Minden ember tűrőképessége más és más. Amivel valaki alig tud megbírkózni, az a másiknak esetleg semmi gondot nem jelent. A stresszt a mindennapi élet kisebb-nagyobb gondjainak együtteseként is jellemzik, amely próbára teszi az egyén problémamegoldó képességét. Modern társadalmunkban állandóan tűrőképességünk határait feszegetjük. Ezért a szervezet is állandó többletenergiát termel, ám ha ezt az energiát nem mozogjuk ki testünkből, akkor mondhatni, hogy szervezetünk üresjáratban működik.

A feszes izmok, a megnövekedett pulzus és a kiválasztott hormonok nagyobb mértékben terhelik meg a szervezetet, mint amennyire védik. Ez majdnem olyan mintha az autónak üres járatban teljes gázt adnánk. Ha a stresszhelyzetek folyton ismétlődnek, a test egyszer csak képtelen lesz visszaállni a természetes egyensúlyi állapotba. Ilyen esetben gyakori panasz például a magas vérnyomás, hormonzavar vagy a gyomor túlérzékenysége, sőt akár fekélyhez is vezethet.

Jó páran akadnak, akik azt állítják, bizonyos fokú stresszre szükség van, hogy az ember jobban tudja ösztönözni magát. Sőt még olyanok is vannak, akik szeretik a zaklatottságot, a folytonos telefoncsörgést, az erős kávét, a teli hamutartót, a rendetlen íróasztalt az állandó időhöz kötöttséget és közben végig úgy érzik, hogy feszültség alatt állnak. Bár nem vitatom, hogy valaki ilyen körülmények között rövid idő alatt lényegesen többet tud teljesíteni, mint átlagos feltételek mellet, de hogy ez hosszú távon is egészséges lehetne, azt mégis egészen határozottan tagadom.

Ha a szervezet folyamatosan ebben a fokozott energiamódban kénytelen működni csak azért, hogy egyre nagyobb teljesítményt csikarjon ki magából, az nem egyéb, mint önmagunk ellen folytatott rablógarázdálkodás, önmagunk fokozatos felemésztése. Magunkat is tekintsük ugyanolyan fontosnak, mint azokat, akikről gondoskodunk. Ne másokhoz akarjunk igazodni, az egyetlen, ami számít a közérzetünk: hogy egészségesnek, kipihentnek és fesztelennek érezzük e magunkat. Az odafigyelés és a fizikai érzékenység nagyon fontos, hogy idejében észrevegyük a túlterheltség jeleit és mihamarabb tegyünk ellene, akár kineziológus segítségével. Rengeteg stresszoldó technika alkalmazható.

Fogjunk papírt-ceruzát és írjuk össze, egy hét alatt átlagosan hány órát töltünk kötelességeink teljesítésével. Pl 40 óra munka, 5 óra utazás, 7 óra testápolás, 4 óra bevásárlás, 10 óra házimunka, 14 óra ételkészítés és fogyasztás. Ehhez még adjuk hozzá az alvással töltött órák számát, majd számoljuk ki, hogy mindezek után mennyi szabadidővel rendelkezünk. Nyugodtan bánjunk egy kicsit fukarul ezekkel az órákkal és a felénél többet ne szánjunk szabadidős tevékenységre. A másik felét hagyjuk meg a semmittevés fényűzésének. Miért ne lustálkodhatnánk a kanapén vagy a nyugágyban egy jó könyvel vagy csak kibámulva az ablakon?

A semmittevés komoly művészet, amellyel sokaknak meggyűlik a baja, mert elhitetik magukkal, hogy az ezzel töltött idő megbocsáthattalan pazarlás. Gyakoroljunk minden nap 10 percig, hogy semmit nem teszünk!

Ha egy hosszú nap végén kiégetnek és kimerültnek érezzük magunkat, a tűz az, amivel ezen segíthetünk. Legjobb, ha a kertben vagy valahol a természetben tudunk egy kis tüzet rakni. Ha nincs mód erre, mert városban lakunk, egy gyertya is megteszi. Nem kell hozzá semmi különleges: csak üldögéljünk a tűz előtt és nézzük a lángokat. A tűz/gyertya lángja magától megtisztítja energiatestünket. Ez a gyakorlat otthon is elvégezhető, nagyon egyszerű és hatékony.

Tanuljunk meg nemet mondani, ha valaki többet akar tőlünk, mint amennyit elbírunk, vagy amennyit teljesíteni akarunk. Mennyi idegeskedést megtakaríthatnánk, ha csak a magunkkal szemben támasztott elvárásainkat csökkentenénk egy kicsit! Ne tegyünk úgy, mintha mindent elbírnánk, hisz magunknak állított elvárásainkat akaratlanul a környezetünkre vetítjük. Helyette teremtsünk több énidőt és mosolyogjunk többet a világra!

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

Számtalanszor halljuk a mondást, hogy „nem tudsz másokat szeretni, ha nem szereted saját magad.” De ritkán gondolkodunk el azon, hogy vajon miért van ez így, vagy akár azon, hogy mit is jelent ez pontosan. Ha valaki képes önmagát szeretni, azt pszichológiai szakkifejezéssel önbecsülésnek nevezzük, ami annyit tesz, hogy képesek vagyunk gyengeségeinktől függetlenül felismerni saját értékeinket. Az önbecsülés belülről fakad.

A férfiak és nők napjainkban többek között azért is olyan görcsösek és tanácstalanok, mert a házasság intézménye óriási átalakuláson megy keresztül. A férfiak és nők közötti súrlódás gyökerei az előző generáció mintáitól való különbözőségig nyúlik vissza, melyhez képest a nők radikálisan megváltoztak, megerősödtek.

A történelmi változások, átalakulások végett a kapcsolatokból hiányzik a meghittség és a szenvedély, amire vágyunk. A XX. századi házasság abban az értelemben még hagyományosnak mondható, hogy mint előtte sok évszázadon át, a boldogságot, biztonságot, nyugalmat elsősorban az jelentette, hogy a felek, jó társai egymásnak. Férj és feleség együtt éltek át jó és rossz időket egyaránt, valójában tán senki sem várta el, hogy a kapcsolat szenvedélyes legyen és nem volt igény, sőt tán elég idő sem, hogy a párok hosszú, meghitt beszélgetéseket folytassanak. Ilyenekről a romantikus regényekben olvashattak, mely a gyermekkorban és a kapcsolat elején volt megengedett, esetleg a házasságon kívüli kapcsolatokban. A XXI. században azonban a nők többet akarnak.

Egy generációval korábban még a stabilitás és az élet közös építése jelentette a házasságot, az új házasságban ehhez új elvárások társulnak, romantika, beszélgetések, minőségi idő, szenvedély. A modern nő nemcsak társa szeretne lenni a férfinak, hanem a barátja, szeretője is. A XX. században társak voltak, az új kapcsolódások meghitt viszonyokat sejtetnek, mind testileg, szexuálisan, intellektuálisan és mindenekfelett érzelmileg. A bökkenő tán abban rejlik, hogy míg a férfiak egy része örül annak, hogy a nők szexuálisan aktívvá, nyitottá váltak, mint egy szerető, a többi „elvárással” nem igazán tudnak mit kezdeni, különösen az érzelmi közelséggel, de ez mentségükre mondva, adódik neveltetésükből, mely régi mintákat hozva, az erős, érzelemmentes férfit plántálja.

A mai nők kétféle stratégiát alkalmazhatnak a párkapcsolatokban: a hagyományosat, amelyet a XX. század elejéről örököltek, vagy az emancipáltat, mely a század végén fejlődött, fejlődik, de egyik sem adja meg a szeretetet, amelyre vágynak. A hagyományos szerepben a nők mellőzöttek és boldogtalanok, az emancipáltban pedig rikácsolók és ridegek.

A női emancipáció szellemét már nem lehet visszatuszkolni a palackba. Vállalnunk kell az új elvárásainkat, hogy a férfiak is változzanak, mely nyilván konfliktushoz vezet.

Igyekezzünk a megoldásra fókuszálni és törekedjünk kapcsolataink elmélyítésére, erősítésére. Azonban sose feledjük, hogy kapcsolaterősítés nem egyenlő az önérvényesítéssel. Nem az a lényege, hogy kinek van igaza, nem az önkifejezésre koncentrál és nem is arra, hogy ki irányít. Hanem ehhez hasonló megközelítésből vizsgálja a konfliktusokat, problémákat:

• Hogyan tudnánk úgy együtt élni, hogy az mindkettőnknek jó legyen?
• Hogyan tudjuk egyeztetni a szükségleteinket?
• Amikor konfliktusba kerülünk vagy megbántjuk egymást, hogyan tudjuk visszaállítani a szeretetteljes viszonyt?

Fontos, hogy ezáltal elvárás a partnerek felé, hogy kimondják, amit szeretnének, vállalva a kockázatot hogy elmondjuk az igazat, ezáltal érvényesítve szükségleteinket, segítve ezzel társunkat is, hogy meg tudja adni azt számunkra, amire vágyunk.

Bár nem tudjuk közvetlenül alakítani sem a társunkat, sem a párkapcsolatunkat, képesek vagyunk hatni mindkettőre, ha radikálisan új módszerekkel kísérletezünk. Azonban a legtöbben ezt az elvet nem megfontoltan használják, vagy manipulálni akarnak vele, vagy egyszerűen ösztönösen cselekszenek, passzívan viszonyulnak a párkapcsolatukhoz. Ez a hozzáállás gyerekes, felnőttként vállaljuk a felelőséget, hogy aktívan alakítjuk a kapcsolatunkat.

A Bach virágterápia közel hetven éves történetre tekint vissza, s napjainkra a nyugati országokban is nagy népszerűségnek örvend az alternatív gyógymódok széles palettáján. A kineziológia kiegészítő, támogató terápiás alternatívaként előszeretettel alkalmazzuk. Egyszerűsége mellékhatásoktól mentes, sikeres egyszerűségében keresendő, s mára tán pont ezért számtalan családban a Richteres dobozban is megtalálható.

Edward Bach terápiája létrehozásakor kifejezetten olyan gyógymódot keresett, amelynek segítségével az átlagember is megtalálhatja betegsége okát és sikeresen kezelheti a lelki bajait. Bach halála előtt nem sokkal egyik előadásában kifejtette, hogy a szerek valódi célja közelebb vinni az embert belső isteni mivoltához, hiszen a szellemben rejlik a valódi gyógyító erő. Erre az igazságra világít rá egész filozófiai rendszere, élete és munkássága egyaránt. Ennek megértése nélkül a virágesszenciák használata is sablonossá - fáj a fejem, Aspirin – válhat és egy tipizáltabb szinten marad.

Az egészséges önmegvalósítást ő is nagyon fontosnak tartotta, hogy az ember harmonikus, kiegyensúlyozott életet tudjon élni. Az egész embert tekintette, a lelkiség megértése nagyon fontos volt számára. Ő is azt vallotta, hogy a betegség fizikai vetülete nem más, mint az egyén lelki-szellemi körülményeinek megváltozása, azaz rajtad múlik, hogy csak a betegség fizikai tüneteire koncentrálsz, és azt próbálod meggyógyítani, a tüneteket megszűntetni, vagy az ebből adódó megtanulandó leckét, lelki vonalat is megérted és ezáltal törekszel, valósítod meg a testi- lelki egészséged.

A hagyományos orvoslással nem az egyént, beteget, hanem a betegségét veszi górcső alá, arra fókuszál. Kategóriákba sorolja a betegségeket, ily módon meghatározva a lezajló folyamatokat és meghatározott receptura, kúra alapján kezeli a pácienst. Azonban a betegség tüneteinek gyors eltűntetésével nem marad lehetőség a valódi szellemi-lelki okok feltárására és ezáltal az igazi gyógyulásra.

Ezzel ellentétben a virágterápia filozófiája az egyént két aspektusból vizsgálja, a hétköznapi ént, azaz egót és a magasabb, avagy felsőbb ént. A betegségek oka az, ha az ember nem hallgat belső irányítására, azaz felsőbb Énjére annak érdekében, hogy életét minél inkább életfeladatával összhangban alakítsa. Az emberek többsége gyakran el sem fogadja felsőbb Énjének létét és csak azt tartja valóságosnak, ami kézzelfogható, látható, tapintható, érzékelhető.

Bach meggyőződése szerint azonban, a valódi gyógyulás sem a fizikai test szintjén eredeztethető. Ha a hétköznapi egó a felsőbb Én szándékával ellentétben cselekszik, vagy vét az Egység törvénye ellen, annak következménye lesz a betegségének gyökere. Ha az ember letér az útról, ha nem saját értékeit, képességeit fejleszti, akkor előbb utóbb testi tünet, betegség lesz a következménye.

A Bach virágesszenciák segítik a rossz minták felismerését és elősegítik a változás folyamatát. Fontosnak tartom azonban hangsúlyozni, hogy nem rutinszerűen, gyógyszerként kell alkalmazni, mert ezáltal elveszti gyógyító erejének varázsát, illetve a megértést mindig szem előtt kell tartani, hogy a tanulási folyamat is beépüljön énünkbe. Tehát a kapott “betegség” megértése nagyon fontos feladat.

A virágesszenciák az élet számos területén alkalmazhatók:

• lelki egészség feltárása, helyreállítása
• alkati sajátosságok felismerése, finomhangolása
• lelki stresszhelyzetek és életkrízisek akut kezelése
• akut és krónikus lelki és az esetlegesen ebből kialakult “testi” betegségek kiegészítő kezelése

Ingyenes Bach-virág teszt: Kitöltöm

 

Napjainkban már elfogadottabb, de korábban sok kérdést vetett fel az érintés fontossága és a benne rejlő „gyógyító erő, energia”. Az életerő energia létezését konkrétan tanulmányok hada dokumentálja. Az a tény, hogy ezek a kutatási eredmények nem képezik az egyetemi tanulmányok szerves részét, úgy gondolom, csupán tudománypolitikai okokra vezethető vissza.

Egy könnyű érintéssel nemcsak magunkon, hanem másokon is könnyedén segíteni tudunk, bármilyen furcsán hangzik, még akár számodra is, de vallom, hogy felgyorsíthatóak a test öngyógyító folyamatai. Ez azért is működik, mert a gyógyítás az ember vele született és természetes képessége, mely a mai automatizált rohanó világunkban, nyilván inkább vicc, nevetség, kételkedések tárgyát képezi. Önző módon egy olyan világban szeretnénk élni, ahol a gyógyítás egyetemes, kézzelfogható, gyógyszerekkel, terápiákkal.

A testünkben és a körülötte áramló életenergia életünk minden percében eláraszt minket. A nyugati civilizáció ezt igyekszik tagadni. A tudományos módszerek szerint ahhoz, hogy valamit létezőnek ismerjünk el, létezőnek kell lennie. Mivel a tudósok nem rendelkeznek megfelelően érzékeny eszközökkel az életerő mérésére, ezáltal tagadják annak létezését.

Az életerő, azaz energia, ami megkülönbözteti az élőt az élettelentől. Az életenergia az élet serkentő áramlata, amelyet a világ számos kultúrája évezredeken át nagyra becsült és ismerte és használta. A kínaik csinek, a japánok khinek, Indiában pedig pránának nevezik. Ezek a kultúrák számos másik mellett természetesen, gyógyító masszázstechnikákban, akupunktúrában és a meditációk formájában is használják és alkalmazzák az energiát.

Valójában minden ember, minden pillanatban érzékeli az életenergiát, azonban nincsenek tisztában azzal, mi az, amit éreznek. Az életerő energia az élet serkentő áramlata, amely olyan szintű intelligenciával működik, ami mindig is foglalkoztatta az emberi képzeletet. Pedig az életerő energia érzékelését csak fel kell ismerni, gyakorolni, utána már bárhol és bármikor áramoltathatod.

Amit soha ne feledj, mint minden alternatív, holisztikus megközelítés esetén, bízz a folyamatban. Az életerő és az általa való gyógyulási folyamat annyira összetett, hogy meghaladja fogalmainkat és felfogóképességeinket. Az energia a test természetes intelligenciáját követi.

Törekedj te is rá, hogy rendszeresen és gyakran áramoltass energiát magadnak. Gyakorolhatod tévénézés, várakozás, sorban állás közben is. Bízz magadban, az is nagyszerű hatással van a rezgés magas szinten tartására, önmagad elfogadásáról és szeretetéről nem is beszélve. Amikor képessé válsz szereteted legmélyebb rétegeivel kapcsolatba kerülni, megváltozik rezgésed. Természetesen a szeretet helyett bármilyen más, erőteljes érzelmet is használhatsz. Előnyösen használható érzelmek például a lelkesedés, megelégedettség, csodálat és az inspiráció is. De használd bátran azokat az érzelmeket, melyek maguktól jönnek.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

 

Új év, új kezdet, tartja a mondás. Ilyenkor hajlamosak vagyunk, fogadkozásokba, új nézőpontok, perspektívák felállításába, ami úgy gondolom nem is rossz dolog, hisz a fejlődésünk kulcsa a változásban rejlik. Az állandóság megöl, az unalom megnyomorít, a változás izgalmas, kalandokkal teli és aki mer az nyer. Az unalmat tehát érdemes feláldozni a fejlődés oltárán. Ha legalábbis a haladás útjára tervezünk lépni, akkor mindenképp érdemes megfontolni.

Nem tudom Te, hogy értékeled a tavalyi éved? Nekem összeségében sikeres, bár rendkívül nehéz volt. Úgy érzem, hogy sok területén fejlődést tapasztalhattam meg az életemben és bízom benne ez folytatódik az idei 2018-s évben is. Azonban, hogy jobban rálássak életem gyengébb pilléreire is, idén készítek egy nagy összegzést. Ebben az oldalról is elérhető tudatos évrendező füzetem, bízom benne Neked is segítségül szolgál.

Céljaink megvalósításának irányába tett lépéseink, a haladás jól eső érzése, a tudat, hogy erőfeszítéseink nem hiábavalóak, fantasztikus érzés. Büszkeség járja át testünket, lelkünket, valahányszor haladásunkkal szembesülünk, ráadásul önértékelésedre és önbizalmadra is építő jelleggel hatnak. Gratuláljunk is magunknak, ha tapasztaljuk a változás útján megtett apró lépésekből fakadó sikereket! A részsikerünk felett érzett öröm annyira megrészegít, hogy sokszor észre sem vesszük, és pont ennek hatására veszünk céljainkkal ellentétes irányt.

A tudatos évrendező füzetem ebben is igyekszik segíteni, hogy rálássunk hol, miben kell változnunk, ha sikereket szeretnénk elérni. Ha őszinték vagyunk önmagunkkal szemben, akkor tiszta képet kaphatunk, mely segítségül szolgálhat a hétköznapokban. Az erőségeink és gyengeségeink fekete fehér megjelenítése, iránytű lehet számodra is a 2018-as évre nézve. Bármikor előveheted az év során, sőt érdemesnek, fontosnak is tartom, bizonyos időközönként, hogy megnézzük, mennyire veszítettünk irányt, a kitűzött célunktól, de bízom benne, hogy inkább megerősítésül szolgál majd és erőt ad.

Most első körben amire szükséged lesz az csupán nyugalom, pár óra énidő, esetleg egy forró csésze tea és toll.

Amennyiben jelentkezni szeretnél a tanfolyamra, itt megteheted: Jelentkezem

Jó munkát és sikerekben, kalandokban, de legfőképp örömökben gazdag évet kívánok!

Néha az embernek már semmi máshoz nincs kedve, mint hogy behódoljon a sorsnak és feladja. Talán mert már annyira elegünk van abból, hogy valami sehogyan sem akar működni vagy mert nem találjuk az utat, vagy már teljesen ráuntunk és elkalandozik a figyelmünk vagy épp a szívünk szakad meg. Bármi is az ok, néha már egyszerűen nincs lelkierőnk vagy energiánk, hogy befejezzünk valamit.

A rezignáltságon túljutni annyi, mint a nehéz időszakokon túljutni és ezáltal jobbá válni. Ehhez pedig megint csak elszántságra van szükség. Az elszántság az, amely átsegít minket azokon a nehéz helyzeteken, amelyekkel meg kell küzdenünk, ezért tehát érdemes előre eltervezned a nehézségeket; A legtöbben ugyanis arra számítanak, hogy minden megy majd, mint a karikacsapás. Például egy diétánál érdemes felkészülnünk arra, hogy lesznek olyan napok amikor elcsábulunk, tehát érdemes racionálisan hozzáállni és azt mondani, hogy ahány alkalommal kiesem a diétámból, annál elszántabban állok neki újra és csinálom tovább.

Ha kihagysz egy napi edzést, még elszántabbá kell válnod, hogy még jobban nekilendülhess. Ha felhagysz vele, az a definíció szerint is maga a kudarc. A kudarc egy mesterséges időmeghatározás. Ha az ember például azt mondja nem tudott befejezni egy könyvet, az annyit tesz, hogy felhagyott az olvasásával. Nem gyűjtenünk kell magunkban a frusztrációt, hanem megfeledkezni róla. A kudarc olyasmi, amin egyszerűen keresztül kell nézni, s még elszántabban gyürkőzni neki a feladatnak.

Ha valamit menet közben elrontunk, azt azonnal kezdjük újra, ehhez tény, nagy elszántságra van szükség, de ez növelheti a haladás okozta jó érzés felerősítését.

Nem az a legfontosabb, hogy a célhoz érve jól érezd magad, hanem az, hogy a helyes irányba haladva, menet közben érezd jól magad, annál inkább, minél közelebb érsz a célhoz. Nem a vége, a cél a lényeg, hanem maga a folyamat. Ha azonban maga a „gyakorlás”, haladás, nem esik jól, akkor rosszul csinálod.

Ez esetben térj vissza a gyökerekhez és alakíts ki magadban jó érzést, és ezzel felvértezve magadat, állj neki újra a tevékenységnek. Minél inkább beleveted magadat, annál inkább pörgesd magadban a jó érzést. Az igazi elszántság egyik legfontosabb összetevője a jó érzés feletti kontroll megszerzése. Ez lendít túl a nehézségeken, nagyban megkönnyítve az életedet.

Ha az ember problémákat keres, hajlamos találni is. Ha azonban el tudod képzelni a tökéletes lelkiállapotot, máris jobb helyzetben vagy. Hogy néznél ki ebben a tökéletes lelki állapotban? Milyen lenne a hangod, amikor teljesen biztos vagy magadban, hogyan beszélnél? Válaszold meg magadnak ezeket a kérdéseket és amint megteszed, kezd is el gyakorolni az így kialakított képnek való megfelelést.

Az emberek nemcsak azt nézik mit mondasz, hanem azt is, hogyan adod elő magad. Az ember egyik egyedi képessége, hogy meg tudják teremteni magukban a saját belső valóságukat és rá is tudják vetíteni azt a külső valóságra.

A csalódottság és szenvedés is alapos tervezést igényel, elvégre tudnod kell mely érzéseket kell ekkor is érezned, ha azonban megtanulsz, kizárólag a kedvedre való dolgokra összpontosítani, máris bolondossá teheted az egyébként kellemetlennek tetsző helyzeteket. Ennek tudható be, hogy ugyanazon eseményt némelyek gyötrelmesnek, mások pedig bolondosnak találják. Valóban azonban minden sokkal könnyebben megy, ha felkészülsz rá jó előre. Ennek fényében vedd végig magadban az esemény várható filmjét és tedd kellőképpen bolondossá, olyanná, hogy már ne zavarjon, ugyanis változtathatsz az érzéseiden, vagy szenvedhetsz ugyanúgy, ahogyan eddig is.

Azért érződik sok minden olyan gyötrelmesnek, mert arra számítunk, gyorsabban lezajlik majd, így gyorsabbnak is képzeljük el és megérezzük, hogy ehhez képest, bizony lassabb a valóság. Ha tudod, hogy valaki tízszer gyorsabban is elmondhatna valamit, mint valójában teszi, akkor természetes, hogy kínzóan lassan éled meg a valóságot. Ha azonban azt képzeled, hogy az illető félszótagonként mondja a mondókáját, máris gyorsabbnak érződik a valóság. Minél nagyobb egyenlőtlenséget teremtesz a valós és a képzelt időd között a megfelelő irányban annál jobban gyorsíthatod vagy lassíthatod az időérzetedet.

Ha már tudod biztosítani magadnak a szükséges elszántságot és a megfelelő hiedelmeket, amelyek bármin átsegítenek, a legjobb úton haladsz a jelen kihívásainak sikeres teljesítése felé. Ha ezt kiegészíted a megfelelő mentális felkészültséggel, valamint az időérzeted és reakcióid irányításával, akkor mindenen túljuthatsz. Emellett pedig pozitív várakozással nézhetsz elébe a jövőnek is és elkezdhetsz azokra a dolgokra összpontosítani, amelyeket valóban élvezel.

Tipp
Hogy túllépj árnyékodon javaslom használj napvirágot, mely segít a blokkolt cselekvéseknél vagy gondolkodásnál. Hogy ki is tarts döntésed mellett a szikárka, segíteni fog, hogy egyensúlyod megőrizd. Az állandó vagy visszatérő gondolatok okozta mentális feszültség kezelésére a fehér vadgesztenye lehet gyógyírünk, melyet diófa esszenciával kombinálva tudunk erősíteni, hogy elszántságunk még erősebb legyen. A szilfa pedig segít majd, hogy a ránk háruló feladatok megoldására, elhiggyük magunkról, hogy képesek is vagyunk.

Ingyenes Bach-virág teszt: Kitöltöm

Különös, mennyire hajlamos halogatni az ember a szeretet kifejezését. Ezt pedig mindig azzal indokolja, hogy nincs rá idő, holott az olyan dolgokon való rágódásra, amelyekkel úgysem tud mit kezdeni, hihetetlenül sok időt tud áldozni. Miközben foglalkozhatna olyan dolgokkal, amit még akár élvezhetne is.

A munkába menésre például mindenki ki tudja mérni a megfelelő időmennyiséget, de azt már nem szabja meg magának, mennyi időt tölthet a munkáján való gondolkodással. Míg ha például úgy döntesz, hogy „egy óra, míg beérek a munkahelyemre, szóval ez idő alatt akár végig is gondolhatom mi minden az, amit el kell majd ott intéznem” máris felszabadítottál magadnak egy elég jelentékeny időmennyiséget. Az alatt a másik egy óra alatt pedig, ami alatt ténylegesen elhagyod a lakást, beszélhetsz a szeretteiddel is, ahelyett hogy már akkor a munkán járna az eszed.

Időbeosztásról rendszeresen beszélünk, de “tudatbeosztásról”, ha lehet így nevezni ezt, már nem. Pedig ez az, ami igazán produktívvá teszi az embert. A produktív ember eldönti, hogy „erre ennyi időt szánok és minden figyelmemet erre összpontosítom. Amikor ide vagy odaérek minden figyelmemet arra összpontosítom. Aztán egy teljes órányi figyelmet szentelek másra.” – ez lehet bármi. Aztán irányíthatod a figyelmedet újra a szeretteidre, alvásra, vagy bármire, ami szükséges.

Egyesek, amint lefekszenek, elméletileg aludni, gyakorlatilag egyből értelmetlen rágódásba kezdenek arról, hogy ezt meg azt meg amazt sem csinálták meg napközben, aztán álmatlanságról panaszkodnak. Holott valójában nem álmatlanok, csak nem jól menedzselik idejüket, nem tervezik meg napjukat. Ha már mindenáron aggódni akarsz, jó előre határozd meg meddig fogod ezt tenni magaddal, hisz jogod van aggódni, de figyelj arra, hogy ne vidd túlzásba.

Valóban figyelj oda a párodra és a mondandójára, bármi is legyen az – még ha nem is annyira fontos. A legfontosabb ugyanis az, hogy figyelj oda rá. Ez minden, ami számít, minden más mellékes. Nézz a szemébe, mosolyogj rá, nézd az arcát és ismerd fel, hogy azon szerencsések közé tartozol, akik nem az abszolut és teljes magány nyomorúságában élik az életüket.

Fontos az is, hogy emlékeztesd magad, milyen szerencsés vagy, mélyítsd el a szerelmedet a választottad iránt. Ha az ember szeret valakit, akkor asszociálja magát a kellemes emlékekhez, míg ha megbántják, akkor kívülről látja magát a vonatkozó emlékeiben. Ha szeretnél szerelmes maradni – ami valóban egy fontos és jó dolog – jól teszed, ha aktívan asszociálod magad a kellemes emlékeidhez.

Ami pedig a kellemetlen emlékeket illeti, azokba igyekezd kívülről helyezni magad és told el őket jó messzire az adott pillanatban. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne foglalkozz az adott kellemetlen emlékkel. Inkább vedd jelzésnek, hogy tudd még dolgod van vele, de az adott pillanatban inkább a kellemes emlékekre koncentrálj. A kellemes emlékeket pedig gyűjtsd össze, hozd közvetlen közelbe, mintha éppen most történne, mintha csak tegnap találkoztatok volna, mintha tegnap szerettél volna bele.

Ha elmélyíted felé a szerelmedet bizonyos dolgokat másképp is kell csinálnod. Ki kell mondanod olyasmiket is, amiket eddig nem mondtál ki. Talán túl lobbanékony vagy, talán túl gyakran dühödsz fel és még nem jutottál el oda, hogy bármit is tegyél ezen ügyben. A lényeg minden esetben az, hogy először is döntsd el, hogy változtatsz a dolgokon. Ehhez érdemes áttanulmányoznod ama döntéseid, amelyeket már korábban meghoztál és amelyek mellett ki is tartottál. Majd pedig döntsd el, hogy megmondod a szeretteidnek, hogy szereted őket.

Szerelem elmélyítése:

• Gondolj a szerelmedre
• Emlékezz vissza arra az alkalomra, amikor először beleszerettél. Idézd fel olyan élénken, mintha tegnap történt volna. Lásd, halld és érezd, amit láttál, hallottál és amilyen jól érezted magad. Pörgesd végig egész testeden a szerelem érzését.
• Gondolj bármire, ami zavar a viselkedésében és most disszociáld magad attól; kívülről helyezd bele magadat is ezekbe az emlékeidbe.
• Azonnal idézd fel mindazokat az alkalmakat, amikor végtelenül boldoggá tett, hogy együtt lehettek és asszociáld magad ezekhez az emlékekhez: láss, hallj és érezz mindent belülről.
• Vedd sorra ezeket a csodálatos élményeket; erősítsd fel és pörgesd végig a szerelem érzését az egész testedben. Majd nézz rá a párodra és vedd észre, hogy újra azt érzed, mint amit akkor, amikor először beleszerettél.

Ébreszd fel magadban a türelem érzését és pörgesd meg jól a testedben. Idézd fel mindazokat a dolgokat, amivel szeretteid felidegesítenek, továbbra is pörgetve magadban a türelem érzését. Így apránként idővel azt veheted észre, hogy már másképp reagálsz hasonló helyzetekben. Ha csak vársz, vársz és vársz, csak bánkódhatsz az elszalasztott lehetőségeken, de ha előre tervezel, tervezel, tervezel, élhetsz is velük és cselekedhetsz.

Elérni a szeretetet annyi, mint ténylegesen szeretni. Sokszor csak beszélünk a szeretetről, mint egy létező valamiről, de fontos azt is észben tartanunk, hogy ez valójában egy „tevékenység”. Ahhoz tehát, hogy több szeretetben legyen részünk, többet is kell szeretnünk. Ez pedig annyit tesz, hogy türelemmel, szeretettel és megértéssel viszonyulunk a szeretteinkhez és életünk legfontosabb szereplőihez illő figyelmet szentelünk nekik, hogy valóban kiélvezhessünk minden velük töltött időt.

Tippek a szeretetteljes élethez:

• Légy velük megértőbb és türelmesebb.
• Szakíts időt a szeretteidre és ez idő alatt valóban szenteld is nekik minden figyelmedet, gondolatodat és érzésedet.
• Rendszeresen idézd fel magadban élénken azokat az alkalmakat, amikor a legjobban szeretted a párodat és erősítsd fel az emlékeket.
• Tegyél meg minden tőled telhetőt annak érdekében, hogy valóban örömteli legyen az együtt töltött pillanat.
• Gyakorolj spontán kedvességet. Légy különösen figyelmes valaki olyanhoz is, akit egyébként nem ismersz, vagy deríts mosolyra naponta legalább egy idegent.

Természetesen a cikkben javasoltak jó segítségként szolgálnak, de a legjobb felkereni egy kineziológus szakembert, aki segít a kellemetlen emlékek, érzések feldolgozásában, valamint segít abban, hogy valóban tudd élvezni az életet és az aggódások helyett tudd mire kell a fordítanod a figyelmed.

Szeretnék bejelentkezni kineziológiai kezelésre: Jelentkezem

 

Az elméd két részből áll: a tudatosból és a tudattalanból. A tudatos egész nap elemez, értékel és logikusan gondolkodik. Ez az, amire figyelsz. A tudattalan a testfunkcióidat vezérli, a szívveréstől a légzésig. Itt kapnak helyet az emlékek, a bölcsesség, a kreativitás és a probléma megoldó készség.

Amikor alszol, a tudatos elméd pihen, és nem nagyon csinál bármit is, viszont a tudattalanod annál élénkebben álmodik, és segít feldolgozni a nap eseményeit. Bizonyára hallottad már Te is azt a jótanácsot különböző problémák és kérdések kapcsán, hogy aludj rá egyet. Ennek a hátterében egyrészt az áll, hogy a tudattalanod új szemszögből világítja meg előtted a kérdéses helyzeteket, másrészt pedig az, hogy a már szokásoddá vált készségeidet is a tudattalanod működteti: amint elsajátítunk egy mentális folyamatot,az automatizálódik és tudattalan készségünkké válik.

Ezekkel a készségekkel pedig okozhatunk magunknak stresszt, depressziót, félelmet, határozatlanságot és reménytelenséget, de éppen ellenkezőleg, motiválhatjuk, megnyugtathatjuk, magabiztosabbá vagy reményteljesebbé is tehetjük magunkat.

A minket körülvevő világból érkező információkat öt érzékünk közvetítésével dolgozzuk fel, majd leképezzük magunkban a belső érzékeinkkel. Így gondolkodhatunk például képekben vagy filmszerű mozgóképekben is.

Minden alkalommal, amikor útbaigazítást adsz vagy kapsz, filmszerűen végiggondolod magadban, hogyan is juthatsz el a célodhoz. Mielőtt bármit megalkothatnánk, előbb el kell képzelnünk magunkban, hogy is fog kinézni. Ezeknek a képeknek vannak jellemzőik is. Gondolj bele például abba, hogy mit csináltál tegnap. Lehet, hogy kívülről látod magadat, amint ezt vagy azt csinálsz, de az is lehet, hogy belső nézetből eleveníted fel magad előtt, amit tegnap láttál. Továbbá ezek lehetnek állóképek vagy filmszerű események. A mentális képeink nem egyeznek meg a külvilágban látottakkal. A belső hangokról és érzésekről nem is beszélve, melyeknek szintén megvannak a maguk jellemzőik. Belső valóságunk történéseit folyamatosan szóvá tesszük. Ha odafigyelünk rá, érezzük a kiindulópontját és haladási irányát is a testünkön keresztül. Tehát nem különíthetjük el a testünket az agyunktól, mivel az előbbi lényegében az utóbbi kiterjesztése. Az érzések soha nem maradnak nyugodtan, mindig haladnak, vándorolnak valamerre, így irányíthatod az érzéseidet is, mi több érdemes is irányítanod, mivel így változtathatsz is rajtuk.

Ezek a szublimálódások határozzák meg, hogy pontosan milyen módon hatnak rád a gondolataid. Ha nagy és látványos filmként éled át a dolgokat, hozzájuk asszociálva magad, az érzés is erőteljesebb lesz, míg a képet lekicsinyítve és magadtól távolabb helyezve, az érzés is mérséklődni fog. A szublimálódásaink irányításának elsajátításával elérhetjük, hogy pontosan akkor, azt és úgy érezzük, amikor, amit és ahogyan akarunk. Ezt nevezhetjük az agyunk vezérlésének.

Sokszor ugyanis különféle problémákat is kigondolunk magunknak. Mivel azonban a legtöbb problémánk képzeletünk terméke, a megfelelő képzetekkel meg is oldhatjuk őket.

Így érezd jól magad:

• Idézz fel egy alkalmat, amikor valóban fantasztikusan érezted magad

• Csinálj homlok tarkótartást és csukd le a szemed és a lehető legélethűbben képzeld magad elé ezt az alkalmat. Lásd tisztán a képet, halld hangosan a szavakat és éld át újra az akkori érzéseidet.

• Képzeld el, hogy belépsz ebbe az élménybe és szó szerint éld át újra, mintha épp most történne az egész. Lásd, halld és érezd. Ha az segít élénkítsd és emeld ki a színeket is. Figyelj a légzésedre.

• Figyeld meg az érzést a testedben is; érezd, hogy hol alakul ki, merre halad és milyen irányba mozog. Majd képzeld el, hogy átveszed az irányítást az érzés felett és egyre gyorsabban és erősebben forgatod magadban.

• Gondolj egy jövőbeli alkalomra, amikor szeretnéd ilyen jól érezi magad és gondolj erre a jövőbeli alkalomra és az előtted álló napokra/hetekre és ne lepődj meg, ha minden látható ok nélkül jól érzed magad.

Rossz érzések megváltoztatása:

• Gondolj valakire, aki idegesít, dühít vagy megijeszt. Képzeld magad elé és lásd, ahogyan néz rád, halld a szavait és ahogyan mondja és figyeld meg a rossz érzést, amit kivált belőled.

• Váltsd át ezt a képet fekete-fehérre. Távolítsd el magadtól jó messzire, kicsinyítsd le és figurázd ki. Helyezz az illető orrára egy piros bohócorrot, hangját változtad meg, de halld amit mondd.

• Figyeld meg, hogyan változnak ennek nyomán érzéseid is. Majd pár pillanatig irányítsd a figyelmedet valami egészen másra, aztán gondolj újra erre a bizonyos személyre és már ekkor is más érzéseket fog kiváltani belőled.

Ha rendszeresen végzel ilyen elmegyakorlatokat, az eddiginél jóval gyakrabban érezheted igazán jól magad. Az új mentális készségek és szokások kifejlesztése, valamint az agyad saját igényeid szerinti vezérlésének megszokássá mélyítése jelenti.

Ingyenes Bach-virág teszt: Kitöltöm

A legfontosabb különbségek az apró mindennapos különbségek. Együtt élni egy társsal a különbözőség folyamatos megtapasztalása. A partnerek mindenben különböznek. Megjelenik ez a kis mindennapos különbözőségekben, az idő átélésének és legfőképp a férfi és nő különbözőségében is.

Ezek folyamatosan előjönnek, s a kapcsolat minden terültén jelen vannak. Folytonosan ismételődnek az évek során, napról napra, hétről hétre. A partnerek különböznek abban, hogy milyen tempóban élik az életüket. Amikor az idő átéléséről beszélünk, kétféle időt különböztetünk meg az óra szerinti időt és a szubjektív időt.

A partnerek különböznek abban is, hogy milyen irányban szemlélik az időt. Az egyikük főként a jövőbe tekint, a másik talán inkább a múltba. Az egyiket a tervezgetés foglalja le, a másik pedig minden egyes konfliktusnál előrerángatja a régi sérelmeket. Persze az is lehet, hogy valakit traumatikus emlékek fűznek a múltjához.

A partnerek különböznek a pontosságban is és az idő érzékelésében is. Az egyik fél számára az idő arra való, hogy nyugodtan kiélvezze, a másik fél számára minden kis szünet alkalom az új dolgok tervezésére. Nem is beszélve arról, hogy párkapcsolat során kijön az a különbözés is, ha az egyik fél hajnali pacsirta, a másik pedig éjjeli bagoly, illetve hogy ki mit talál fontosnak, hogyan priorizál. A prioritások azok a dolgok amelyeket minden más előtt akarunk csinálni. A két félnek mások a prioitásai. A kapcsolat, a gyerek, a karrier, a pénz, a ház, a társaság, a béke, a nyugalom?

Mivel a felek másképpen élik át az időt, az idő közös eltöltése nem olyan könnyű. A közösen eltöltött idő „teljesítmény”, valami, amit közösen kell létrehozniuk. A pár sosem talál közös időt. A közös, minőségi időt elő kell teremteni. Ez is olyasmi, amit az idősebb párok az évek során már megtapasztaltak.

Minden együttélésben akad egy sor megoldatlan probléma is. Ezek közül néhány egyenesen megoldhatatlan. Párként az egyetlen, amit a tagok tehetnek az, hogy megtanulnak együtt élni ezekkel. Aki sokáig együtt él egy másik emberel, az megérti, hogy ezek a megoldatlan problémák elválaszthatatlanok az együttéléstől. Az együttélés során szerzett sokéves tapasztalatokból azt is tudhatja, mi az, ami jót tesz kettejüknek. Ismer számos örömet okozó dolgot és van egy sor pozitív élménye. Az együttélésben néha egész sajátos élményre tesz szert az ember. Arra az élményre, hogy öröm, amikor végre ismét kettesben van partnerével.

Az őszinte beszélgetések új terveket, új döntéseket eredményezhet a jövőre vonatkozóan. De az is elég, ha igazán megértik a másikat, akkor nem is fontos, hogy születnek e új tervek. Közel érzik magukat a másikhoz, úgy érzik a másik támogató és megértő, s a kapcsolatot is újfajta megvilágításba helyezheti, ha újfajta körülmények között látják egymást.

Társas kapcsolatainkban a másik félnek mindig jót akarunk. Hiszen nem a „jót akarni a másiknak” a szeretet ősrégi definíciója?

Az együttélésben azonban sok probléma származik az eltúlzott vagy rosszul értelmezett, hibásan gyakorolt szeretetből. „Én csak jót akarok Neked! Boldoggá akarlak tenni. azt akarom, hogy ne fájjon Neked semmi, ne legyenek gondjaid. Meg akarlak óvni a tévedésektől és hibáktól. De a másikkal való törődés is tud terhes, sok lenni.

Önmagában semmi gond nincs azzal az attitűddel, hogy csak jót akarunk a másiknak. Gyakran azonban a védelmező, leereszkedő magatartást veszünk fel társunkkal szemben, mintha legalábbis nekünk kellene nevelnünk őt. Úgy lépünk fel, hogy mi vagyunk azok, akik tudják, mi a jó neki.

Túlságosan igyekszünk boldoggá tenni partnerünket, mely a túlzásba vitt törődés egyik formája, csakhogy amikor partnerünk lép fel ugyanígy velünk szemben az idegesít minket. Az idegesség fontos jele annak, hogy valami nincs rendben. Úgy érezzük a másik lekicsinyel bennünket, elnyom, megfojt a jósága. Babusgat bennünket, elveszi a szabadságunkat, kvázi nem érezzük egyenrangú partnerként, de közben mi magunk is ugyanígy kezeljük őt.

Ne feledkezzünk el azonban arról, hogy gyakran mi magunk hívjuk elő partnerünk túlzott törődését! Azt akarjuk, hagyja jóvá, amit csinálunk, azt akarjuk, hogy egyezzen bele abba, amit szeretnénk.

Vannak pozitív és negatív törődések. A negatív törődés a másik leszólása, megbüntetése, lekicsinylése. „Ezt nem csináltad jól…Lehetne másképpen is… Lehetne jobban is….”De a szemrehányásokat mindig át lehet fordítani a partnernek szóló kérésre.

Borzalmasan rendetlen vagy – lefordítva szeretném, ha végre a szennyes tartóba dobnád a zoknid

Sosem veszed észre a problémákat – üljünk le beszélni

Ha valaki pozitív kommentárt fűz valamihez, az is beavatkozó törődés, minőség ellenőrzési megjegyzések, amelyekkel a másik át akarja venni az uralmat a másik felett. A pozitív törődés méltó megnyilvánulása azonban hozzájárulhat a pozitív hangulathoz, de ennek egyik előfeltétele, hogy ne akarjuk elfoglalni a másik területét. Egyenrangú pozícióból nyilvánítsunk véleményt, ne pedig felettes/alattas nézőpontból. Ezek a kis pozitív kommentárok nagyon fontosak ugyanis egy kapcsolatban, hogy elégedettnek érezzük magunkat egymással. Ott van bennük az összetartozás üzenete („szeretlek”), amely a partner felé kis pozitív megerősítések formájában jut kifejezésre.

A törődés abbahagyása tehát nem egyenlő a közömbösséggel. A közömbösség azt jelenti, hogy mindegy mit csinál a másik, egy szerelmi kapcsolatban, azonban nagyon is érdekli. A túlzott szeretet is az oka, hogy a partnerek néha nem fejezik ki magukat egyértelműen a másik felé.

Partnerünkkel szemben egyenesen és világosan fogalmazni mentális válást igényel, amelynek megfelelően egyértelműen fogalmazunk és vállaljuk a konfrontációt, mert tiszteljük őt. Ha kiállunk saját magunkért, érvényesítjük saját jogainkat és konfrontálódunk partnerünkkel az itt valójában az igazi szeretet jele. Erősnek tekinthetjük a másikat, olyannak, akit nem terít le a legkisebb csapás sem, nem olyannak, aki törékeny és akivel szemben nagyon óvatosnak kell lennünk. Merjünk tehát igazi énjeinkkel együtt élni társunk mellett is.

Tipp:
A túlzott anyás/apáskodás és az érzelmi függés elleni önsajnálatra kezdjük pár csepp katángkóróval. Esszenciánk másik alapját képezze a szőlő, mely a rugalmatlanság és a túlzott irányítási vágy ellenszere. Kritikai érzékünk és az előítéletek enyhítésére bükkfát használjunk, de a konfliktusokat persze nem lehet elkerülni, ebben és az őszinteségben segíthet az apróbojtorján. Fásultság, kimerültség érzésének oldására, használjuk a tetterő virágát a gyertyánt.

Ha úgy érzed segítségre van szükséged, akkor töltsd ki az ingyenes Bach-virág tesztet!

Ingyenes Bach-virág teszt: Kitöltöm

 

Lényegében egész életünk arról az igyekezetről szól, hogy felhívjuk magunkra környezetünk figyelmét. Foglalkozzanak velük, fontosak legyünk számukra, kedveljenek minket…, talán még szeressenek is. Elvárásainkat az életkor előrehaladtával más és más érzelmi hőfokon próbáljuk érvényesíteni: az amennyit adok, annyit kapok arány, hol kiegyenlítődik, hol végletesen deformálódik.

Az örök gyerek típusú felnőttek – bármennyire is játékos a megfogalmazás a közösségek legveszélyesebb tagjai, hiszen ők ahhoz szoktak hozzá, hogy mindig többet kapnak, mint amennyit nyújtanak, a másik véglet a nagy önfelálodózké, akik többnyire valamilyen elszenvedett sérelem, hátrány okán a viszonzás nélküli adásban lelik örömüket. Egyik sem egy egészséges persona, különösen nem aktív életkorban. Ekkor kellene csak igazán fizikai, szellemi és érzelmi téren kiteljesedni, birtokolni mindazt a technikát és tudást, melyek révén biztos értékítéletet mondhatnánk saját és kollektív előzményeinkről és elvárható következményeinkről, melyek valószínű nem túl rózsásak, mivel túlnyomórészt nem éppen szívderítő sorsok állnak előttünk példaként. Lemondó tekintetek, szomorkás belenyugvás vagy éppen rikácsolós dühkitörések, nos ezek nem éppen szédítő perspektívák.

Nem arról van-e ezúttal is szó, hogy olyan képeket vetítünk magunk elé, amelyek kívülről ránk kényszerített vágyak, szokások, divatok által determináltak, miközben tudván tudjuk, hogy a későbbi problémáink magvát most, aktív korunkban vetjük el? Ha elhisszük azt, hogy az egészséges életmód meghosszabbítja életünk, miért nem bízunk abban, hogy az egészséges gondolkodás, megédesíti napjainkat. A dogok lényege, nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés.

Mérlegeljünk: kinek vagy minek a hiánya fog majd fájni, ha megöregszünk?

Képzeljük magunkat idős szeretteink helyébe. Persze feltehetjük a kérdést: miért most, amikor zajlik az élet, amikor robog a szekér, amikor az idő pénz…?

Válaszoljunk őszintén miről maradunk le, ami összemérhető a szeretteinkkel töltött idővel? Az igazi hiány az, amit elmulasztottunk, és nem az, amit még nem értünk el. Ha efelett érzett bánatunk önvádba csap át, végletesen kezdünk gondolkozni, nagy terveket szövünk, észre sem véve, hogy tetteinket egyfajta sértett dac vezérli. Ez az állandó elégedetlenség lerombolja környezetünkben az addig rólunk kialakult képet, de ami a fő baj, saját énképünket is. S nem értjük majd miért fordulnak el tőlünk szeretteink, ismerőseink, s nem fogjuk érteni azt sem, hogy ettől miért nő elégedetlenségünk, hiányérzetünk.

Az emberek nagy százaléka, meg sem tudja fogalmazni, miből fakad a hiányérzete. Nem könnyű magunkkal tisztázni, hogy akkor mi is jár nekünk az élettől. Szerintem mindaz, ami kapcsolódik előző éveink tevékenységeihez, de valamiképpen nem tudtuk végigvinni – időhiány, anyagiak miatt. Fontos, hogy ezt ne sérelemként éljük meg, a környezetünket hibáztatva.

Ha a múltat elmulasztott lehetőségek tárházaként éljük meg, előbb utóbb elveszted a képességed arra, hogy a jelen lehetőségeivel élj, hogy vágyakat fogalmazz meg a jövővel kapcsolatban, s mind nagyobb magányba taszítod magad.

Aki kizárja a világot, elveszti a gyakorlóterepet is, ahol nap mint nap bizonyíthat.

Tipp:
Hogy ne a félelmeink markába éljünk, ezáltal távol tartva magunkat a dolgoktól alkalmazzunk bohócvirágot. A lehetőségeket észre kell venni és ki is kell használni, hogy ne csak sodródjunk, ebben segítségünkre lehet a vadrózsa eszenciája. A diófának köszönhetően a változásokat könnyebben vesszük majd, a békaliliomnak köszönhetően pedig könnyebben teremthetünk kapcsolatokat másokkal, ami oldja a zárkózottságot és növeli esélyeinket egy egészségesebb életre. A feladataink pedig csak a mieink, mindenki a saját útját járja, így ne okoljunk másokat sorsunkért. A fűzfa képes oldani a negatív hozzáállást és az önsajnálatot.

Ha úgy érzed segítségre van szükséged, akkor töltsd ki az ingyenes Bach-virág tesztet!

Ingyenes Bach-virág teszt: Kitöltöm