KŐSZEGI ZSUZSANNA

Stresszoldás, önismeret, kineziológia

Miért félünk kapcsolódni?

2019. május 08. - Kőszegi Zsuzsanna

Manapság akár saját bőrömön tapasztalva és a környezetben is érzékelem, hogy félünk egymástól, magunktól, az érzéseinktől, a tapasztalástól és a kudarctól. Pedig a kapcsolatteremtés nagyon fontos több szempontból is.

Az együttműködés alapja, a  kapcsolatteremtési képesség, mely az ember egyik alapvető kompetenciája. A személyközi találkozások esetében alkalmanként érdekellentétek merülhetnek fel. A humor feszültséget old és nevetést okoz. Andrew Matthews (2004) megfogalmazása szerint a veszekedések sok időt elvesznek és a vélemények megváltoztatásában eredménytelenek. Mégis oly sok kapcsolat megy szét már az elején a megnemértettségen és az elvárások nyomásától.

Félelmeink felismerése segíthet ráébredni, hogy mik azok a mintázatok, amik visszatartanak minket egy boldog párkapcsolat lehetőségétől, melyek gátat szabnak cselekvéseinknek és gyakorlatilag minket és a kapcsolatot is roncsolja. Mivel mások vagyunk, így ez egyénenként változik. A leggyakoribb hátráltató tényezők alapjáraton a következőek:

  1. Örömtelenség
    Mikor félünk egy olyan szinten vagyunk, amikor nem tudunk azonosulni a szeretettel, a boldogság érzésével. Az az ember, aki fél, saját magát tolja háttérbe minden területen. Amikor szerelmesek vagyunk, mind érzelmileg, mind szellemileg tudatosul bennünk az az állapot, amely lelkünk sajátja: a határtalan öröm.
  1. Önszeretet
    Ahhoz, hogy megérkezzen életedbe a vágyott társ, fontos hogy megismerd valódi önmagadat: azt a részedet, amely csordultig van szeretettel és amely nem ismeri a félelmet és az elvárásokat. Mindenkinek joga van ennek az érzésnek a megtapasztalásához, de először meg kell tisztítanunk a gondolatainkat és az érzelmeinket azoktól a régi beidegződésektől, amelyek nem engedik valódi lényünket előragyogni.
  1. Őszinte kommunikáció
    A félelem és a bizonytalanság akkor múlik el, ha beszélünk róla. Amikor épp kicsinek és mindenre alkalmatlannak érzed magad, nyisd meg a szíved és beszélj róla kedvesednek. Így megteremted annak a lehetőségét, hogy az irányításoddal szembeni védekezés helyett, biztosítson a szeretetéről és megadja neked azt a támogató erőt, melyre ilyenkor szíved mélyéről vágysz. Így fogod megtapasztalni, hogy a saját erőd épp abban rejlik, hogy a félelmeidről is mersz beszélni.

Miért félünk kapcsolódni?

Engedd magad újjászületni valamiben, ami teljesen új és ne csússz bele a szükségtelen szenvedés csapdájába. Ehhez segítséget nyújt, ha felismered a kapcsolatok magasabb célját, ami mindig az öröm és a boldogság átélése. Ha pedig éppen nem örömöt élsz meg, az is egy kiváló iránytű, hogy felbukkant valami meggyógyítandó a lelkedben. Épp ezért fontos, hogy megértsd a lelked bölcsességét egy új kapcsolat megteremtésében, és engedd, hogy elvezessen ahhoz az emberhez, aki a most következő életszakaszodban ideális társad lesz.

A szeretet ezen páratlan, ragyogó, nagyszerű érzése az, amire a legmélyebbről vágyunk, amit a legszenvedélyesebben magunkhoz ölelünk, és amely a legteljesebben kitölt, amikor megérkezik az életünkbe. A szellemünk számára a szerelem egy csodálatos szentély; érzelmeink számára pedig megfürdőzés a teljes átélésben.

Az biztos, hogy nem a fejünkből gondolkodással, hanem a lelkünkön, a szívünkön, a szeretetünkön és az érzelmeinken keresztül tudjuk mindezt megtenni és átélni. Ha szeretnéd megismerni saját érzéseid döntéseidre gyakorolt hatását, szeretettel várlak.

Ha készen állsz találkozni önmagaddal várlak szerettel. Jelentkezem

A motiváció háttere

Abraham Maslow a humanisztikus pszichológia egyik kiemelkedő alakja. Elmélete szerint az ember minden egyes állapota motivált. Szerinte az emberek alapvetően jónak születnek, és csak környezetük, szükségleteik kielégítetlensége adja hozzájuk a rossz vonásaikat.

A fogyasztói társadalom, a média, és a felgyorsult világ, türelmetlenné tesz minket. Azonnal akarunk mindent, és persze a rendszer eszközt is kínál hozzá, fogyasztói hitel formájában. Így lehetőségünk van azonnal kielégíteni a vágyainkat, megkapni a gyümölcsöt anélkül, hogy hosszan megdolgoztunk volna érte, de a látszat ellenére semmi nincs ingyen!

Az élvezet az érzékelésről és az érzelmekről szól, míg a kiteljesedés ezzel ellentétben személyes erősségeid és erényeid hasznosításáról. A kiteljesedés meghatározó eleme éppen az érzelmek távolmaradása, a hétköznapi én-tudatosság elvesztése, és a teljes elkötelezettség. A kiteljesedés megszünteti az önmagunkba zárkózást, és minél inkább kerül flow-ba annál kevésbé lesz depressziós az egyén.

Ne másoknak vagy a környezetünknek akarjunk megfelelni, hanem önmagunkkal összhangba kerülve, kezdjük el az önmotivációt, félretéve azt, hogy ki mit gondol. Hiszen ezt figyelmen kívül hagyva elveszítjük a belső kapcsolatunkat cselekedeteinkkel, vállalásainkkal. Az elvárásoknak való megfelelés késztetésében eltűnik a tetteink mögött rejlő belső hajtóerő.

A motivációnak rengeteg fajtája létezik, de ha leszűkítjük kettőt kapunk. Az egyik a pozitív motiváció, a másik pedig a negatív. Az egyik egy hatalmas vágy a jóra a másik pedig menekülés az elviselhetetlen fájdalomtól. Pozitív motiváció esetében az ember kap valami plusz értéket, egy jutalmat. Negatív motiváció ezzel szemben egy fájó következmény, amit általában mindenki el akar kerülni. Fenyegetés, negatív következményekkel vagy büntetés.

Természetesen a vággyal a jóra is lehet motiválni és egyes pszichológusok azt vallják, hogy inkább csak a lehetséges jóval kellene motiválni, hogy ne nyomjuk el kreativitásunk. Bevallom ebben van igazság, de mint említettem, a legtöbb emberre a fájdalomtól való menekülés jobban hat, mint a jó felé vonzódás.

A motiváció háttere

Szerintem nagyon is fontos odafigyelni a saját vágyainkra, meghallgatni a saját belső hangunkat, hogy mire vágyunk, hogyan és hol szeretnénk élni, mivel szeretnénk foglalkozni. Ezek a belső képek tudnak ugyanis motivációként szolgálni ahhoz, hogy haladjunk előre az utunkon, hogy újra és újra meghaladjuk korábbi önmagunkat. Az élvezet erős forrása a motivációnak, de nem eredményez változást. Konzervatív erő, ami a létező szükségletek kielégítését célozza, a komfort elérését és az ellazulást. A kiteljesedés viszont nem mindig örömteli, sőt időnként, erősen stresszes is lehet.

Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy életünk során megtaláljuk azokat a tevékenységeket, amiket természetünkből, tapasztalatainkból adódóan örömmel és elhivatottan végzünk. Ugyanis az esetleges kellemetlenségek, kudarcok esetén ehhez a belső tűzhöz fogunk tudni majd visszanyúlni, és újra talpra állni. Fontos felismernünk, hogy vágyaink, motivációink legtöbbször nem egyelőek szükségleteinkkel. Minél inkább az önkiteljesedésre törekszel, valószínűsíthetően annál boldogabb leszel, mivel képes leszel gyakrabban megélni az élet pozitív oldalát. Gyakrabban éled át az áramlatélményt (flow), és a csúcsélmény megélésére is képessé válhatsz, melyek mind személyiségfejlesztő hatással bírnak.

A specifikus kineziológiai kezelések során éppen ezért arra törekszik a kineziológus, hogy a klienst a hiányzó szükségleteinek elérésében támogassa. A kezelés központi kérdése, hogyan kerülhetjük el a motiválatlanságot, és azzal szemben, hogyan lehetünk kiteljesedettek.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

A negatív gondolkodás egy ördögi kör

Akár múltbeli, akár jövőbeli esemény miatt aggódunk, a rágódás meggátolja, hogy jól érezzük magunkat a jelenben. Mindazok a kétségek, hibák, hiányosságok, amelyek ott rejlenek bennünk, reflektorfénybe kerülnek a rágódás során. A megoldatlan dolgok belülről dolgoznak. Ha nehéz is, oldjuk meg őket, és aztán tegyük el "a fiók mélyére". Ha ugyanis megoldatlanul vannak bennünk, hiába próbáljuk átmenetileg ignorálni, a legalkalmatlanabb időpontokban fognak ismét felbukkanni.

Míg az önreflexió kifejezetten hasznos tevékenység, addig a rágódás káros, mivel újra és újra felidézzük az adott eseményt és hibáztatjuk magunkat azért, amit mondtunk vagy tettünk vagy épp elmulasztottunk. Képesek vagyunk akár évekre visszamenőleg is felidézni egy-egy fájdalmas pillanatot. A rágódás, az önmarcangolás kifejezetten komoly probléma, melyet időről-időre a legtöbben megtapasztalunk.

A negatív gondolkodás egy ördögi kör, amit rendkívül nehéz megtörni. A rágódás, azaz rumináció, egy idő után rossz szokássá válhat, amely rögzülés után nehezen változik. Károsítja a mentális egészséget: kutatások bizonyítják, hogy minél többet gondol valaki a nehézségekre, hibákra, problémákra annál valószínűbb, hogy depresszió, szorongás alakul ki. Nehezebb visszanyerni a pszichológiai egészséget.

Mivel a külső és a belső ingereket, amelyek kiválthatják a ruminációt, lehetetlen lenne teljesen kiiktatni, nagyon magas fokú tudatosságra van szükségünk ahhoz, hogy felhagyjunk ezzel a rossz szokással. A rumináció legyőzésében segíthet az, ha amint tetten érjük a rágódó gondolatokat, azonnal leszámolunk velük, és tudatosan áttereljük a figyelmünket valami másra.

A negatív gondolkodás egy ördögi kör

A ruminációt azért is kell komolyan vennünk, mert kiváló előrejelzője a későbbiekben fellépő depressziós zavarnak. Emellett a rágódás testi egészségünkre is negatív hatást gyakorol. Ugyanis a stresszel teli szituációkat mintegy „elmentjük” magunkban, a ruminációval pedig ezeket újra és újra felidézzük. A rágódás szokássá válhat. Ahhoz, hogy abbahagyjuk elköteleződés és gyakorlás szükséges, azonban az abbahagyása esetén hatékonyabbá válhatunk és jobb lesz a közérzetünk is.

Szentelj figyelmet annak, hogy mikor, milyen helyzetekben kezdesz rágódni, mikor játszod le újra és újra a fájdalmas emlékeket. Ezekben a helyzetekben figyelj jobban a gondolataidra. Minél előbb veszed észre, hogy rágódni kezdtél, annál előbb tudsz változtatni és másra gondolni. A problémán való gondolkodás nem segít, ha nem társul a megoldások aktív keresésével. Érdemes áttekinteni, hogy az adott szituációban tudunk-e bármit is tenni, mit tanulhatunk a helyzetből.

Van, hogy minden összejön, amire nem számítottál, és egyre kisebbnek, egyre értéktelenebbnek érzed magad. Ilyenkor nem önmarcangolásra van szükségünk, hanem éppen az ellenkezőjére. Tudatosítsuk magunkban, mi az, ami jó bennünk, amiért értékesek vagyunk és szerethetőek!

Béküljünk ki a démonainkkal! Mindenki követ el hibát, rossz döntést a múltban. Beismerni őket nem nehéz, ahogyan azt sem, hogy nem vagyunk tökéletesek. Kezeljük úgy a dolgokat, amelyekre nem vagyunk büszkék, hogy sokat tanultunk belőlük, és jobb emberek lettünk általuk.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

 

A megbocsátás a megsérült szeretetkapcsolataink helyreállítása

A megbocsátás napjaink központi témájává, legfőképp feladatává vált. Sokan úgy gondolják, hogy a megbocsátás lefegyverez és védtelenné tesz minket, pedig ahhoz, hogy boldog, teljes életet élhessünk, meg kell tanulnunk elengedni a sérelmeinket. A bántásokat, sértéseket nem könnyű lenyelni. Kialakul egy ördögi kör, amely fogva tartja a tettest és az áldozatot egyaránt. Mivel a negatív érzelmek kimerítik életenergiáinkat, sőt meg is betegíthetnek, fontos, hogy leleplezzük ezeket az indulatokat, és tudatosan megszabaduljunk tőlük. Erre a legjobb megoldás a megbocsátás.

A kutatások szerint a harag lényegében egy soha nem szűnő stresszhelyzetet teremt a szervezetünk számára, aminek szív- és érrendszeri betegségek, szorongás, depresszió lehet a következménye. A haragunkkal nem annak ártunk, akire dühösek vagyunk, hanem saját magunknak, mert az a mi testi-lelki egészségünket rombolja. Ha nem táplálsz haragot vagy neheztelést, nyugodtabb, egészségesebb és boldogabb leszel. Egyikünk sem tökéletes, mi is örülünk, ha megbocsátanak nekünk, ezért jó, ha mi is megbocsátunk másoknak.

Mások hibáit azért vagyunk képesek észrevenni, mert mi ugyanezeket a hibákat hordozzuk saját magunkban. Saját negatív tulajdonságainkat vetítjük ki másokra. Órákon át tudunk mások hibáiról beszélni. Azonban a „gonoszok” csak saját árnyoldalainkat tükrözik vissza. Személyiségünknek ama részeit, amelyeket száműztünk életünkből. Pedig személyiségünknek ezek a tudatalattikba fojtott részei is szeretnének megnyilvánulni. Senki nem lehet csupán jó és alkalmazkodó, a cél inkább, hogy egészek legyünk, szerintem.

A megbocsátás a megsérült szeretetkapcsolataink helyreállítása

A megbocsátás azzal kezdődik, hogy felhagyunk a mások feletti ítélkezéssel. Amikor arról ítélkezünk, mi a helyes és mi a helytelen, kiosztjuk a szerepeket: a „tettes” hibás, az „áldozat” ártatlan. Nem elegendő csak szavakkal megbocsátani valakinek. Csak akkor fog működni a dolog, ha tiszta szívből azonosulunk a „Megbocsátok neked!” mondattal, és közben nincs bennünk semmilyen negatív érzelem.

Egy rendkívül fontos tulajdonság, képesség a megbocsátás, nagy erővel bír. Amikor megbocsátunk valakinek, nem neheztelünk többé rá, és nem akarunk elégtételt venni az elszenvedett sérelemért vagy veszteségért. A Biblia is azt tanítja, hogy az igazi megbocsátás az önzetlen szereteten alapul, mivel a szeretet „nem tartja számon a sérelmet”.

Bár néha nem arra van szükség, hogy megbocsássunk, hanem arra, hogy elismerjük, igazából nincs okunk a sértődésre. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elnézed a helytelenséget, vagy úgy teszel, mintha semmi sem történt volna, inkább azt, hogy túlteszed magad a sérelmen. Az ítélkezés, a meg nem bocsátás és a bosszú csak újabb és újabb szeretetkapcsolatokat rombol le körülöttünk, és ezzel még jobban elszigetel minket. Ezzel szemben a megbocsátás kiszabadít minket az egónk fogságából, és képessé tesz minket arra, hogy új és új értékekkel, új és új tartalmakkal keressünk és teremtsünk kapcsolatot.

Az igazi megbocsátás titokban marad és önzetlen. Nem vár a másiktól vagy mástól cserébe semmit. Egyedüli jutalma a lélek benső felszabadulása a gyűlölet és a megbántottság béklyói alól. A megbocsátás akkor válik hatékony fegyverré, amikor a megbocsátó már nem kötődik ahhoz a személyhez, akinek megbocsátott, és különösképpen nem teszi függővé a saját egyéniségének az értékét sem annak a személynek a véleményétől, akinek megbocsátott, sem pedig mások véleményétől.

A megbocsátás az új életünk és a felszabadulásunk irányába tett első és nélkülözhetetlen, önmagunkat és a világot egyszerre gyógyító lépés.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

Az aggodalom munkája

A feszültség, a frusztráció, a düh és általában az érzelmek elfojtása negatívan hatnak közérzetünkre. A folyamatos érzelemelfojtás a szervezetben gátat képez, ami egy idő után depresszióhoz vezet. Egyszerűen megfogalmazva a depresszió nem más, mint önmagunkba fojtott düh és harag, melyeknek nem adunk szabad kitörési lehetőséget, ezáltal pedig érzelmi gátakat, szorongást, félelmeket képeznek.

Természetesen bárkinél előfordulhat, hogy hangulata és gondolatvilága éppen leromlik valamiért. Talán emlékezhetünk, hogy gyermekkorunkban még egyáltalán nem ijedtünk meg pillanatnyi rosszkedvünktől. Ilyenkor kerestünk magunknak új lelkesítő gondolatokat, vagy kimentünk játszani, mozogni. Ugyanis, mentális egészségünk három fontos összetevője, érzelem- és gondolatvilágunk, illetve életerőnk, normális esetben önmagát kiegyensúlyozza.

Kevés kivételtől eltekintve, ijesztő reakcióink vagy rögzült félelmeink kialakulása mindig gondolkodásunk eredménye. Ennek szélsőségesen "negatív" megjelenése pánik, félelem vagy fóbiáink, ha valamilyen helyzetet az elménk sorozatosan veszélyesnek minősít előzőleg. Azonban, mindennapi aggodalmaink is képesek, felesleges érzelmi reakciókká növekedni bennünk, ha nem fegyelmezzük elménket. Ugyanis ebben az alapvető mechanizmusunkban, gondolatvilágunk szerepe a legmeghatározóbb, illetve talán erre fordítjuk a legkevesebb gondoskodásunkat, például stresszes élethelyzetekben.

Amikor elkezdjük megvizsgálni saját reakcióinkat, felfedezhetjük érzelmi világunk valóban pótolhatatlanul hasznos. Érzelmeink részben előzetes tapasztalatainkból megtanult, nagyon fontos automatikus információ forrásunk. Bizonyos esetekben nincs is időnk megkérdőjelezni őket. Ezért az is természetes jelenség, hogy érzéseinket legtöbbször hasznosabb és alapvetőbb igazságokként kezeljük a rációnál. Mivel hosszú évek alatt rakódtak le bennünk, érzéseinket sokkal inkább tekintjük a sajátunknak. A logikára inkább szeretünk valamilyen közös kincsként, egyetemes törvényként hivatkozni. Veszekedésbe forduló vitáink alkalmával is inkább érzéseink megbízhatóságát védelmezzük, vagy érezzük sértve, nem pedig a rációt.

Az aggodalom munkája

Érzelmi reakcióink valójában mindig gondolkodásunk kedvező, vagy kedvezőtlen irányát jelzik. El is nevezhetjük ezeket pozitív és negatív gondolatoknak, ami alatt tehát szándékunkkal egyezőt, vagy ellentéteset értünk. Amikor valamilyen érzelem- és gondolatvilágunk gyakran, vagy nagyon erős "töltettel" fordul elő, hajlamos rögzülni tudatalattinkban is. Ez a folyamat viszont gondolataink fegyelmezésével irányítható. Ezért célszerű a fóbiáink egyszerűsítéséhez eltekintenünk a látszólagos kiváltó okoktól. Ugyanis néha valótlanok (irracionálisak, vagy eltúlzottak). Aligha lehet pánikfélelmünk valódi oka olyan veszély, ami nem is létezik. Hiszen elegendő sokat gondolnunk fóbiánkra, hogy beinduljon a pánik folyamat. Tudom, hogy kicsit furcsa javaslatnak tűnik részemről, de igyekezz a félelmednek vélt "lényegét" kiradírozni a képletből. Ennek elsajátításával, érzelmi intelligenciánk fejlődésének csakis értékes, pozitív oldalát fogjuk tapasztalni.

Kísérletek és vizsgálatok sokasága bizonyítja, hogy mindennapi szerepeinket, személyiségünket, érzelem világunkat, egónkat szinte gyurmaként alakíthatjuk. Érzelmi intelligenciánk, reakcióink és személyiségünk "csupán" hatékony eszközök és szerszámok. Akkor jelenthetnek veszélyt, csúszhatnak ki kezeink közül, ha túlságosan azonosulva velük megfeledkezünk erről. Ezért is javaslom, hogy érzéseink csillapítására épp elég, ha 3-5 mély levegőt vesz az ember és megtanul odafigyelni a test vegetatív tüneteire, hogy aztán lágyíthassa, oldhassa őket. Mindeközben megtanulhatunk bátran szembenézni a harag és a frusztráció mögött meghúzódó igazi, eredeti érzésekkel, mint amilyen a fájdalom, a veszteség vagy a tehetetlenség.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

Ne hanyagold el belső gyermeked

Gyermekkorunkban, mikor még a vágyak és szükségleteink uralnak minket, borzasztóan ki vagyunk szolgáltatva környezetünknek. Az azonban, hogy hogyan reagálnak ránk abszolute rajtuk múlik, de mégis belénk ég, és hordozzuk egy életen keresztül. Nem túl fer játék ez, de hát ez az élet!

Felnőttként ugyan képessé válunk már kiszolgálni magunkat, a gyermeki énünk mégis velünk marad - akár engeded kibontakozni, akár igyekszel elrejteni, elnyomni, ő továbbra is a részed lesz. Sőt, aktívabban működik, mint gondolnád! És őriz minden gyermekit belőled: alapvető szükségleteidet, gyermekkori hiedelmeidet, automatikus érzelmi reakcióidat, mert pontosan úgy működik még most is, ahogy te gyermekként működtél. Az implicit emlékek mélyen az elménkben léteznek, és tudattalanul tudnak a felszínre törni. Amikor ilyen emlékeket tapasztalunk, gyakran úgy érezzük magunkat, mintha visszatérnénk abba a – „gyermekkori/fiatalkori” - helyzetbe, amit újra átélünk, és éppúgy reagálunk, mint ahogyan azt tettük korábban.

Ezért is lenne gyermekkorban egy nagyon fontos fejlődési feladat az önkontroll és a vágykésleltetés elsajátítása. Ez persze nem jelenti azt, hogy felnőttként minden esetben el kell halasztanod a vágyaid kielégítését, csak ésszerűbb tudatos döntések mentén élni a hétköznapjaid. A megértés nélkül magunkra erőltetett szabálykövetés okozhat bennünk tehetetlenségérzést, ami gyakran dühvel társul - dühös voltál, mert úgy érezted: nincs más választásod. És ez az érzés sokszor felnőttkorodban is kísért, még akkor is képes vagy megélni ezt a fajta kiszolgáltatottságot, ha alapvetően lenne lehetőséged megváltoztatni a szituációt.

Régi érzelmeink és korai identitásunk megjelenése a jelenben nem egy olyan mintázat, ami csak a párkapcsolatainkban ismétlődhet. Személyes és szakmai életünk számos területén megfigyelhető, és jelentős hatással van felnőttként is döntéseinkre. Minél több reakciónk hasonlít múltbeli énünkhöz, annál valószínűbb, hogy régi viselkedési mintáink szerint cselekszünk jelenlegi életünkben. Ez nem a szülők hibáztatásáról szól, sem arról, hogy minden szülői befolyás negatív. Szerencsétlen tény, hogy gyerekként sokkal nagyobb valószínűséggel „raktározzuk el” az egyszeri negatív tapasztalatot, félelmeket, a szülők általi nagyobb kifakadást, mint a pozitív jeleneteket.

Na hanyagold el belső gyermeked

A belső gyermeki énünkben koncentrálódik az összes elnyomott vágyunk a figyelemre s törődésre, amit követelt volna szüleinktől. Ez a kis rész kezelte mindazt, amikor nem szerettek, amikor magányos voltál és cserbenhagytak, elfordultak tőled. Valójában ezek teljesen normális és emberi események lettek volna, de az egó nem tudta kezelni, s létrehozta ezt az aspektust: a belső gyermeket. S elárulom, meddig lesz szükséged arra, hogy szeressenek: amíg a belső gyermekedet meg akarod gyógyítani, vagy dédelgeted, vagy más módon foglalkozol vele.

Mert amíg figyelsz rá, addig élteted azt a részedet, ami benned negatív és szeretetre vágyik. Nem kell etetned magadban a saját démonaid; még akkor sem, ha azok nagyon elesettnek, kicsinek és szomorúnak néznek ki. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy mit idéz elő bennünk a múltunk, kevésbé valószínű, hogy újraéljük a múlt jeleneteit és érzéseit. Ezeket kineziológiai oldásokkal nagyobb szépen fel lehet lágyítani. Minél többet hallunk és beszélünk régi emlékeinkről, és megalkotjuk életünk összefüggő történetét, annál jobban meg tudjuk különböztetni fájdalmas emlékeinket, valamint meg tudunk szabadulni az általuk teremtett korlátoktól.

A szenvedő belső gyermeked csak addig létezik, amíg te életben tartod: és amíg életben tartod, addig MINDIG is foglalkozni kell vele. Nem tudod meggyógyítani örökre, mert ha meggyógyítod, attól még létezni kívánni fogja a figyelmet, a törődést, a szeretetet. Egész életeden át. A halálodig. Nem tudsz tőle megszabadulni, megköveteli a figyelmet. Csak a Belső Gyermek által vagyunk képesek megélni a feltétel nélküli boldogságot. Amikor nincs ott az a bizonyos "majd akkor leszek boldog, ha..." - csak egyszerűen boldog vagy, mert létezel, és jól érzed magad a bőrödben!

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

Tedd le terheid

Életünk során rengeteg olyan kellemetlenség ér bennünket, amelyek a tudat legmélyén raktározódnak el: traumák, sokkok, fájdalmak, megaláztatások, lelkiismereti problémák, amelyek - bár tudatosan már rég elfeledkeztünk róluk - még évek múlva is mérgezik a testünket és a lelkünket. Az ilyen blokkok akadályozzák a test és a lélek szabad energiaáramlását, ez pedig érzelmi gátlásokat, frusztrációkat, önértékelési zavarokat válthat ki, de akár testi tüneteket is okozhat. Gyakran nem is tudjuk, hogy mi áll mindennapi panaszaink hátterében.

A lelki blokkok háromféle múltból származhatnak. Egyes keleti felfogások szerint megjelenhetnek az előző életek meg nem oldott konfliktusai, de a magzati traumák is, illetve a születésünk óta eltelt időben történt események.

Amik ma vagyunk, az egyben a múltunk, a jelenünk és a jövőnk is. Ha figyeled Magad, és a külvilágra adott reakcióid, hogy mik azok a témák, jelenségek, vitás helyzetek, amelyek leginkább testi tünetet váltanak ki belőled, akkor tudatosan el tudsz kezdeni dolgozni magadon. Ezt semmiképp sem érdemes görcsösen tenni, anélkül is minden zajlik, csak figyeld magad!

Mostanában olvastam és nagyon tetszik, mely szerint „egy érzelem hormonideje 2,5 perc”. Ha nem kapaszkodsz bele az érzésbe és nem próbálod elengedni sem, akkor ennyi ideig tart átélni azt, ami felbukkan. Hihetetlennek tűnhet, de a legnagyobb áttörést pont ilyen kétésfélpercek átélése, megélése hozhatja.

Amikor az életben problémával találkozol, az semmi más, mint a benned zajló folyamatoknak az eredménye. Lényeges viszont, hogy ezekben a helyzetekben, ne kezdj el gondolkozni!

Tedd le terheid

Valódi válaszokat az életed valódi kérdéseire nem a gondolkodás által fogsz kapni. Ugyanazokat fogja válaszolni, amiket eddig is hallottál, a berögzült mintáidat. Valószínűsítem, hogy félelem/fájdalom/szenvedéssel telve, de így ki kell ábrándítsalak, de nem jutsz eredményre. Az elmén túli tapasztalás világába az elmével nem tudsz bejutni, az onnan nem tud kivezetni.

Ha nem gondolkodsz, csak figyelsz, az történik, hogy ránézel egy magasabb nézőpontból azokra a dolgokra, ami ott van benned, kvázi ítélkezés nélkül. Nem tudod tovább azt játszani, hogy nincs, mert ráláttál, hogy ott van benned. Már magával ezzel a ránézéssel egyfajta tisztulás indul be, ha hagyod. Addig is a világod csak a benned lévő folyamatoknak a tükröződése. Egyetlen dolgot lehet vele csinálni: átalakítani. Nem megoldani, nem takarítani, nem takargatni, hanem beépíteni.

De ahhoz, hogy be tudd építeni, meg kell ragadni. Gondolatokkal soha nem fogod tudni átalakítani a benned lévő negatív tartalmakat, ha nem cselekszel, ha nem azonosulsz vele, nem válsz eggyé vele. Ez a titka! Ha beintegrálod, beépíted a benned lévő negatívat önmagadba.

Például, amikor benned van a magányosság érzése, fordítsd meg! Ne a magány elkerülése hajtson, hanem az egyfajta lehetőség legyen, hogy túllépj rajta. Éld meg, vállald, szeresd ezt az állapotot is, hiszen ez is részed! Engedd, hogy hasson és hogy történjenek az események, hidd el nem vagy egyedül!! Érezz rá minél jobban, és ne annyira a szavakra, gondolatokra figyelj, azok csak eszközök ahhoz, hogy megtaláld magadban a válaszokat.

Érzelmeink arra hivatottak, hogy megéljük, és nem arra, hogy elrejtsük őket! Minden érzelem, amelyet nem éltünk meg teljes mélységében, valahol elraktározódik a tudatalattinkban és arra vár, hogy egyszer újra elővegyük és teret adjunk neki.

Ami előttünk és mögöttünk áll, az semmi ahhoz képest, ami bennünk rejlik. Ha feltárjuk a belső világunkat, csodálatos dolgok történhetnek! Ha úgy érzed, nem megy egyedül, keress bizalommal.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

A szervezet igazi alkímiája

A gyermekre vágyó párok egy része kénytelen megküzdeni a sors kegyetlen tréfájával, a meddőséggel. „Jókor jó helyen” ez a titka a sikernek, és ez a titka a sikeres fogantatásnak is. Viszont ha a hormonális feltételek nem támogatják a találkozást, vagy anatómiailag problémás a jó hely kritériuma, esetleg valami fertőzés vagy immunológiai reakció nehezíti az odajutást, netán a psziché állít akadályt vagy a genetika nem ad jó kódokat… akkor a körülmények szerencsés együttállása jelentősen sérül, és a fogamzás késik.

A megtermékenyítés folyamata a szervezet igazi alkímiája. A meddőség hátterében épp ezért mindig hormonális, anatómiai, fertőzéses, genetikai, pszichológiai vagy immunológiai okok valamelyike található. Ez mindkét nemre vonatkozik.

Mivel fogyasztói társadalomban élünk, és hozzászoktunk, hogy minden elérhető számunkra, amit csak akarunk, pont akkor, amikor akarjuk, így elég nehéz elfogadnunk és szembesülnünk azzal, hogy igenis vannak dolgok melyeket nem Mi irányítunk, például a gyerekvállalás is más tészta. A fogantatás nem csak egy projekt, hanem nagyon spirituális történés is. Mi van, ha mi készen állunk, de gyermekünk számára nincs még itt az idő? Ha belegondolsz, hogy az asztrológia kapcsán a születési perc is számít, akkor egy eljövendő születésnél egyáltalán nem mindegy, hogy melyik évben vagy melyik hónapban jön világra gyermekünk. Tisztelnünk kell az ő akaratát is.

Hiába gondoljuk úgy tehát, hogy mi készen állunk a gyermekvállalásra! A fentieken túl még az is szerepet játszhat, hogy gyermek- vagy csecsemőkorban szüleink részéről elszenvedett, majd felnőttkorba magunkkal "cipelt" traumák, a lelkünk mélyén eltemetett, lezáratlan vagy fel nem dolgozott konfliktusok miatt a tudatalattink hevesen tiltakozik esetleg, és ezáltal nem akkor esünk teherbe, mikor mi azt elterveztük, akarjuk!

A női lélek bonyolult és érzékeny. A tudat alatt elfojtott félelmek akár a szüléstől, akár a szülői szereppel járó felelősségtől gátolhatják szintén a termékenységet.

A szervezet igazi alkímiája

A meddőség viszont nem egy végleges állapot, hanem az esetek többségében egy reprodukciós rendszer, mely megfelelő kezelésekkel, orvosolható „betegség”. Mivel a terhesség hárítása nem tudatos, nagy segítséget jelenthet a kineziológia. A kezelések alkalmával kideríthetők, felszínre hozhatók a rejtett félelmek és gátló viselkedésminták. Ha tudatosítjuk a lelki blokkokat, és megváltoztatjuk a gondolkodást, nagymértékben megnő a teherbeesés valószínűsége ezért a negatív gondolati mintáknak az oldásában is sokat segíthet egy kineziológus.

A negatív lelki állapotok természetesen nem csak okai lehetnek a meddőségnek, hanem következményei is, hisz a hónapról hónapra ért sikertelen próbálkozások szintén szorongást, önbizalomhiányt, kisebbségi komplexust, haragot, bűntudatot, depressziót, párkapcsolati problémákat válthat ki, tovább csökkentve ezzel a teherbeesés esélyét.

A meddőség mögött rejtőzhet bármilyen a tudatalattinkban mélyen elásott ok, mely életünk során akár gyermekkorunkban, vagy az anyukánk hasában elszenvedett stressz hatására alakult ki. Az elszenvedett stressz és a hozzá társított környezeti tényező, ami jelen esetben a terhességgel/gyermekvállalással függ össze és blokkot hoz létre, dyslexiát okoz a teherbeeséssel/gyermekvállalással szemben. Mivel a tudatalattinkban a teherbeesés/gyermekvállalás rossz élményekhez, stresszes helyzethez kapcsolódik, így saját szervezetünk akadályozza a teherbeesést. Ha ezt az okot felderítjük és a hozzá tesztelt specifikus korrekciókkal feloldjuk, azzal a meddőséget meg lehet szüntetni egy szakavatott kineziológus segítségével.

A gátló érzelmek, energiablokkok oldására alternatívaként szolgálhatnak a Bach virágok is. Az eszenciák, a virágokban rejlő belső információ, finom energia felhasználásával szelíd módon oldják a zavaró lelki és kedélyállapotokat, beindítják és segítik a szervezet öngyógyító mechanizmusait, növelik a belső lelki erőt, támogatják a személyiségfejlődést.

Ha szeretnél dolgozni azokkal a blokkokkal, amelyek a termékenység ellen dolgoznak benned, keress bizalommal.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

A gyász és a virágok

A gyász az a reakció, amit valakinek/valaminek az elvesztése vált ki. Gyászolni szinte bármit meglehet, de a legerőteljesebb érzelmeket a hozzánk közel álló szeretteink halála váltja ki. A reakció természetes, hisz szeretetünk, ragaszkodásunk tárgyát veszítjük el örökre. A gyászmunka lényege és alapvető célja, hogy el tudjuk fogadni a másik halálát. Ez azt sugallja: szembe kell nézni a megváltoztathatatlannal, vagyis tudomásul kell venni, hogy soha többé nem találkozhatunk, nem láthatjuk már élve az eltávozottat. A gyász ideje általában fél-egy évig tart (nem véletlen a kifejezés, hogy „gyászév”), lefolyása váltakozó. Családi ünnepek, karácsony, évfordulók okozhatják a tünetek rosszabbodását.

Más veszteségek (például válás, szakítás, munkahely elvesztése, stb.) is előidézhetnek a gyászhoz hasonló reakciókat, hiszen ezek az élet olyan mértékű átrendezését követelik meg, amihez időbe telik alkalmazkodni.
Azt, hogy a gyász folyamata kinél, milyen gyorsan zajlik le, azt nem lehet megmondani, de a virágeszenciák segítségével tudjuk oldani a különböző fázisokban keletkező érzelmi vasutak kilengéseit.

Tagadás és izoláció
A gyászolók ilyenkor érzelmileg bénultnak és kiüresedettnek érzik magukat, de jellemző rendkívül sok érzelem feltörése is. Előfordulhat akár, hogy a gyászoló nem tud tisztán gondolkodni, beszélni, ami mások szemében közömbösségnek is tűnhet. Az elutasítás nemcsak az első stádiumban, hanem később, a feldolgozás folyamán is előfordulhat. Ez jó esetben időleges védekezési módszer, amit a helyzet részleges elfogadása vált fel.
Nagy segítség lehet a kezdeti fázisban az ernyős madártej, valamint az elsősegély keverék mely valamilyen trauma vagy tragédia kapcsán, oldja a sokk hatása alatt lévőket, abból a helyzetükből, amiből képtelenek kilábalni. Testi vagy lelki traumák oldására, feldolgozhatatlan, vigasztalhatatlan események enyhítésére.

Harag
Az érzelmek feltörését düh, harag és mánia követi. A gyászoló közvetlen környezetében élők számára ezt a legnehezebb elviselni, mivel az érzelmek mindenkire kisugároznak. A gyászoló a felelősöket keresi, néha az elhunytra is dühösek, bár ezt nem vallják be maguknak. Előfordulhat az is, hogy magukat hibáztatják a halálesetért, ilyenkor bűntudat is gyötri őket, különösen, ha nem ápoltak felhőtlen viszonyt az elhunyttal. Ebben az esetben nagy segítségünkre lehet az erdei fenyő. Sokan megrekednek ebben a fázisban, és depressziósnak tűnnek, ám ez nem a fájdalom elfojtása miatt van, hanem mert képtelenek másra gondolni. Ellenőrizhetetlennek tűnő módon váltogatják egymást a legkülönbözőbb érzelmi állapotok: a megkönnyebbülés, harag, szomorúság, félelem, bűntudat, depresszió stb. Sok esetben testi tünetek is előfordulhatnak: étvágytalanság, álmatlanság, gyengeség, szédülés, mellkasi és emésztési problémák.
Ebben a szakaszban a düh, harag és féltékenység kezelésére a magyal sokat tud segíteni, azoknak, akik úgy érzik mindenki ellene van, becsapva érzi magát. Pozitív állapotban nagylelkűvé válnak az emberek. Képesek úgy adni, hogy nem várnak viszonzást. Együtt érzőekké válnak, szeretnek, és szeretetre méltóak lesznek. Akiket pedig bűntudat gyötör, s úgy érzik nem érdemlik meg a jót, nem érdemesek mások szeretetére, azoknak az erdei fenyő nyújthat vigaszt. A történtek miatt hátra sorolják önmagukat, érdemtelennek érzik magukat az elismerésre.

A gyász és a virágok

Alkudozás
A gyászoló az első fázisban, ha nem volt képes szembenézni a veszteséggel, és nem talált bűnöst a második fázisban, a harmadik szakaszban egyfajta egyezségre próbál jutni, ami talán késlelteti az elkerülhetetlent. Ilyenkor mindenféle kérdések merülnek fel: ha idejében elvittük volna orvoshoz, ha más szakember véleményét is kikértem volna stb. Ezek mögöttes szándéka, hogy megvédjék a gyászolót a fájdalmas valóságtól.
A szelíd vadgesztenye kiváló gyógyír lehet azoknak, akik mélységes fájdalmat élnek át. Teherbíró képességük végére értek. Pozitívabb állapotban elismeri, hogy a krízisben benne rejlik a változás, változtatás lehetősége, annak ellenére, hogy a helyzet nem változik mégis képes lesz nyugalommal szemlélni azt.

Depresszió
Ebben a szakaszban már a tudatos emlékezés dominál, és előkerülnek a szép emlékek is. Csökken a gyász tüneteinek intenzitása, erősödik a racionális elfogadás. A több hónapon át tartó fázis során évfordulók alkalmával a tünetek újra felerősödhetnek. Ez ugyanakkor az elfogadás állapotának előkészítése. Az elhunytat ismét intenzíven gyászolja a hozzátartozó, előfordulhat, hogy átveszi annak stílusát, szokásait. Gyakori, hogy belső párbeszédet folytat az elhunyttal, ami elősegíti az elszakadást, hisz a párbeszéd végére sok esetben egy teljesen más belső alakká transzformálódik az elhunyt. A fázis akkor sikeres, ha a gyászoló képes elfogadni az elválást.
Vadrepce, azoknak, akiknek szomorúsága ok nélküli. Ahogy jön, úgy el is múlik. Ez lehet pár óra, de lehet több nap is. Pozitív állapotban visszatér az öröm. Belső stabilitás jellemzi, melyből külső körülmény nem tudja kibillenteni.

Elfogadás
Abban a pillanatban, amikor a veszteség már nem köti le a gyászoló minden pillanatát, megkezdődhet egy, a világhoz és önmagához fűződő új viszonynak a kialakítása. Ebben a szakasznak a gyászoló emlékeiben tovább él ugyan az elhunyttal kapcsolatos múlt, de képes a normális életvitelre. Ismét tud örülni az élet szépségeinek, nem gyötri bűntudat, vannak életcéljai és tervei azok megvalósítására. Megújulnak szociális kapcsolatai, elmúlnak a testi tünetek, megszűnik az érzelmi hullámzás. A gyászolók egy része lelkiekben gyengének, sebezhetőnek érezheti magát az öt szakasz után, míg mások megerősödve, számos tapasztalattal felvértezve zárják le a gyászt.
Akiknek az új helyzetek elfogadása nehezen megy, akik nehezen viselik a változást, hagyják magukat befolyásolni mások által a dió kiváló eszenciának bizonyulhat. Pozitív állapotában ugyanis az újdonság nem lesz riasztó, kíváncsisággal néz elébe. Segít a szükséges változtatásokat véghezvinni, vagy folytatni a terveket, még ha mások más véleményen vannak az üggyel kapcsolatban.

Ha a kilábalás kezdeti szakaszában még nehezen kommunikál és teremt kapcsolatot, akkor békaliliommal oldhatjuk a blokkokat. Hatására könnyebbé válik a kapcsolatfelvétel, mindemellett  a bölcsesség és a méltóság továbbra is meghatározó jellemzője marad.

Bármilyen fájdalmas is a veszteség megélése, ez egy természetes folyamat. Az elengedés hosszú folyamat végig kell járnunk, ezt az utat, nem spórolhatjuk meg, még ha nagyon sok fájdalommal is jár. Ez szükséges ahhoz, hogy folytatni tudjuk az életünket, tisztességgel, blokkok nélkül.

Ingyenes Bach-virág teszt: Kitöltöm

Újévi fogadalmaink buktatói

Újévkor sokan tesznek fogadalmat, hogy megváltoztatják addigi szokásaikat, életvitelüket. Sokunk számára az újévi fogadalmak jelentik a testi-lelki egészségüket illető elhatározások kulcsfontosságú pontjait, melyeket 12 hónapon át követhetnek majd.

Az év utolsó napján jó, ha visszatekintünk. Mi az, amit megtanultunk, ami a hasznunkra vált, építet esetleg leépített. Azaz ne csak a jó dolgokat vegyük számításba, így könnyebben rálátunk azokra a területekre, amik kerülendők a jövő évet illetően. Érdemes arra is időt szánni, hogy megfogalmazzuk: a következő évben mi az, amin változtatni szeretnénk, mi az, amit szeretnénk megtartani, valamint, hogy milyen célokat szeretnénk elérni, megvalósítani az előttünk álló újabb 365 napban. Milyen emberekké szeretnénk válni, mit érdemes magunkban formálni. Így érkeztünk el tehát ennek legközismertebb formájához, az újévi fogadalmakhoz. Ami nem más, mint a változás, változtatás szándéka.

A siker egyik kulcsa talán az, hogy nem kell azonnal és mindent megváltoztatnunk, megfogható és kivitelezhető célokra van szükség.

A Statistic Brain Research Institute tavalyi felmérése szerint a top 10 leggyakoribb újévi fogadalmak közé tartozik, hogy lefogunk fogyni vagy egészségesebben étkezünk, leszokunk a dohányzásról esetleg több időt töltünk szeretteinkkel. Azonban több, mint 40% egyáltalán nem tudja betartani, amit ígért, majdnem 50% néhány dolgot be tud tartani, és mindössze alig több, mint 9% vallja azt, hogy valóban meg is tartotta, amit megfogadott év elején.

Újévi fogadalmaink buktatói

John Norcross amerikai egyetemi professzor és pszichoterapeuta munkatársaival együtt vizsgálta az újévi fogadalomtételek hátterét, mely szerint nem a fogadalom mibenléte, vagy a fogadalmat tévő neme, illetve életkora az, ami befolyásolja az adott fogadalom megvalósításának sikerességét. Sokkal inkább arról van szó, hogy milyen stratégiát használunk a változás eléréséhez. Azok a személyek, akik stimulusvezérelt vagy megerősítő, jutalmazó stratégiát használtak erre, sokkal sikeresebbek voltak a változás elérésében, mint azok, akik úgynevezett tudatosságnövelő stratégiát alkalmaztak. Például, akinek célja a dohányzásról való leszokás volt, az sokkal inkább célt ért azzal, ha kerülte az olyan helyeket, ahol dohányoznak (például különböző bárok), mintha az elszürkült tüdőről vagy ehhez kapcsolódó felhívószövegről tett ki plakátot a lakásában vagy az irodájában. Erre jó példa lehet a cigarettás dobozokon szereplő elrettentő kép és szöveg is, amely a dohányosokat alapvetően nem tántorítja el a cigarettázás szokásától.

Ezért van tehát, hogy könnyen fogadkozunk, ugyanakkor sokkal nehezebben teljesítjük azt. Ha készen állunk változtatni, és felkészültünk arra, hogy ezért viselkedésen, cselekvés formájában is tegyünk valamit, akkor nagy valószínűséggel sikerrel fogunk járni fogadalmunk kivitelezésében, a változtatásban. Készülj fel arra, hogy a legkisebb életmódváltozás is nagyon nehéz lesz. Ismerd meg jobban önmagad. A képességeidet, határaidat. A tervezés önmagában erre nem elég.

Amennyiben teszel fogadalmat újévkor, tényleg elszánt vagy, és valóban szeretnéd elérni a célt, amit kitűztél magad elé, akkor természetesen ne tántorítsanak el a számadatok, legyél benne abban a kevés százalékban, akiknek sikerül!

Sikerekben gazdag újévet!

Ha készen állsz találkozni önmagaddal várlak szerettel. Jelentkezem