Akár múltbeli, akár jövőbeli esemény miatt aggódunk, a rágódás meggátolja, hogy jól érezzük magunkat a jelenben. Mindazok a kétségek, hibák, hiányosságok, amelyek ott rejlenek bennünk, reflektorfénybe kerülnek a rágódás során. A megoldatlan dolgok belülről dolgoznak. Ha nehéz is, oldjuk meg őket, és aztán tegyük el "a fiók mélyére". Ha ugyanis megoldatlanul vannak bennünk, hiába próbáljuk átmenetileg ignorálni, a legalkalmatlanabb időpontokban fognak ismét felbukkanni.

Míg az önreflexió kifejezetten hasznos tevékenység, addig a rágódás káros, mivel újra és újra felidézzük az adott eseményt és hibáztatjuk magunkat azért, amit mondtunk vagy tettünk vagy épp elmulasztottunk. Képesek vagyunk akár évekre visszamenőleg is felidézni egy-egy fájdalmas pillanatot. A rágódás, az önmarcangolás kifejezetten komoly probléma, melyet időről-időre a legtöbben megtapasztalunk.

A negatív gondolkodás egy ördögi kör, amit rendkívül nehéz megtörni. A rágódás, azaz rumináció, egy idő után rossz szokássá válhat, amely rögzülés után nehezen változik. Károsítja a mentális egészséget: kutatások bizonyítják, hogy minél többet gondol valaki a nehézségekre, hibákra, problémákra annál valószínűbb, hogy depresszió, szorongás alakul ki. Nehezebb visszanyerni a pszichológiai egészséget.

Mivel a külső és a belső ingereket, amelyek kiválthatják a ruminációt, lehetetlen lenne teljesen kiiktatni, nagyon magas fokú tudatosságra van szükségünk ahhoz, hogy felhagyjunk ezzel a rossz szokással. A rumináció legyőzésében segíthet az, ha amint tetten érjük a rágódó gondolatokat, azonnal leszámolunk velük, és tudatosan áttereljük a figyelmünket valami másra.

A ruminációt azért is kell komolyan vennünk, mert kiváló előrejelzője a későbbiekben fellépő depressziós zavarnak. Emellett a rágódás testi egészségünkre is negatív hatást gyakorol. Ugyanis a stresszel teli szituációkat mintegy „elmentjük” magunkban, a ruminációval pedig ezeket újra és újra felidézzük. A rágódás szokássá válhat. Ahhoz, hogy abbahagyjuk elköteleződés és gyakorlás szükséges, azonban az abbahagyása esetén hatékonyabbá válhatunk és jobb lesz a közérzetünk is.

Szentelj figyelmet annak, hogy mikor, milyen helyzetekben kezdesz rágódni, mikor játszod le újra és újra a fájdalmas emlékeket. Ezekben a helyzetekben figyelj jobban a gondolataidra. Minél előbb veszed észre, hogy rágódni kezdtél, annál előbb tudsz változtatni és másra gondolni. A problémán való gondolkodás nem segít, ha nem társul a megoldások aktív keresésével. Érdemes áttekinteni, hogy az adott szituációban tudunk-e bármit is tenni, mit tanulhatunk a helyzetből.

Van, hogy minden összejön, amire nem számítottál, és egyre kisebbnek, egyre értéktelenebbnek érzed magad. Ilyenkor nem önmarcangolásra van szükségünk, hanem éppen az ellenkezőjére. Tudatosítsuk magunkban, mi az, ami jó bennünk, amiért értékesek vagyunk és szerethetőek!

Béküljünk ki a démonainkkal! Mindenki követ el hibát, rossz döntést a múltban. Beismerni őket nem nehéz, ahogyan azt sem, hogy nem vagyunk tökéletesek. Kezeljük úgy a dolgokat, amelyekre nem vagyunk büszkék, hogy sokat tanultunk belőlük, és jobb emberek lettünk általuk.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem