Az emberi kapcsolatokban is minden mindennel összefügg. Ami egyfelől probléma az másfelől megoldás és ami megoldásnak tűnik később az problémává is válhat. A tartós egyedüllét is rossz szokások és viselkedések eredménye. Aki az ismerkedési lehetőségek szűkösségével magyarázza az egyedüllétet, az nem megoldani, hanem megmagyarázni akarja a problémát. Ha valóban ez lenne az ok, akkor az emberek többsége, nem élne párkapcsolatban. Akik az elidegenedéssel érvelnek, azok elfelejtik, hogy régen sokkal szűkösebbek voltak a lehetőségek. Pedig valójában minden egyes férfi-nő találkozásban ott rejlik a lehetőség, de az ember nagy általánosságban nem akárkivel, hanem egy bizonyos valakivel szeretne megismerkedni.
A kapcsolatnélküliség egy lehetséges állapot, nem pedig a személyiség jellemzője. Az egyedüllétet sokan azért is szégyellik, mert másoknak a magányosság, szerencsétlenség szavak asszociációi sejlenek fel. Pedig az egyedüllét önállóságra nevel, az önállóság pedig lehetőséget ad arra, hogy ha eddig nem tetted, akkor mostantól felelősséget vállalj a saját életedért. Minden egyes döntésedért, minden tettedért, minden lépésedért. Mert nincs kire fogni, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd. Persze ez így nem teljesen igaz, mert kifogást mindig tud találni az, aki akar. Azonban ha egyedül vagy, akkor nagyobb eséllyel jutsz el a felismerésig, hogy ha nem olyan életet élsz, amilyenre a szíved mélyén vágysz, akkor a megoldást nem kívül, hanem önmagadban fogod megtalálni.
A tudatos önismeret-építés lehetőségéig nem mindenki jut el, ha Te nem teszel magadért, senki más nem fog. Ha egy feladat nem készült el, vagy egy döntés rossz irányba terelt, akkor a hunyó kizárólag Te lehetsz. Ha ezt felismered, minden emberi kapcsolatod minősége javulni fog.
Nagy-nagy probléma, hogy sok magányos ember egy fantasztikus párkapcsolattól várja, hogy az a Másik majd befoltozza az összes hiányt: feltétel nélkül szeretni fogja, egyszerre lesz barátja, szerelme, lakótársa, anyja-apja, játszótársa, üzletfele, hitelezője, menedzsere, gyóntatója és pszichológusa. Ez nagyon nagy, sőt lehetetlenül nagy elvárás a másik ember felé, és aki ezt megérzi egy kialakuló kapcsolatban, az bizony menekülőre fogja!
A magányosság több szakaszban alakul ki, nem egyszerre szakad rá az emberre. Először eltűnnek a kölcsönösségen alapuló kapcsolatok, azután kiürül a szeretet tank, s ezzel egy időben kiüresedetté válik az élet, és az ember saját maga is. Végül az elmagányosodott ember közömbössé, érzéketlenné válik, s gyakran kissé gonosszá is. Ha a magány negatív hatása alatt állsz, ha nem érted, hogy miért vagy magányos, ha változtatni szeretnél az életeden, gyere el egy önismereti, személyiségfejlesztő kineziológia kezelésre vagy hívd segítségül a Bach virág esszenciákat.
Tipp:
Az eszenciánk alapja legyen a Vadrózsa, mely a közöny és apátia végett érzett negatív életszemlélet miatt alakult ki. Ehhez adagoljunk Békaliliomot mely a zárkózott és távolságtartó magatartás oldásában segít, hogy könnyebben teremtsünk kapcsolatot másokkal. Emellé pedig Hangafüvet és Nebáncsvirágot ajánlok, ami segíthet azok számára, akik társaság nélkül magányosnak érzik magukat, szívesen dolgoznak egyedül, a saját tempójukban. És hogy az új helyzetet tudjuk kezelni Bükkfával kompenzálnám az előítéletek és esetleges kritikák ingerlékeny kezelését.
Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem