"Nem azok vagyunk, akik lenni szeretnénk. Azok vagyunk, akinek a társadalom akar látni minket. Azok vagyunk, akinek a szüleink elképzeltek minket. Senkinek sem akarunk csalódást okozni, óriási szükségünk van rá, hogy szeressenek. Ezért inkább elfojtjuk önmagunkat." Paulo Coelho
Beszélgetéseim során sokszor arra jutunk, hogy az emberek nagy része nem ismeri saját magát, nem tudja mi a jó önmagának, mi az, ami boldoggá teszi vagy éppen mi az, amit nem szeret. Abba a csapdába esnek, hogy kicsi korukban a szüleik, később esetleg a párjuk által felállított "életre" hiszik azt, hogy az az ő életük és, hogy ez jó nekik és ebben jól érzik magukat. Azonban, amikor történik valami és ebből a közegből kikerülnek ott állnak egyedül és nem tudják kik is ők, mit is kellene/szeretnének tenni. Ekkor vetődik fel az, hogy ismerd meg önmagad. De hogyan lehet önmagunkat megismerni?
Erre az egyik beszélgetésben azt a példát hoztam fel, hogy amikor udvarolsz valakinek, aki nagyon tetszik vagy szimpatikus neked, akkor nem teszel mást, minthogy meg akarod ismerni a másikat, ehhez viszont figyelem, érdeklődés szükséges és sok-sok kérdést teszel fel a másiknak. Ugyanezt azonban nagyon ritkán tesszük meg önmagunkkal. Nem figyelünk, érdeklődünk magunk iránt és kérdéseket is ritkán teszünk fel magunknak. Pedig az önismeret egyik módja, ha "beszélgetünk" önmagunkkal és kipróbálunk dolgokat, elmegyünk különböző programokra, helyekre. Végiggondoljuk mi az, amit szeretek mi az, amit nem. Érzés szintjén átéljük mi az, ami jó érzéssel tölt el, mi az, ami nem. Azaz kapcsolatba lépünk önmagunkkal. Megtetszik önmagunk és udvarolni kezdünk neki, érdeklődést mutatunk iránta, sok időt töltünk vele, megismerjük és szépen lassan észre sem vesszük és beleszeretünk, melynek során önbizalomra is szert tehetünk.
Mindenkinek nagyon jó ismerkedést, randevút kívánok önmagával!
