A kineziológia – és vele együtt az összes alternatív terápia – nem csodaszer, hanem egy eszköz, mely hozzásegít bennünket az önismerethez. Az önismeret fontos tényezője a tudatos és tudatalatti viszonyulásaink, melyek játszmája határozza meg, hogy hol tartunk most az életünkben.

A bennünket ért hatások alig kb 10 százalékát tudjuk tudatosan felidézni, pedig naponta mintegy 10 millió bitnyi információ vesz bennünket körbe. A fennálló „alig” 90 százalék egy külön rekeszbe megy, a tudatalatti színterét gazdagítva. Ide tartoznak az emlékeink is – például a saját születésünkkor átélt élmények, vagy amikor el kezdtünk járni, vagy az első napunk az iskolában.

A negatív tapasztalatok, amelyek életünkben vannak, még jobban rámutatnak, hogy mi az amit letagadunk. Ezek a letagadott élmények keltik bennünk azt az érzést, hogy környezetünk csapdájába estünk. De ha egyszer megértettük ezt a folyamatot, akkor el tudjuk dönteni, hogyan mit és mikor kell irányítani az életünkben. A tapasztalat arra való, hogy tanítson és fejlesszen, az ismételt tapasztalatok, azt jelentik, hogy addig folytassuk, amíg szükséges.

A megfigyelés, amikor észrevesszük, hogy az életünkben jelenlévő következményeknek, hol és miben rejtőzik a gyökere. Sőt, a megfigyelés ott kezdődik, amikor felismerjük, hogy az életünkben fennálló kihívások – problémák – sokszor tulajdonképpen már csak valaminek a következménye. Ha azonosítani tudjuk a múlt traumatikus szituációit, amelyek a jelen idejű előrehaladást gátolják, azonosítja azokat a különleges energiákat, amelyek negatív érzelmi töltést helyeztek a múlt tapasztalataiba.

Amikor eljön a megértés a negatív tapasztalatokra már nincs szükség és szabadon továbbléphetünk, ahogy megtörtént ez a felismerés, rögtön hajlandóak vagyunk figyelembe venni új lehetőségeket, alternatívákat. A negatív érzelmi töltés oldásával, hirtelen úgy találhatod, hogy szabadon hozhatod a döntést, ami a célod eléréséhez szükséges. De fontos azt is tudatosítani, hogy az élmények csak akkor negatívak, ha negatívnak fogjuk fel őket.

Az önismeret ugyanis nem más, mint az önmegértés. Arra a minden ember számára kiemelkedő jelentőségű alapkérdésre ad választ, hogy ki vagyok én, és milyen vagyok. Néha épp ezért hasznos, ha kilépünk abból a keretből, amiben élünk, és ahogy gondolkozunk a világ dolgairól. Sokszor egy krízis helyzet, egy ismétlődő kudarc, vagy betegség hívja fel a figyelmet arra, hogy valami nem stimmel. Nem könnyű magunkkal szembe nézni, de ha van egy mély elhatározás, hogy változtassak, esetleg hit abban, hogy máshogy is élhetek, az sokat segít abban, hogy ne egy újabb, de jobban átgondolt hazugságban éljem mindennapjaim.

Sokat tud segíteni, ha néha kívülállókét ránézünk cselekedeteinkre, arra, hogy a kép magamról mennyire egyezik a valósággal. Sokszor nagy a különbség az önmagunkról alkotott kép, és aközött, ahogy mások látnak minket.
Külső visszajelzésben sokat tud segíteni egy kineziológus, aki kívülállósága miatt, tud új szempontokat adni, elfogadásával értékítélet mentes tükröt mutatni. De bármilyen más, számunkra hiteles módszer képviselőit is megkereshetjük, a lényeg az, hogy nyissunk az új nézőpontokra.

Önmagunk megismerése nem jelenti automatikusan a boldogságot. Ez egy tudás arról, milyen téglákból épülök fel. A házat nekünk kell ezután megtervezni, felépíteni.

Ha készen állsz találkozni önmagaddal várlak szeretettel. Jelentkezem