KŐSZEGI ZSUZSANNA

Stresszoldás, önismeret, kineziológia

Hozott örökségeink

2019. június 26. - Kőszegi Zsuzsanna

A minták az élet számos területét lefedik, legyen szó konfliktusokról, stresszhelyzetekről, kihívásokról, vagy éppen arról, mit várunk el a partnerünktől. Bármilyen élethelyzetbe is csöppenünk felnőttként, a gyerekkorunkban elsajátított, zsigerileg belénk égett, készen kapott működésmódok jutnak először eszünkbe, ezek a leghozzáférhetőbbek az elménkben, ezek tűnnek természetesnek.

Ha képesek vagyunk segíteni önmagunknak abban, hogy felismerjük, mi okozza saját nehézségeinket, hatalmas lépést teszünk előrefelé. Ha nem akarjuk mindenáron palástolni, elfedni hibáinkat, gyengeségeinket, végre fellélegezhetünk. Arról nem is beszélve, hogy önismeretünk igazi profitálói saját gyermekeink, környezetünk lesznek.

Minden élet egy-egy párhuzam a szülők életével. Egyre többen keresik a választ a miértekre, melyek hullámvasútként hol megkeserítik, hol kellemesen élhetővé teszik a mindennapjainkat. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak fekete, vagy fehér bármely történés az életünkben. Minden ember más, így a családja, és az örökölt családmintája is különbözik, illetve az is, ahogyan az emberek a mélypontokról a kiutat keresik. Akiből hiányzik az ösztönző erő, mert nem lát maga előtt fontos vagy elérhető célokat, örök kereső marad. Vagy inkább kesergő kereső, majd feladó. Családi minta ez is. Erre szocializálódott az ősei által és legtöbbször akkor ismerünk fel egy-egy hasonlóságot, amikor ugyanabba az életszakaszba kerülünk.

Az egyik legfőbb minta, fogadalom, hogy nem akarok olyan lenni, mint anyám vagy apám. Lehet, nekünk fel sem tűnik, hogyha pl. az egyik szülőnk folyton kibújt a felelősség alól, és folyton a másik felet hibáztatta vagy az egész világot, esetlegesen mi pont az ellenkezője leszünk ennek a végletnek. Hajlamosak leszünk mindenki más hibáját magunkra vállalni, és olyan munkahelyeket vonzunk be magunknak, ahol folyamatosan felelősséget kell vállalnunk. Ráadásul ezt nem is viseljük túl jól, de tesszük a kötelességünket, ha bele is betegszünk, mert nem is vagyunk tudatában annak, hogy honnan eredhet az egész történet. Aztán egy megvilágosodott pillanatban, egy beszélgetés, cikk, könyv kapcsán elénk jön az információ, hogy bizony mi is van ennek a hátterében. Ha pedig a fejünkre olvassák, azt hogy nincs felelősség érzetünk és folyton másokat hibáztatunk a kialakult életünkért (pl. a saját szüleinket, akiktől azt láttuk, és hallottuk, hogy másokat hibáztattak a félrecsúszott életükért, és az elszalasztott lehetőségekért) akkor pontosan azzá váltunk, akivé nem akartunk.

Hozott örökségeink

Az egészséges önismeret, hajlandóság arra, hogy ránézzünk mitől nem működnek a dolgaink! Önismeret, szembenézés önmagunkkal elsősorban azzal, hogy kik nem vagyunk mi, és hogy juthatunk oda, hogy önmagunk legyünk! Számos önismeretfejlesztő könyv, előadás és sok segítség áll már rendelkezésünkre, hogy elkezdjük megismerni önmagunkat. Bátran keressük fel ezeket az információkat, esetleg szakavatott kineziológust. A kineziológiában alkalmazott transzgenerációs szemlélet sokat segíthet, mely szerint egy családban generációról generációra öröklődnek minták, szokások, szabályok, elképzelések, és ezek nagyon erősen befolyásolják az életünket, ezáltal csak a szüleink és egyéb szocializációs minták felismerése, elengedése  után találkozhatunk az igazi önmagunkkal.

Éppen ezért nagy segítség lehet az útvesztőben egy külső harmadik szem, egy szakember képében, hiszen a blokkok oldásával és a régi minták újrakeretezésével egy, a már új énünk kibontakozásában vezet és kezdhetjük el figyelni önmagunkat, a hasonlóságot, vagy az ellenállást mindazzal kapcsolatban, amiről azt hisszük mi magunk vagyunk.

Nem kell feladni és hátratett kézzel nézni, ahogy a készen kapott mintáink uralják a sorsunkat. Van mit tennünk az életünkért, de érdemes rákészülni: kemény meló lesz.

Ha készen állsz találkozni önmagaddal várlak szerettel. JELENTKEZEM

 

A depresszió új mérföldköve – kapunyitási pánik

Az Y generációt érintő félelmek és kapunyitási pánik nem hiszti, hanem egy sokakat érintő valódi probléma. Gyökerét több irányból is meg lehet fogni akár az oktatási rendszer, akár a családi háttér, vagy akár ha az elhelyezkedés első tapasztalatait vesszük górcső alá.

Az Y generáció elnevezést használjuk az 1980-1994 között születettekre. A szocializmusban születtek, de már a fejlődő demokráciában nőttek fel. A legnagyobb kihívás számukra a monotonitás. Nagyfokú önbizalom mellett az elhelyezkedéstől való félelem, magas elvárások, egyén szabadsága, türelmetlenség, formalitásmentesség jellemző rájuk.

A technikai újdonságokat rendkívül gyorsan sajátítják el. Ők a digitális bennszülöttek. Virtuális és valós kapcsolatokkal rendelkeznek. Folyamatos ingereket igényelnek, képesek komplexen gondolkodni. Általában több nyelvet beszélnek, mobilisek, rugalmasok, szeretnek utazni és nyitottak az újdonságokra. Az Y generációt fordított szocializációs folyamatok jellemzik, ugyanis ők már elsősorban a kortársaiktól tanulnak el rengeteg dolgot, nem pedig a szüleiktől vagy az idősebbektől. Így ők tanítják az idősebbeket a digitális világra.

Prioritást élvez számukra a harmónia a munka és a magánélet között. Viszont mind a munkahelyen, mind otthon azt akarják, hogy azonnal teljesüljön minden kívánságuk. Ezt a felgyorsult élet jelenségeként értelmezik. Az adj uram isten, de rögtön nem mindig kifizetődő és rengeteg feszültséget és szorongást eredményezhet, melyet ha nem vezetnek le, könnyen idő előtt válhatnak depresszívé, szorongóvá, frusztrálttá. A társadalmi pörgés mellett épp ezért érdemes a mozgás valamely fajtáját is beiktatni hétköznapjaikba, illetve manapság már hazánkban is egyre nagyobb teret kap, ha valakinek saját pszichológusa, kineziológusa van. A kívülálló harmadik fél, nagyon sokat segíthet, hogy reálisan tudjon képet alkotni a fiatal felnőtt az élet dzsungelében. Mivel általánosságban ugyan, de elmondható „róluk”, hogy hiányzik a tervezés és annak igénye is.  A döntés- és krízishelyzetek, problémák elől gyakran kitérnek, ami a hosszútávú megvalósítást nehezítheti. Bach virágokkal is próbálhatjuk az egyensúly megteremtését. Mivel jellemző az ambivalencia, átellenes, esetenként szélsőséges értékrend rájuk, így bátran használhatunk tárnics eszenciát, ha hamar feladnák a küzdelmet, vagy rozsnokot, ha bizonytalanság tapasztalható, hogy mit is kezdj képességiddel és életeddel, miközben rengeteg ötleted van hozzá.

A depresszió új mérföldköve - kapunyitási pánik

Egy hazai kutatásból az is kiderül, hogy ezen generáció, azaz a 18-36 évesek 44 százaléka a szüleinél lakik és ha már előkerültek az eszenciák, számukra megfelelő lehet a másoktól való függés miatti bizonytalanság ellenszere, a vörös vadgesztenye. Másik egyharmaduk (36 százalék) saját lakásban él, többnyire a családja támogatásának köszönhetően. Ugyanakkor a korosztály kétharmada állítja, hogy önállóan tartja fenn magát, bár néha úgy érzik, szeretteik nem figyelnek rájuk eléggé és emiatt boldogtalanok és sértődékenyek, a katángkóró eszencia számukra egy nagyon szelíd megoldás lehet ennek az érzetnek az oldására. A kutatás alátámasztotta az elmagányosodási tendenciát is, hiszen a generáció 37 százaléka egyedülálló, és megcsappant a házasok aránya is. A rendszerváltáshoz képest a házasság 8 évvel tolódott későbbre, és a mostani fiatalok 10 százaléka él csak házastársi kapcsolatban.

Általánossá vált a gyerekvállalás halogatása is: a 36 év alattiak 82 százaléka gyermektelen, bár 77 százalékuk szeretne gyereket. Míg a rendszerváltáskor a nők átlagos életkora első gyermekük születésekor 23 év volt, a mostani generációnál ez már 28-29 év.

A mai fiataloknál megfigyelhető „kapunyitási pánikot, az elköteleződés iránti igény hiányát, a tanulmányok elnyújtását” emlegetik, aminek gyökerét az általános bizonytalansággal, kiszámíthatatlansággal magyarázzák. Ennek következménye a halogató magatartás, ami a kilencvenes évek óta állandósulni látszik a mindenkori fiatal generációk életében. Nagy felelősség hárul a családra, szülőkre is, hogy gyermekük gondolkodását a párválasztás, gyermekvállalás irányába tereljék, s ne a döntés elodázását támogassák.
Ha úgy érzed, hogy végre tényleg erősödni szeretnél és mostanra már nagyon unalmas az egy helyben toporgás a karrieredben, vagy a magánéletedben, akkor keress bizalommal!

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

 

Bőségvonzó és teremtést akadályozó blokkok oldása

Ahhoz, hogy a szó minden értelmében jólétet vonzzunk be életünkbe, helyet kell teremtenünk számára. Mindenki máshonnan indul, más eszközöket kap az élethez, így a verseny két ember között értelmetlen. A mások életével való foglalkozás elveszi az energiát a saját életed építésétől, ezért ahelyett, hogy mások javait mérlegeled, és másokhoz hasonlítod önmagad, találd meg az értéket a saját életedben.

Hiába élünk önálló felnőtt életet, ha a szülőktől hozott minták sok esetben befolyásolják hétköznapjainkat. Szinte mindenkinél szerepet játszanak ezek az otthonról hozott sémák, melyeket a kineziológia segítségével nagyon jól fel tudunk térképezni azáltal, hogy feltárjuk, milyen érzelmi, mentális esetleg karmikus töltések nehezítik a bőség, az anyagi biztonság, a jól-lét teremtését az életünkben. A bőséggel kapcsolatos problémák sokszor a felmenőinktől átörökített hitrendszeren alapulnak, hiszen a családunktól kaptuk a pénzzel kapcsolatos pozitív, támogató vagy éppen negatív, destruktív attitűdöt is. Előfordulhat, hogy ettől való félelmünk választ el bennünket a bőség megélésétől.

A hozott mintákkal, rögzült gondolatainkkal, cselekedetekkel olyannyira azonosulunk, hogy olykor azok irányítanak minket ahelyett, hogy mi irányítanánk őket. A felismerés, hogy gondolatainkat mennyire valóságnak hisszük, szinte rémisztő. Fontos, hogy gondolataid nagy részét megtanuld irányítani, hiszen ezzel azt vonzhatod be életedbe, amire szükséged van. Vagyis a beláthatatlan adatmennyiségből pont azt fogod kiszűrni, ami kihúz a csávából, vagy vágyaid és a bőség irányába terel. Ezért is fontos, hogy a pozitív értékekre, tulajdonságokra, cselekedetekre fókuszálva tereled elméd.

Az evolúció során kialakult egy tudattalan rendszer agyunkban, a RAS, amely aszerint szelektálja a befogadott információkat, hogy melyek a legszükségesebbek az életben maradásunkhoz. Korábban a kutatók úgy hitték, hogy gyermekkorunkban javarészt kialakulnak azok az idegi kötések, amelyek tetteinket, jellemünket, gondolatainkat formálják. Napjainkban azonban bebizonyosodott, hogy ezek az idegi pályák időskorban épp úgy kialakíthatóak, mint gyermekkorban, csupán nyitottnak kell lennünk az újdonságokra, és tisztában lenni a sémával, amitől meg akarunk szabadulni.

Bőségvonzó és teremtést akadályozó blokkok oldása

Ha úgy érzed elakadtál, személyiségfejlesztő csoportfoglalkozásokon is foglalkozom azzal, hogy megtaláljuk azon mintákat, ellenállásokat melyekhez leragadva akadályoznak abban, hogy megteremtsd és megéld az anyagi biztonságod szempontjából fontos ügyeket.

De íme néhány apró trükk, mellyel akár magad is el tudod kezdeni a teremtést:

1. Ábrándozz! Képzeld el, amit szeretnél. Éld át a vele járó érzelmeket, hiszen agyunk azokra dolgokra jobban emlékszik, amelyekhez érzelmek is társulnak.
2. Mondj ki a vágyaddal kapcsolatos mondatokat, méghozzá jelen időben.
3. Hogy érzelmi kapcsolatod agyadban tudatosuljon, vágyaid tárgyához készíts valamilyen kézzel fogható dolgot. Vezess róla egy füzetet, írj fogalmazást, rajzolj!
4. Ébredéskor, délben és lefekvéskor meditálj! Lazulj el, figyelj légzésedre, és amikor úgy érzed, üres a fejed, tudatosítsd magadban, min szeretnél változtatni!
5. Tudatalattidat napközben is folyamatosan bombázhatod azzal, amit szeretnél. Nem kell mást tenned, mint kocogás, zenehallgatás vagy főzés közben elképzelned egy pillanatra, amire vágysz. Ez úgy rendezi ideghálózatodat, hogy magadhoz vonzd azt, amit szeretnél.

Valamint amit legtöbbször észre sem veszel, említésre sem méltatsz, mert általában természetesnek tartod. Például, hogy tested sejtjei sok-sok éve szolgálnak téged, és (ha te nem teszel ellene), fenntartják az egészségedet. Hogy van fedél a fejed fölött, hogy van mit enned, hogy van mibe felöltöznöd, hogy vannak családtagjaid, és van jó pár barátod, kollégád is, vagy épp egy kedves szomszédod, aki figyel rád, törődik veled... S ezt a sort még hosszan lehet folytatni.

Próbáld ki azt, hogy mostantól mindenért elkezdesz köszönetet mondani. Onnantól kezdve, amikor kinyitod a szemed reggel, adj hálát mindazért, amid van, ami működik. Észre fogod venni, hogy innentől kezdve, sokkal nagyobb energiával és örömmel látod el a napi feladataidat. Amint ugyanis köszönetet mondasz valamiért, a szívedet jó érzések töltik el, ezáltal pozitív rezgések generálódnak és indulnak el benned. Minél több dologért vagy hálás a nap folyamán, annál erősebbé válnak ezek a rezgések.

A belőled kiáradó pozitív energiák pedig egyrészt boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá tesznek, ráadásul magukhoz hívnak még több jót, és másokból is a pozitív érzelmeket, viselkedést fogják kihozni, kiváltani.

Miért félünk kapcsolódni?

Manapság akár saját bőrömön tapasztalva és a környezetben is érzékelem, hogy félünk egymástól, magunktól, az érzéseinktől, a tapasztalástól és a kudarctól. Pedig a kapcsolatteremtés nagyon fontos több szempontból is.

Az együttműködés alapja, a  kapcsolatteremtési képesség, mely az ember egyik alapvető kompetenciája. A személyközi találkozások esetében alkalmanként érdekellentétek merülhetnek fel. A humor feszültséget old és nevetést okoz. Andrew Matthews (2004) megfogalmazása szerint a veszekedések sok időt elvesznek és a vélemények megváltoztatásában eredménytelenek. Mégis oly sok kapcsolat megy szét már az elején a megnemértettségen és az elvárások nyomásától.

Félelmeink felismerése segíthet ráébredni, hogy mik azok a mintázatok, amik visszatartanak minket egy boldog párkapcsolat lehetőségétől, melyek gátat szabnak cselekvéseinknek és gyakorlatilag minket és a kapcsolatot is roncsolja. Mivel mások vagyunk, így ez egyénenként változik. A leggyakoribb hátráltató tényezők alapjáraton a következőek:

  1. Örömtelenség
    Mikor félünk egy olyan szinten vagyunk, amikor nem tudunk azonosulni a szeretettel, a boldogság érzésével. Az az ember, aki fél, saját magát tolja háttérbe minden területen. Amikor szerelmesek vagyunk, mind érzelmileg, mind szellemileg tudatosul bennünk az az állapot, amely lelkünk sajátja: a határtalan öröm.
  1. Önszeretet
    Ahhoz, hogy megérkezzen életedbe a vágyott társ, fontos hogy megismerd valódi önmagadat: azt a részedet, amely csordultig van szeretettel és amely nem ismeri a félelmet és az elvárásokat. Mindenkinek joga van ennek az érzésnek a megtapasztalásához, de először meg kell tisztítanunk a gondolatainkat és az érzelmeinket azoktól a régi beidegződésektől, amelyek nem engedik valódi lényünket előragyogni.
  1. Őszinte kommunikáció
    A félelem és a bizonytalanság akkor múlik el, ha beszélünk róla. Amikor épp kicsinek és mindenre alkalmatlannak érzed magad, nyisd meg a szíved és beszélj róla kedvesednek. Így megteremted annak a lehetőségét, hogy az irányításoddal szembeni védekezés helyett, biztosítson a szeretetéről és megadja neked azt a támogató erőt, melyre ilyenkor szíved mélyéről vágysz. Így fogod megtapasztalni, hogy a saját erőd épp abban rejlik, hogy a félelmeidről is mersz beszélni.

Miért félünk kapcsolódni?

Engedd magad újjászületni valamiben, ami teljesen új és ne csússz bele a szükségtelen szenvedés csapdájába. Ehhez segítséget nyújt, ha felismered a kapcsolatok magasabb célját, ami mindig az öröm és a boldogság átélése. Ha pedig éppen nem örömöt élsz meg, az is egy kiváló iránytű, hogy felbukkant valami meggyógyítandó a lelkedben. Épp ezért fontos, hogy megértsd a lelked bölcsességét egy új kapcsolat megteremtésében, és engedd, hogy elvezessen ahhoz az emberhez, aki a most következő életszakaszodban ideális társad lesz.

A szeretet ezen páratlan, ragyogó, nagyszerű érzése az, amire a legmélyebbről vágyunk, amit a legszenvedélyesebben magunkhoz ölelünk, és amely a legteljesebben kitölt, amikor megérkezik az életünkbe. A szellemünk számára a szerelem egy csodálatos szentély; érzelmeink számára pedig megfürdőzés a teljes átélésben.

Az biztos, hogy nem a fejünkből gondolkodással, hanem a lelkünkön, a szívünkön, a szeretetünkön és az érzelmeinken keresztül tudjuk mindezt megtenni és átélni. Ha szeretnéd megismerni saját érzéseid döntéseidre gyakorolt hatását, szeretettel várlak.

Ha készen állsz találkozni önmagaddal várlak szerettel. Jelentkezem

A motiváció háttere

Abraham Maslow a humanisztikus pszichológia egyik kiemelkedő alakja. Elmélete szerint az ember minden egyes állapota motivált. Szerinte az emberek alapvetően jónak születnek, és csak környezetük, szükségleteik kielégítetlensége adja hozzájuk a rossz vonásaikat.

A fogyasztói társadalom, a média, és a felgyorsult világ, türelmetlenné tesz minket. Azonnal akarunk mindent, és persze a rendszer eszközt is kínál hozzá, fogyasztói hitel formájában. Így lehetőségünk van azonnal kielégíteni a vágyainkat, megkapni a gyümölcsöt anélkül, hogy hosszan megdolgoztunk volna érte, de a látszat ellenére semmi nincs ingyen!

Az élvezet az érzékelésről és az érzelmekről szól, míg a kiteljesedés ezzel ellentétben személyes erősségeid és erényeid hasznosításáról. A kiteljesedés meghatározó eleme éppen az érzelmek távolmaradása, a hétköznapi én-tudatosság elvesztése, és a teljes elkötelezettség. A kiteljesedés megszünteti az önmagunkba zárkózást, és minél inkább kerül flow-ba annál kevésbé lesz depressziós az egyén.

Ne másoknak vagy a környezetünknek akarjunk megfelelni, hanem önmagunkkal összhangba kerülve, kezdjük el az önmotivációt, félretéve azt, hogy ki mit gondol. Hiszen ezt figyelmen kívül hagyva elveszítjük a belső kapcsolatunkat cselekedeteinkkel, vállalásainkkal. Az elvárásoknak való megfelelés késztetésében eltűnik a tetteink mögött rejlő belső hajtóerő.

A motivációnak rengeteg fajtája létezik, de ha leszűkítjük kettőt kapunk. Az egyik a pozitív motiváció, a másik pedig a negatív. Az egyik egy hatalmas vágy a jóra a másik pedig menekülés az elviselhetetlen fájdalomtól. Pozitív motiváció esetében az ember kap valami plusz értéket, egy jutalmat. Negatív motiváció ezzel szemben egy fájó következmény, amit általában mindenki el akar kerülni. Fenyegetés, negatív következményekkel vagy büntetés.

Természetesen a vággyal a jóra is lehet motiválni és egyes pszichológusok azt vallják, hogy inkább csak a lehetséges jóval kellene motiválni, hogy ne nyomjuk el kreativitásunk. Bevallom ebben van igazság, de mint említettem, a legtöbb emberre a fájdalomtól való menekülés jobban hat, mint a jó felé vonzódás.

A motiváció háttere

Szerintem nagyon is fontos odafigyelni a saját vágyainkra, meghallgatni a saját belső hangunkat, hogy mire vágyunk, hogyan és hol szeretnénk élni, mivel szeretnénk foglalkozni. Ezek a belső képek tudnak ugyanis motivációként szolgálni ahhoz, hogy haladjunk előre az utunkon, hogy újra és újra meghaladjuk korábbi önmagunkat. Az élvezet erős forrása a motivációnak, de nem eredményez változást. Konzervatív erő, ami a létező szükségletek kielégítését célozza, a komfort elérését és az ellazulást. A kiteljesedés viszont nem mindig örömteli, sőt időnként, erősen stresszes is lehet.

Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy életünk során megtaláljuk azokat a tevékenységeket, amiket természetünkből, tapasztalatainkból adódóan örömmel és elhivatottan végzünk. Ugyanis az esetleges kellemetlenségek, kudarcok esetén ehhez a belső tűzhöz fogunk tudni majd visszanyúlni, és újra talpra állni. Fontos felismernünk, hogy vágyaink, motivációink legtöbbször nem egyelőek szükségleteinkkel. Minél inkább az önkiteljesedésre törekszel, valószínűsíthetően annál boldogabb leszel, mivel képes leszel gyakrabban megélni az élet pozitív oldalát. Gyakrabban éled át az áramlatélményt (flow), és a csúcsélmény megélésére is képessé válhatsz, melyek mind személyiségfejlesztő hatással bírnak.

A specifikus kineziológiai kezelések során éppen ezért arra törekszik a kineziológus, hogy a klienst a hiányzó szükségleteinek elérésében támogassa. A kezelés központi kérdése, hogyan kerülhetjük el a motiválatlanságot, és azzal szemben, hogyan lehetünk kiteljesedettek.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

A negatív gondolkodás egy ördögi kör

Akár múltbeli, akár jövőbeli esemény miatt aggódunk, a rágódás meggátolja, hogy jól érezzük magunkat a jelenben. Mindazok a kétségek, hibák, hiányosságok, amelyek ott rejlenek bennünk, reflektorfénybe kerülnek a rágódás során. A megoldatlan dolgok belülről dolgoznak. Ha nehéz is, oldjuk meg őket, és aztán tegyük el "a fiók mélyére". Ha ugyanis megoldatlanul vannak bennünk, hiába próbáljuk átmenetileg ignorálni, a legalkalmatlanabb időpontokban fognak ismét felbukkanni.

Míg az önreflexió kifejezetten hasznos tevékenység, addig a rágódás káros, mivel újra és újra felidézzük az adott eseményt és hibáztatjuk magunkat azért, amit mondtunk vagy tettünk vagy épp elmulasztottunk. Képesek vagyunk akár évekre visszamenőleg is felidézni egy-egy fájdalmas pillanatot. A rágódás, az önmarcangolás kifejezetten komoly probléma, melyet időről-időre a legtöbben megtapasztalunk.

A negatív gondolkodás egy ördögi kör, amit rendkívül nehéz megtörni. A rágódás, azaz rumináció, egy idő után rossz szokássá válhat, amely rögzülés után nehezen változik. Károsítja a mentális egészséget: kutatások bizonyítják, hogy minél többet gondol valaki a nehézségekre, hibákra, problémákra annál valószínűbb, hogy depresszió, szorongás alakul ki. Nehezebb visszanyerni a pszichológiai egészséget.

Mivel a külső és a belső ingereket, amelyek kiválthatják a ruminációt, lehetetlen lenne teljesen kiiktatni, nagyon magas fokú tudatosságra van szükségünk ahhoz, hogy felhagyjunk ezzel a rossz szokással. A rumináció legyőzésében segíthet az, ha amint tetten érjük a rágódó gondolatokat, azonnal leszámolunk velük, és tudatosan áttereljük a figyelmünket valami másra.

A negatív gondolkodás egy ördögi kör

A ruminációt azért is kell komolyan vennünk, mert kiváló előrejelzője a későbbiekben fellépő depressziós zavarnak. Emellett a rágódás testi egészségünkre is negatív hatást gyakorol. Ugyanis a stresszel teli szituációkat mintegy „elmentjük” magunkban, a ruminációval pedig ezeket újra és újra felidézzük. A rágódás szokássá válhat. Ahhoz, hogy abbahagyjuk elköteleződés és gyakorlás szükséges, azonban az abbahagyása esetén hatékonyabbá válhatunk és jobb lesz a közérzetünk is.

Szentelj figyelmet annak, hogy mikor, milyen helyzetekben kezdesz rágódni, mikor játszod le újra és újra a fájdalmas emlékeket. Ezekben a helyzetekben figyelj jobban a gondolataidra. Minél előbb veszed észre, hogy rágódni kezdtél, annál előbb tudsz változtatni és másra gondolni. A problémán való gondolkodás nem segít, ha nem társul a megoldások aktív keresésével. Érdemes áttekinteni, hogy az adott szituációban tudunk-e bármit is tenni, mit tanulhatunk a helyzetből.

Van, hogy minden összejön, amire nem számítottál, és egyre kisebbnek, egyre értéktelenebbnek érzed magad. Ilyenkor nem önmarcangolásra van szükségünk, hanem éppen az ellenkezőjére. Tudatosítsuk magunkban, mi az, ami jó bennünk, amiért értékesek vagyunk és szerethetőek!

Béküljünk ki a démonainkkal! Mindenki követ el hibát, rossz döntést a múltban. Beismerni őket nem nehéz, ahogyan azt sem, hogy nem vagyunk tökéletesek. Kezeljük úgy a dolgokat, amelyekre nem vagyunk büszkék, hogy sokat tanultunk belőlük, és jobb emberek lettünk általuk.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

 

A megbocsátás a megsérült szeretetkapcsolataink helyreállítása

A megbocsátás napjaink központi témájává, legfőképp feladatává vált. Sokan úgy gondolják, hogy a megbocsátás lefegyverez és védtelenné tesz minket, pedig ahhoz, hogy boldog, teljes életet élhessünk, meg kell tanulnunk elengedni a sérelmeinket. A bántásokat, sértéseket nem könnyű lenyelni. Kialakul egy ördögi kör, amely fogva tartja a tettest és az áldozatot egyaránt. Mivel a negatív érzelmek kimerítik életenergiáinkat, sőt meg is betegíthetnek, fontos, hogy leleplezzük ezeket az indulatokat, és tudatosan megszabaduljunk tőlük. Erre a legjobb megoldás a megbocsátás.

A kutatások szerint a harag lényegében egy soha nem szűnő stresszhelyzetet teremt a szervezetünk számára, aminek szív- és érrendszeri betegségek, szorongás, depresszió lehet a következménye. A haragunkkal nem annak ártunk, akire dühösek vagyunk, hanem saját magunknak, mert az a mi testi-lelki egészségünket rombolja. Ha nem táplálsz haragot vagy neheztelést, nyugodtabb, egészségesebb és boldogabb leszel. Egyikünk sem tökéletes, mi is örülünk, ha megbocsátanak nekünk, ezért jó, ha mi is megbocsátunk másoknak.

Mások hibáit azért vagyunk képesek észrevenni, mert mi ugyanezeket a hibákat hordozzuk saját magunkban. Saját negatív tulajdonságainkat vetítjük ki másokra. Órákon át tudunk mások hibáiról beszélni. Azonban a „gonoszok” csak saját árnyoldalainkat tükrözik vissza. Személyiségünknek ama részeit, amelyeket száműztünk életünkből. Pedig személyiségünknek ezek a tudatalattikba fojtott részei is szeretnének megnyilvánulni. Senki nem lehet csupán jó és alkalmazkodó, a cél inkább, hogy egészek legyünk, szerintem.

A megbocsátás a megsérült szeretetkapcsolataink helyreállítása

A megbocsátás azzal kezdődik, hogy felhagyunk a mások feletti ítélkezéssel. Amikor arról ítélkezünk, mi a helyes és mi a helytelen, kiosztjuk a szerepeket: a „tettes” hibás, az „áldozat” ártatlan. Nem elegendő csak szavakkal megbocsátani valakinek. Csak akkor fog működni a dolog, ha tiszta szívből azonosulunk a „Megbocsátok neked!” mondattal, és közben nincs bennünk semmilyen negatív érzelem.

Egy rendkívül fontos tulajdonság, képesség a megbocsátás, nagy erővel bír. Amikor megbocsátunk valakinek, nem neheztelünk többé rá, és nem akarunk elégtételt venni az elszenvedett sérelemért vagy veszteségért. A Biblia is azt tanítja, hogy az igazi megbocsátás az önzetlen szereteten alapul, mivel a szeretet „nem tartja számon a sérelmet”.

Bár néha nem arra van szükség, hogy megbocsássunk, hanem arra, hogy elismerjük, igazából nincs okunk a sértődésre. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elnézed a helytelenséget, vagy úgy teszel, mintha semmi sem történt volna, inkább azt, hogy túlteszed magad a sérelmen. Az ítélkezés, a meg nem bocsátás és a bosszú csak újabb és újabb szeretetkapcsolatokat rombol le körülöttünk, és ezzel még jobban elszigetel minket. Ezzel szemben a megbocsátás kiszabadít minket az egónk fogságából, és képessé tesz minket arra, hogy új és új értékekkel, új és új tartalmakkal keressünk és teremtsünk kapcsolatot.

Az igazi megbocsátás titokban marad és önzetlen. Nem vár a másiktól vagy mástól cserébe semmit. Egyedüli jutalma a lélek benső felszabadulása a gyűlölet és a megbántottság béklyói alól. A megbocsátás akkor válik hatékony fegyverré, amikor a megbocsátó már nem kötődik ahhoz a személyhez, akinek megbocsátott, és különösképpen nem teszi függővé a saját egyéniségének az értékét sem annak a személynek a véleményétől, akinek megbocsátott, sem pedig mások véleményétől.

A megbocsátás az új életünk és a felszabadulásunk irányába tett első és nélkülözhetetlen, önmagunkat és a világot egyszerre gyógyító lépés.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

Az aggodalom munkája

A feszültség, a frusztráció, a düh és általában az érzelmek elfojtása negatívan hatnak közérzetünkre. A folyamatos érzelemelfojtás a szervezetben gátat képez, ami egy idő után depresszióhoz vezet. Egyszerűen megfogalmazva a depresszió nem más, mint önmagunkba fojtott düh és harag, melyeknek nem adunk szabad kitörési lehetőséget, ezáltal pedig érzelmi gátakat, szorongást, félelmeket képeznek.

Természetesen bárkinél előfordulhat, hogy hangulata és gondolatvilága éppen leromlik valamiért. Talán emlékezhetünk, hogy gyermekkorunkban még egyáltalán nem ijedtünk meg pillanatnyi rosszkedvünktől. Ilyenkor kerestünk magunknak új lelkesítő gondolatokat, vagy kimentünk játszani, mozogni. Ugyanis, mentális egészségünk három fontos összetevője, érzelem- és gondolatvilágunk, illetve életerőnk, normális esetben önmagát kiegyensúlyozza.

Kevés kivételtől eltekintve, ijesztő reakcióink vagy rögzült félelmeink kialakulása mindig gondolkodásunk eredménye. Ennek szélsőségesen "negatív" megjelenése pánik, félelem vagy fóbiáink, ha valamilyen helyzetet az elménk sorozatosan veszélyesnek minősít előzőleg. Azonban, mindennapi aggodalmaink is képesek, felesleges érzelmi reakciókká növekedni bennünk, ha nem fegyelmezzük elménket. Ugyanis ebben az alapvető mechanizmusunkban, gondolatvilágunk szerepe a legmeghatározóbb, illetve talán erre fordítjuk a legkevesebb gondoskodásunkat, például stresszes élethelyzetekben.

Amikor elkezdjük megvizsgálni saját reakcióinkat, felfedezhetjük érzelmi világunk valóban pótolhatatlanul hasznos. Érzelmeink részben előzetes tapasztalatainkból megtanult, nagyon fontos automatikus információ forrásunk. Bizonyos esetekben nincs is időnk megkérdőjelezni őket. Ezért az is természetes jelenség, hogy érzéseinket legtöbbször hasznosabb és alapvetőbb igazságokként kezeljük a rációnál. Mivel hosszú évek alatt rakódtak le bennünk, érzéseinket sokkal inkább tekintjük a sajátunknak. A logikára inkább szeretünk valamilyen közös kincsként, egyetemes törvényként hivatkozni. Veszekedésbe forduló vitáink alkalmával is inkább érzéseink megbízhatóságát védelmezzük, vagy érezzük sértve, nem pedig a rációt.

Az aggodalom munkája

Érzelmi reakcióink valójában mindig gondolkodásunk kedvező, vagy kedvezőtlen irányát jelzik. El is nevezhetjük ezeket pozitív és negatív gondolatoknak, ami alatt tehát szándékunkkal egyezőt, vagy ellentéteset értünk. Amikor valamilyen érzelem- és gondolatvilágunk gyakran, vagy nagyon erős "töltettel" fordul elő, hajlamos rögzülni tudatalattinkban is. Ez a folyamat viszont gondolataink fegyelmezésével irányítható. Ezért célszerű a fóbiáink egyszerűsítéséhez eltekintenünk a látszólagos kiváltó okoktól. Ugyanis néha valótlanok (irracionálisak, vagy eltúlzottak). Aligha lehet pánikfélelmünk valódi oka olyan veszély, ami nem is létezik. Hiszen elegendő sokat gondolnunk fóbiánkra, hogy beinduljon a pánik folyamat. Tudom, hogy kicsit furcsa javaslatnak tűnik részemről, de igyekezz a félelmednek vélt "lényegét" kiradírozni a képletből. Ennek elsajátításával, érzelmi intelligenciánk fejlődésének csakis értékes, pozitív oldalát fogjuk tapasztalni.

Kísérletek és vizsgálatok sokasága bizonyítja, hogy mindennapi szerepeinket, személyiségünket, érzelem világunkat, egónkat szinte gyurmaként alakíthatjuk. Érzelmi intelligenciánk, reakcióink és személyiségünk "csupán" hatékony eszközök és szerszámok. Akkor jelenthetnek veszélyt, csúszhatnak ki kezeink közül, ha túlságosan azonosulva velük megfeledkezünk erről. Ezért is javaslom, hogy érzéseink csillapítására épp elég, ha 3-5 mély levegőt vesz az ember és megtanul odafigyelni a test vegetatív tüneteire, hogy aztán lágyíthassa, oldhassa őket. Mindeközben megtanulhatunk bátran szembenézni a harag és a frusztráció mögött meghúzódó igazi, eredeti érzésekkel, mint amilyen a fájdalom, a veszteség vagy a tehetetlenség.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

Ne hanyagold el belső gyermeked

Gyermekkorunkban, mikor még a vágyak és szükségleteink uralnak minket, borzasztóan ki vagyunk szolgáltatva környezetünknek. Az azonban, hogy hogyan reagálnak ránk abszolute rajtuk múlik, de mégis belénk ég, és hordozzuk egy életen keresztül. Nem túl fer játék ez, de hát ez az élet!

Felnőttként ugyan képessé válunk már kiszolgálni magunkat, a gyermeki énünk mégis velünk marad - akár engeded kibontakozni, akár igyekszel elrejteni, elnyomni, ő továbbra is a részed lesz. Sőt, aktívabban működik, mint gondolnád! És őriz minden gyermekit belőled: alapvető szükségleteidet, gyermekkori hiedelmeidet, automatikus érzelmi reakcióidat, mert pontosan úgy működik még most is, ahogy te gyermekként működtél. Az implicit emlékek mélyen az elménkben léteznek, és tudattalanul tudnak a felszínre törni. Amikor ilyen emlékeket tapasztalunk, gyakran úgy érezzük magunkat, mintha visszatérnénk abba a – „gyermekkori/fiatalkori” - helyzetbe, amit újra átélünk, és éppúgy reagálunk, mint ahogyan azt tettük korábban.

Ezért is lenne gyermekkorban egy nagyon fontos fejlődési feladat az önkontroll és a vágykésleltetés elsajátítása. Ez persze nem jelenti azt, hogy felnőttként minden esetben el kell halasztanod a vágyaid kielégítését, csak ésszerűbb tudatos döntések mentén élni a hétköznapjaid. A megértés nélkül magunkra erőltetett szabálykövetés okozhat bennünk tehetetlenségérzést, ami gyakran dühvel társul - dühös voltál, mert úgy érezted: nincs más választásod. És ez az érzés sokszor felnőttkorodban is kísért, még akkor is képes vagy megélni ezt a fajta kiszolgáltatottságot, ha alapvetően lenne lehetőséged megváltoztatni a szituációt.

Régi érzelmeink és korai identitásunk megjelenése a jelenben nem egy olyan mintázat, ami csak a párkapcsolatainkban ismétlődhet. Személyes és szakmai életünk számos területén megfigyelhető, és jelentős hatással van felnőttként is döntéseinkre. Minél több reakciónk hasonlít múltbeli énünkhöz, annál valószínűbb, hogy régi viselkedési mintáink szerint cselekszünk jelenlegi életünkben. Ez nem a szülők hibáztatásáról szól, sem arról, hogy minden szülői befolyás negatív. Szerencsétlen tény, hogy gyerekként sokkal nagyobb valószínűséggel „raktározzuk el” az egyszeri negatív tapasztalatot, félelmeket, a szülők általi nagyobb kifakadást, mint a pozitív jeleneteket.

Na hanyagold el belső gyermeked

A belső gyermeki énünkben koncentrálódik az összes elnyomott vágyunk a figyelemre s törődésre, amit követelt volna szüleinktől. Ez a kis rész kezelte mindazt, amikor nem szerettek, amikor magányos voltál és cserbenhagytak, elfordultak tőled. Valójában ezek teljesen normális és emberi események lettek volna, de az egó nem tudta kezelni, s létrehozta ezt az aspektust: a belső gyermeket. S elárulom, meddig lesz szükséged arra, hogy szeressenek: amíg a belső gyermekedet meg akarod gyógyítani, vagy dédelgeted, vagy más módon foglalkozol vele.

Mert amíg figyelsz rá, addig élteted azt a részedet, ami benned negatív és szeretetre vágyik. Nem kell etetned magadban a saját démonaid; még akkor sem, ha azok nagyon elesettnek, kicsinek és szomorúnak néznek ki. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy mit idéz elő bennünk a múltunk, kevésbé valószínű, hogy újraéljük a múlt jeleneteit és érzéseit. Ezeket kineziológiai oldásokkal nagyobb szépen fel lehet lágyítani. Minél többet hallunk és beszélünk régi emlékeinkről, és megalkotjuk életünk összefüggő történetét, annál jobban meg tudjuk különböztetni fájdalmas emlékeinket, valamint meg tudunk szabadulni az általuk teremtett korlátoktól.

A szenvedő belső gyermeked csak addig létezik, amíg te életben tartod: és amíg életben tartod, addig MINDIG is foglalkozni kell vele. Nem tudod meggyógyítani örökre, mert ha meggyógyítod, attól még létezni kívánni fogja a figyelmet, a törődést, a szeretetet. Egész életeden át. A halálodig. Nem tudsz tőle megszabadulni, megköveteli a figyelmet. Csak a Belső Gyermek által vagyunk képesek megélni a feltétel nélküli boldogságot. Amikor nincs ott az a bizonyos "majd akkor leszek boldog, ha..." - csak egyszerűen boldog vagy, mert létezel, és jól érzed magad a bőrödben!

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

Tedd le terheid

Életünk során rengeteg olyan kellemetlenség ér bennünket, amelyek a tudat legmélyén raktározódnak el: traumák, sokkok, fájdalmak, megaláztatások, lelkiismereti problémák, amelyek - bár tudatosan már rég elfeledkeztünk róluk - még évek múlva is mérgezik a testünket és a lelkünket. Az ilyen blokkok akadályozzák a test és a lélek szabad energiaáramlását, ez pedig érzelmi gátlásokat, frusztrációkat, önértékelési zavarokat válthat ki, de akár testi tüneteket is okozhat. Gyakran nem is tudjuk, hogy mi áll mindennapi panaszaink hátterében.

A lelki blokkok háromféle múltból származhatnak. Egyes keleti felfogások szerint megjelenhetnek az előző életek meg nem oldott konfliktusai, de a magzati traumák is, illetve a születésünk óta eltelt időben történt események.

Amik ma vagyunk, az egyben a múltunk, a jelenünk és a jövőnk is. Ha figyeled Magad, és a külvilágra adott reakcióid, hogy mik azok a témák, jelenségek, vitás helyzetek, amelyek leginkább testi tünetet váltanak ki belőled, akkor tudatosan el tudsz kezdeni dolgozni magadon. Ezt semmiképp sem érdemes görcsösen tenni, anélkül is minden zajlik, csak figyeld magad!

Mostanában olvastam és nagyon tetszik, mely szerint „egy érzelem hormonideje 2,5 perc”. Ha nem kapaszkodsz bele az érzésbe és nem próbálod elengedni sem, akkor ennyi ideig tart átélni azt, ami felbukkan. Hihetetlennek tűnhet, de a legnagyobb áttörést pont ilyen kétésfélpercek átélése, megélése hozhatja.

Amikor az életben problémával találkozol, az semmi más, mint a benned zajló folyamatoknak az eredménye. Lényeges viszont, hogy ezekben a helyzetekben, ne kezdj el gondolkozni!

Tedd le terheid

Valódi válaszokat az életed valódi kérdéseire nem a gondolkodás által fogsz kapni. Ugyanazokat fogja válaszolni, amiket eddig is hallottál, a berögzült mintáidat. Valószínűsítem, hogy félelem/fájdalom/szenvedéssel telve, de így ki kell ábrándítsalak, de nem jutsz eredményre. Az elmén túli tapasztalás világába az elmével nem tudsz bejutni, az onnan nem tud kivezetni.

Ha nem gondolkodsz, csak figyelsz, az történik, hogy ránézel egy magasabb nézőpontból azokra a dolgokra, ami ott van benned, kvázi ítélkezés nélkül. Nem tudod tovább azt játszani, hogy nincs, mert ráláttál, hogy ott van benned. Már magával ezzel a ránézéssel egyfajta tisztulás indul be, ha hagyod. Addig is a világod csak a benned lévő folyamatoknak a tükröződése. Egyetlen dolgot lehet vele csinálni: átalakítani. Nem megoldani, nem takarítani, nem takargatni, hanem beépíteni.

De ahhoz, hogy be tudd építeni, meg kell ragadni. Gondolatokkal soha nem fogod tudni átalakítani a benned lévő negatív tartalmakat, ha nem cselekszel, ha nem azonosulsz vele, nem válsz eggyé vele. Ez a titka! Ha beintegrálod, beépíted a benned lévő negatívat önmagadba.

Például, amikor benned van a magányosság érzése, fordítsd meg! Ne a magány elkerülése hajtson, hanem az egyfajta lehetőség legyen, hogy túllépj rajta. Éld meg, vállald, szeresd ezt az állapotot is, hiszen ez is részed! Engedd, hogy hasson és hogy történjenek az események, hidd el nem vagy egyedül!! Érezz rá minél jobban, és ne annyira a szavakra, gondolatokra figyelj, azok csak eszközök ahhoz, hogy megtaláld magadban a válaszokat.

Érzelmeink arra hivatottak, hogy megéljük, és nem arra, hogy elrejtsük őket! Minden érzelem, amelyet nem éltünk meg teljes mélységében, valahol elraktározódik a tudatalattinkban és arra vár, hogy egyszer újra elővegyük és teret adjunk neki.

Ami előttünk és mögöttünk áll, az semmi ahhoz képest, ami bennünk rejlik. Ha feltárjuk a belső világunkat, csodálatos dolgok történhetnek! Ha úgy érzed, nem megy egyedül, keress bizalommal.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem