KŐSZEGI ZSUZSANNA

Stresszoldás, önismeret, kineziológia

A megbocsátás a megsérült szeretetkapcsolataink helyreállítása

2019. március 27. - Kőszegi Zsuzsanna

A megbocsátás napjaink központi témájává, legfőképp feladatává vált. Sokan úgy gondolják, hogy a megbocsátás lefegyverez és védtelenné tesz minket, pedig ahhoz, hogy boldog, teljes életet élhessünk, meg kell tanulnunk elengedni a sérelmeinket. A bántásokat, sértéseket nem könnyű lenyelni. Kialakul egy ördögi kör, amely fogva tartja a tettest és az áldozatot egyaránt. Mivel a negatív érzelmek kimerítik életenergiáinkat, sőt meg is betegíthetnek, fontos, hogy leleplezzük ezeket az indulatokat, és tudatosan megszabaduljunk tőlük. Erre a legjobb megoldás a megbocsátás.

A kutatások szerint a harag lényegében egy soha nem szűnő stresszhelyzetet teremt a szervezetünk számára, aminek szív- és érrendszeri betegségek, szorongás, depresszió lehet a következménye. A haragunkkal nem annak ártunk, akire dühösek vagyunk, hanem saját magunknak, mert az a mi testi-lelki egészségünket rombolja. Ha nem táplálsz haragot vagy neheztelést, nyugodtabb, egészségesebb és boldogabb leszel. Egyikünk sem tökéletes, mi is örülünk, ha megbocsátanak nekünk, ezért jó, ha mi is megbocsátunk másoknak.

Mások hibáit azért vagyunk képesek észrevenni, mert mi ugyanezeket a hibákat hordozzuk saját magunkban. Saját negatív tulajdonságainkat vetítjük ki másokra. Órákon át tudunk mások hibáiról beszélni. Azonban a „gonoszok” csak saját árnyoldalainkat tükrözik vissza. Személyiségünknek ama részeit, amelyeket száműztünk életünkből. Pedig személyiségünknek ezek a tudatalattikba fojtott részei is szeretnének megnyilvánulni. Senki nem lehet csupán jó és alkalmazkodó, a cél inkább, hogy egészek legyünk, szerintem.

A megbocsátás a megsérült szeretetkapcsolataink helyreállítása

A megbocsátás azzal kezdődik, hogy felhagyunk a mások feletti ítélkezéssel. Amikor arról ítélkezünk, mi a helyes és mi a helytelen, kiosztjuk a szerepeket: a „tettes” hibás, az „áldozat” ártatlan. Nem elegendő csak szavakkal megbocsátani valakinek. Csak akkor fog működni a dolog, ha tiszta szívből azonosulunk a „Megbocsátok neked!” mondattal, és közben nincs bennünk semmilyen negatív érzelem.

Egy rendkívül fontos tulajdonság, képesség a megbocsátás, nagy erővel bír. Amikor megbocsátunk valakinek, nem neheztelünk többé rá, és nem akarunk elégtételt venni az elszenvedett sérelemért vagy veszteségért. A Biblia is azt tanítja, hogy az igazi megbocsátás az önzetlen szereteten alapul, mivel a szeretet „nem tartja számon a sérelmet”.

Bár néha nem arra van szükség, hogy megbocsássunk, hanem arra, hogy elismerjük, igazából nincs okunk a sértődésre. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elnézed a helytelenséget, vagy úgy teszel, mintha semmi sem történt volna, inkább azt, hogy túlteszed magad a sérelmen. Az ítélkezés, a meg nem bocsátás és a bosszú csak újabb és újabb szeretetkapcsolatokat rombol le körülöttünk, és ezzel még jobban elszigetel minket. Ezzel szemben a megbocsátás kiszabadít minket az egónk fogságából, és képessé tesz minket arra, hogy új és új értékekkel, új és új tartalmakkal keressünk és teremtsünk kapcsolatot.

Az igazi megbocsátás titokban marad és önzetlen. Nem vár a másiktól vagy mástól cserébe semmit. Egyedüli jutalma a lélek benső felszabadulása a gyűlölet és a megbántottság béklyói alól. A megbocsátás akkor válik hatékony fegyverré, amikor a megbocsátó már nem kötődik ahhoz a személyhez, akinek megbocsátott, és különösképpen nem teszi függővé a saját egyéniségének az értékét sem annak a személynek a véleményétől, akinek megbocsátott, sem pedig mások véleményétől.

A megbocsátás az új életünk és a felszabadulásunk irányába tett első és nélkülözhetetlen, önmagunkat és a világot egyszerre gyógyító lépés.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem