Nem érzed magad jól, nem vagy a középpontban, teszed a dolgod, de csak az automatizmus vezérel. Amikor egy átélt trauma mélyen eltemetve nyugszik énünkben, gyakran nem is vagyunk tudatában annak, hogy ott rejtőzik. A mindennapi életünkben azonban ez mégis visszatükröződik, mely reakciók fájdalmasak, tudatos cselekvéseinkkel újrageneráljuk a helyzeteket, majd végül menekülünk, önmagunk elől, ahelyett hogy szembenéznénk valódi érzéseinkkel. Az egyetlen kiút befelé vezet.
Ha körülmények adottak, akkor egy az elménket, s két agyféltekünket összekapcsoló, kineziológiából jól ismert homlok/tarkó tatással, ezt az állapotot fokozhatjuk. Elősegítve ezzel a mozdulattal a két agyféltek integritását és ezzel a konkrét megértést. Hisz jelenbeli problémáink a múltban átélt krízisek által formált önképünkből és felállított hitrendszereinkből fakadnak, de ezek megértését és felülírását bármikor megtehetjük. Miért kéne mindig ugyanúgy cselekednünk, elvégre egy zoknit sem húzol fel nap mint nap. Pont ez lenne a fejlődés kulcsa, hogy merünk vállalni, kockáztatni, újítani, melyet érdemes magunkon elkezdeni. Miért ne lehetnél önmagad legjobb társasága? Kezd el szeretni magad, leld meg értékeid, hisz érzelmeink oldása megváltoztatja a jelenünk, mely alakítja jövőnket is. A meg nem értett érzelmeinket, ha tisztázzuk, feloldjuk, ezzel feloldva a korlátainkat.
A befelé utazás hidd el az egyik legizgalmasabb kaland. Mikor megérkezel saját menedékedbe és ráeszmélsz a megértésre, elfogadásra, önmagaddal és a külvilággal szemben felszabadulsz és nem kell tovább harcolnod, hanem csak megélned a jelent nap mint nap. Merjük elengedni az elmét, a gondolatokat. Miért kell ehhez merészség? Mert eddig azzal azonosítottuk magunkat. És legbelül félünk, hogy akkor elveszünk. Pedig épp ekkor tapasztalható meg az, aki vagy ami valójában vagy. Ha ez bekövetkezik attól kezdve egyre bátrabban tesszük ezt meg. Ehhez előtte egy mély bizalom kell. Egy benső hajlandóság, egy elhatározás. De nem a felszínen, az elme szintjén, hanem belül mélyebben.
Hozz létre egy belső menedéket az elmédben, amelyet teljesen irányításod alatt tudsz és bármikor meglátogathatsz. Ez az alapja a teljessé válás folyamatának. Például képzeld el, hogy egy alagúton mész át, hogy eljuss a Menedékedbe. Ez egy hiteles mentális határvonalat húz az emlékek és a menedék között. A lényeg, hogy a menedék bejárata, egy számodra teljesen biztonságos, megnyugtató kép legyen. De képzelhetsz gyógyító kutat vagy forrást is, minden Rád van bízva, ami Neked jó. A légzéssel és a már több ízben ajánlott homlok/tarkó tartással még könnyedebben, szelíden rá tudsz hangolódni önmagadra, belső lényedre. Engedd meg magadnak, hogy bár a gondolatok jönnek- mennek, de nem mélázol el egyen sem, csak engedd, hogy átfolyjanak rajtad és ezáltal kiürítsenek, megszabadulva a félelmektől és aggodalmaktól. Ne valami csodára számíts, hanem a magad ritmusában, a magad életében, a saját lényednek megfelelően változtathatsz azon, hogy HOGYAN éled meg a napjaidat.
Az utazást és a hétköznapokat akár Bach-virág eszenciákkal is egyensúlyozhatod, harmonizálhatod, lelked kedvére. A virágok közül nem is egy lehet szolgálatodra, hogy önazonosságodra lelj és kibontakoztasd saját, igazi valód.
Érdekel a kineziológia tanfolyam: Jelentkezem
