran nagyon is megéri. Ha képesek vagyunk változtatni a belénk égett mintáinkon, azzal megszabadulhatunk függőségeinktől, az örökös párkapcsolati perpatvartól, megszakíthatjuk a generációk óta tartó bántalmazást, családi boldogtalanságot, vagy éppen segíthetünk magunkon az elhízásból való kilábalásból. A szülők által hordozott trauma tehát ösztönösen, a szülők által tudattalanul továbbadott mintákon, érzelmi reakciókon és diszfunkcionális sémákon keresztül épül be a gyermekek lelki világába, akiknél ezek ugyanolyan mértékű komplikációkat okozhatnak életük bármely szakaszában, mint ahogy szüleik esetében is okoztak.

De bárhogy is, ha figyelünk és tudatosítjuk a családi mintáinkat, ha ráeszmélünk a transzgenerációs hatások szerepére az életünkben azzal közelebb jutunk annak a megértéséhez is, hogy kik is vagyunk valójában, hogy ki dönt a döntéseinkről.

A Transzgenerációs Epigenetikus Kineziológia is segítségünkre lehet ilyen elakadások megértésénél, ami egy olyan speciális tanácsadó rendszer, mely több idősíkban és dimenzióban vizsgálja a probléma kialakulási és megoldási mintáit, s ezzel a legteljesebb tanácsadási lehetőséget biztosítja számodra.

Speciális technikákkal feltérképezhető, hogy milyen dimenziókban, melyik generációnkban blokkolódtak vagy léptek működésbe azok a minták, amelyek a jövőbeli célunk megvalósítását akadályozzák. A pszichoanalitikus elméletek egyik kiindulópontja annak a jelenségnek a megfigyelése, hogy az egyén az elszenvedett traumatikus élményeket képtelen lereagálni, feldolgozni, így ez a tapasztalat mint idegen test marad a pszichikumban, ami a későbbiekben tudattalanul fejti ki működését a lelki apparátusban.

Megváltozott emberi kapcsolatok, kiegyensúlyozott, harmonikus életvitel, a testsúly rendeződése a legbiztosabb jelei a változásnak. A generációs háttér feltérképezésének eredményeképpen a kezelések pozitív hatása a családban is érvényesül.

Ingyenes Bach-virág teszt: Kitöltöm